Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-21 / 29. szám - Csathó Kálmán: Jolánka
Tudtam, hogy Pista jól fizeti, mert azonkívül, hogy gyorsíró és gépiró volt, a legkényesebb és legbizalmasabb dolgokat is ö kezelte és megbízhatóságát honorálni kellett. Az ékszerek, a karperecnek, a gyűrűk, és az aranyóra mégis szeget ütöttek a fejembe. Meg is kérdeztem egyszer: — Honnan van magának ennyi ékszere? — Ezek? — kérdezte közömbös hangon. — Csupa olcsó vacak!.. . — Na ez a karperec, meg ez. az óra. Ezek nem olcsó dolgok. Alig észrevehetően elpirult: — Ezeket az ügyvéd úrtól kaptam. Ezt az órát a Weiszberger-féle csődkor. Ezt pedig tavaly karácsonykor. Az ügyvéd ur nagyon jó ember! És gavallér. Igazi gavallér! Savanyúan mondtam: — Na! Velem szemben nem erőlteti meg magát túlságosan! — Ez kölcsönös, — felelte nevetve. — Maga se töri magát valami nagyon! Alig dolgozik! Mithogy ebben neki volt igaza, megnyugodtam. És mentegetőzve feleltem: Képek a festői Braziliából. Felső kép: A tengerparti „Avenida“ Rio de Janeiro mellett, a különös alakú kikötőheggyel. Oldalt: A riói csodapark legszebb pálmája. Éreztem, hogy a fegyelmi köteléken tényleg nagyon lazítottam. Igaza volt Pistának, gondoltam, de hát már benne vagyok... Ettől kezdve nagy flörtben voltam Jolánkával. Minthogy azonban nagyon ritkán esett meg, hogy ketten maradhattunk volna az irodában, a dolog lassan haladt előre és többnyire csak olyankor tudtam vele diskurálni, mikor hazakisérgettem az irodából. Sokszor azonban erre sem volt alkalom, mert Pista többnyire olyankor kezdett neki diktálni, mikor én már hazaindultam. Ilyenkor Jolánka néha az irodai időn túl még órákig is ott maradt. Nagyon jólmenö irodája volt Pistának ... Jolánka nagyon csinosan öltözött. Mindig kifogástalan volt rajta minden és sok ruhája volt. És feltűnően sok ékszere.
