Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-08-11 / 32. szám - Márai Sándor: Üzletmenet

Egyik csendes budai uccában kinyitottak az elmúlt napokban egy uj postahivatalt. Titokban és sokáig építették, s heteken át izgatottan találgattuk, hogy mi készül, uj kávéház, bankfiók, tejcsarnok, kinek és minek van bátorsága ezekben az elkedvetlenedett időkben ilyen mellékuccában hosszú fronton, jelentékeny költséggel üzletet nyitni? Egy napon izzadó emberek jelentek meg- s a frissen vakolt helyiség fölé odaszögelték a Magy. Kir. Posta címerét.

Budán, különösen a kerületben, tagadhatatlanul bizonyos izgalmat keltett az uj vállalkozás. A budai ember még fokozottabb mértékben lokálpatrióta, mint a pesti, s a környéken mindenki személye iránti figyelemnek és gyöngédségnek tekintette a postának ezt az udvariasságát, hogy ezentúl nem kell a Fö-uccára, vagy a Szénatérre szaladgálni az adóhátralékokkal és a Társadalom-biztosító dijaival, hanem kényelmesen, úri módon elsétálhat az ember saját külön postahivatalába, ahol személyesen szolgálják, névszerint ismerik, össze lehet bratyizni a főnökkel, keresztelőre lehet hívni, udvarolni lehet a postáskisasszonynak, ami Budán éppen olyan fontos, mint vidéken. Szóval mindenki örült a postának, izgatottan vártuk a megnyitás napját, az építkezés nagyban haladt előre, egy napon társzekerek jelentek meg a hivatal előtt a vadonatúj amerikai irodabútorokat raktak le, végül zöldrefestették a redőnyöket s éjszakánként nagy lakattal zárták el az ajtót. Rövid idővel ezelőtt a postahivatal annak rendje és módja szerint meg is nyílt, valamennyien közelebb kerültünk ezáltal, akik a környéken laktunk, a világ ember-Irta: MÁRAI SÁNDOR

lakta vidékeihez, bizonyos értelemben meghosszabbodott az életünk is, mert hamarább kaptuk egy-két kézbesítőórával a nagyvilág híreit, szóval mindenképpen kellemes izgalmat és érdeklődést váltott ki a Krisztinavárosban az uj hivatal.

Nagy balek vagyok, s ezért már első napon, mikor megnyílt, beállítottam, s lehetőleg közönyös arccal, mintha nem tudnék semmit s csak véletlenül járnék erre, feladtam egy ajánlott levelet. Közben persze feszülten figyeltem és jegyezgettem. A posta ellenségei mondhatnak, amit akarnak, magam is elsárgulta,m az irigységtől, az uj helyiség kápráztató volt. Postahivatalban aranyosabbat, egyáltalán, hivatalban ujszülöttebbett még nem is láttam. A polcok, fiókok, mérlegek, bélyegzők, a vonalzók, nyomtatványok, a csomagmérleg, a telefonfülke, minden vadonatúj volt, egy postahivatal, amely romlatlanul és hamvason most került elő a teremtés műhelyéből, az alkotó kezenyoma szüzén látszott még az egészen, kezek, sóhajok, vágyak, elkeseredések és káromkodások nem szennyezték még be ezt a hivatalt, amely úgy tárult szemeim elé, ahogy egy kései jobb korban, szóval, mikor már nem lesz hivatal, szépunokáinknak mutogatni fogják a hivatal kicsinyített modelljét, ahogy ma a múzeumokban az éhségtornyok, vagy a Frangepánok kinzókamrálnak rekonstruált mását megbámulni lehet. Ez volt a hivatal, eszményi kivitelben, s egyelőre főként felek nélkül. Csinos, uj munkaruhákban csinos és lámpalázas hölgyek ültek az asztaloknál, a háttérben üveg mögött látni lehetett a vadonatúj főnököt, egy ápolt és agilis urat, aki kissé sápadtan, de reprezen-Baloldalt: Foch marsall hamvai a párisi Invalidus templomban nyugszanak. Sírja fölé most egy gyönyörű kivitelű emléktáblát helyeztek. — Jobboldalt: Cmberto, Olaszország trónörököse, nyíltan szembefordul királyi atyjával, aki szerinte túlsók engedményt tett Mussolininek s ezzel a dinisztiát kompromitálta.

ÜZLETMENET