Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-08-11 / 32. szám - Mariay Ödön: A generális

Felső kép: Brighton, a londoniak strandja. Egy skót vendég a parton. Középen: Deszkasétány a brightoni strandon. Alsó kép: A hamburgi „Vulkán“ hajóépltőgyár gazdát cserélt.

— Mék generális?

— Mék? Hát az a gazember! Az „ekcelenc“! Freiherr von Markenburg! Az az osztrák véreb! A magyarok átka! Az én gyilkosom!

— Ahá! Emlékszem már. Aki Debrecenbe is vöt? Városparancsnok.

— Az! A kutya! Mán köly okkor ómba utáltam! Mintha megszagoltam véna, hogy ö lesz a vesztem...

Fölvette a poharat. Ivott. És egyszerre látta a régi Debrecent. A Piacuccát, amelyen a Nagyerdő felé siet a kis zöldmozdonyos gőzvasut... Látta a korzózó lányokat, a honvéd- és Vilmos-huszárokat, a harminckettes bakákat, amint aggódva kémlelnek szerteszét, nem bukkan-e föl valamerröl a generális félelmetes alakja.

A generális.

Mindenki ismerte az óriás termetű embert, az ő szűk, hajszálig elöirásos uniformisában, az alacsony gallérral, a suta sapkával, a szűk pantallóval.

Rettegett tőle minden tiszt. Ezredestől a kadétig. A legénység, az egész város. Freiherr Kari von Markenburg! Istenem!... A generális!... Tar Balázs honvédbaka önkéntes volt akkoriban. A legszebb fiú a Hajdúságon. A nagyapja a Hajdúkerület egyik utolsó kapitánya volt. Vad negyvenkilences ember, hatalmas bajusszal. Mint süldő legényke, ott volt Világosnál. Mint a hiszekegyre, úgy tanította a családját osztrákgyülöletre. A Balázs apja is híres, negyvennyolcas képviselő volt. A fiát mindig a trónfosztásra emlékeztette, valahányszor csak elmentek a Nagytemplom mellett.

Balázs úgy teleszitta magát ezzel a családi hangulattal, hogy már kisdiák korában borzalmas átkokat szórt a feketesárga faköpenyegre, melybe a hadtestparancsnok lakása előtt silbakoló baka el-elhuzódott a Hortobágy felöl kerekedő záporok elől.

Valahányszor csak meglátta a generálist, Freiherr Kari von Markenburgot, mindig elsziszegte a foga közt:

— Te, — Haynau! Verjen meg a magyarok Istene!

Persze a generális mit sem tudott erről az ádáz gyűlöletről. Nem is sejtette, hogy mikor a kaszárnyába belépett, két izzó, dióbarna szem tőrként fúródik a hátába. Mintha nyársat nyelt volna, úgy dübörgött be a laktanyába.

Bentről riköltözött a generálmars:

— Tra-ra-ra-rá, tra-ra-ra-ra-rá, trarati-rati-rá...

A bakák ész nélkül futottak a fegyverállvány felé.

— Gewehr herra-a-uus! — hangzott a kapubolt alól és a kis Tar Balázs belesápadt a régigyökerü gyűlöletbe.

A generális! A magyar bakák hóhéra ...