Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-08-04 / 31. szám - Komlós Aladár: Losonci elégiák (Meglopott királyfi. In memoriam. Köszönet)
' T_T Előfizetési d i j, egész évre 14 0.—, félévre 72‘—. negyedévre 36’— Ke SZÉPIRODALMI HETILAP Külföldre, egész évre 164'—Ke félévre 85’—, negyedévre 45‘— Ke II. évfolyam. 31. szám. Prága, 1929 augusztus 4. Losonci elégiáit Irta: Komlós Aladár Meglopott királyfi In memoriam Szürke napok peregnek rám az égből s én félve lo pózom az únt falak alatt. Tudom a sorsom: elborítanak a Nagybég-ucca, a kakasostemplom, a százszor végighuzgált házfalak. Egy színes szót a nyelvem szinte szégyel, fantáziám szárnyát behúzva gubbaszt, akár egy varjú tartott fák hegyén. Ó hol vagy, hol vagy ifjúságom ékes, arany processziója, választottságom drága dölyfe, gyülolségem pompás husángja, ó mivé foszladoztál ifjú fan táziám b ib orpalástja ? Ó jaj királyfi voltam egykor én — Ismeritek a herceg bús meséjét? —.$ míg a folyón fürödtem egyszer én, királyi ruhám titkon elcserélték és koldusgúnyát hagytak a helyén. Rongy koldus gúnyában meddig járok én még’ S im semmi nem jutott egyéb: pár langy harmóniája kép. Halálos új ormok helyett, amikre vágyott ifjúságom, csókok helyett a bambádon — ó jaj csak képek jöttének. Álmatag drága hóesés lassú zenéje, kóbor éjek panorámája, tavaszi égnek mély kékje: im ez az egész. Csak ez jutott. És mégis egyre lelehajolni a rögekre, úgy lesni titkon és remegve, hogy nő-e már a fü alul — és felsikoltani vadul Losoncon néha az egekre. (1921.) Köszönet Ahogy ma reggel — vásár volt ma épen — kimentem a templom elé, a Kubinyi-téren jöttek rakott nagy szénásszekerek (a napsütötte szénán hasalt egy-egy bámész parasztgyerek ) s alattuk a falvakról csak úgy özönöltek fonottfarku lovakkal, kemény kocsikon börsapkás tótok, pattogó palócok, — a járdán egy-egy falusi úr kezelget, —ni milyen eleven, színes a Gácsi-ucca, hemzsegnek az ökrök, furcsa parasztok, ezernyi szekerek, ■— s úgy néztem az egészet ámulva, meglepődve, mint külföldön ha jársz, egy-egy idegen teret, s úgy éreztem: most látom ezt először, de azt is éreztem ugyanakkor: milliószor láttam már én ezt, ez az én hazám. S én azt hiszem, hogy tőled van ez is. Tőled kapja ezeket az új boldog színeket a város. S tőled a szivem oly csöndes és meleg. S mikor járok a kis házak tövén, megjárt poklok s szűz ormok fényeit szememben már hiába keresed. Hogy hazahoztál: köszönöm neked.
