Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-07-07 / 27. szám - Kárpáti Aurél: Fráter Boldizsár megpróbáltatása

pénz, hanem azért most mégis jókor jött. Kár lenne megfutni előle. Ugy-e, fráterkám?

Megöllelte fráter Boldizsárt, aztán kezet csókolt a vén gvárdiánnak.

— Kétszáz velencei aranyat, meg ezt a levelet hoztam Bakócz ur őkegyelmességétől, — mondta elkomolyodva. S átadta a kopott iszákot és a pecsétes levelet.

A gvárdián hálálkodva sóhajtott fel:

— Glória in excelsis Deo.... Gyerünk ebédelni, fiam.

És csattogó saruival megindult a refektórium felé.

II.

Az utolsó süldő most már derűs hangulatban került asztalra. Ecsedy Miklós kilenc jó vitéze a konyhán szopogatta a csontokat, míg maga a hadnagy a gvárdián jobbján mondta az áldást a jobb jövendőre, a tágas refektóriumban. Egy kis borocska is akadt még valamelyik hordó alján, nem kellett vele fukarkodni. Hogyisne, hiszen volt már pénz. Nehéz velencei arany, amelynek csengése előcsalja még a föld alól is a verembe rejtett bu- Elvarázsölt parkok. Oldalt: Frank amerikai milliomos parkjának pergolája. Felső kép: A potsdami Sanssouci-palota bárok kertje.

zát, méhsört, szalonnát. Nem lesz gond a télen. Tavaszra meg majd ád az Isten békességet.

Ebéd után a barátok bementek a templomba, hogy elénekeljék a kiszabott flórát. Ecsedy Miklós egyedül maradt a refektóriumban. Vérében megpezsdült a bor s szokottnál is jobb kedvre hangolta. Valami nevezetes csínyen törte a fejét: miképp tréfálja meg ezt az angyalszelid Boldizsárt?

Szeme megakadt az aranyat rejtő bőriszákon, amely becsületes gondatlansággal ott hevert a lekopasztott asztalon, a gvárdián helye előtt. Hirtelen bolond ötlete ámadt. Fölkapta s nekiindult vele a folyosónak. Rövid keresés után ráakadt fráter Boldizsár cellájára, amelyet már régebbről ismert. Benyitott a testetlen ajtón.

A cella üres volt.

A kopár deszkaágyon kiterítve feküdt