Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-07-14 / 28. szám - Sándor Imre: Dr. A. barátom

nálad ceruza? Ha van, add ide! Milyen dátum van ma?

A barátom értelmetlenül nézett rám.

— Nem tudom.

— Megállj csak. Szeptember huszonhét. 1928 szeptember 27. Tehát felirom: 1929 szeptember 27.

Felírtam jó magasan a fürdőszoba falára: 1929 szeptember 27.

— Ezen a napon visszakapod a revolvert. Ha még akkor is szerelmes leszel Ilonkába, akkor felőlem nyugodtan főbelöheted magad.

— Biztos vagyak benne, hogy akkor is ... Minek egy évig várni?

— Én pedig biztos vagyok benne, hogy nem. Beleegyezel?

A kezemet nyújtottam neki. Dr. A. vállat vont. Csüggedten nyújtotta a kezét.

Visszamentünk a szobába. A revolvert elzártam a szekrénybe. Töltöttem a konyakból. A barátom nem akart inni, de én erőltettem.

— Nem árt az ilyenkor.

Belenyomtam a szomorú embert a fotöjbe, kezébe adtam a poharat, vidáman ráütöttem a vállára:

— Igyál, öreg pajtás!

Részegek voltunk mind a kelten, de bennem ez az érzés több volt, mint részegség. Nagy nyugalom, nagy biztonságérzés, valósággal boldog megelégedés fogott el, hogy élek, hogy 'én vagyok az, aki vagyok, hogy élem a saját életemet. Felszabadulást éreztem: semmi sem fontos most, ügyeim volnának, amiket el kellene intézni, de ki törődik ma azzal! Itt van a barátom, aki boldogtalanul szerelmes, aki belém árasztotta kétségbeesett érzéseinek kellemes mérgét, csak anynyit, amennyi kellemes, kis adag keserű morfium, nem halálos, csak kábít. Itt van a barátom, akinek az érzéseit oktalanul, akaratom ellenére felzaklattam, hogy forrjon és dübörögjön körülöttem az élet, ha már bennem nem forr és nem dübörög. Itt van a barátom, akit majdnem öngyilkosságba kergettem, akinek a kezéből én vettem ki a revolvert, akinek halálfélelme belőlem zuhogott fel!

Úgy éreztem magam, mintha frissítő, edző fürdőt vettem volna az életben, a szenvedésben, a földet, embereket, mindent átjáró mély, kínlódó vajúdásban, anélkül, hogy engem magamat kihozott volna, anélkül, hogy a testemet, az én telkemet marcangolta volna.

A barátom most apró eseményekben beszélte el szerelmének fejlődését, olyan időknek a történetét, amikor gyakran együtt voltunk, de amikor egy-ikét sóhajon túl semmit sem árult el magából.

— Emlékezel? — .mondta — tavaly, április hatodikán, este nyolc órakor találkoztam veled az uccán és hivta- A hét eseményei. Felső kép: A sokat emlegetett wimbledoni tenniszversenyekről. Tildén döntő mérkőzését játsza. — Középen: Kína nagy ünnepe: Szunjatszen hamvainak átszállítása Nankingba. A koporsót szállító hajó útban az uj főváros felé. — Alsó kép: A pöstyéni kurszalón nagy táncterrasza.