Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-20 / 3. szám - Fröschel, Georg: A hatalom kulcsa (1)
A lelkesedő Belgrád. A szerb főváros lakossága üdvözli Sándor királyt, az uj diktátort. voitak, be kellett magának vallania, hogy ebben a társaságban valahogy sokkal szellemesebb volt, mint másutt. A ház urával való beszélgetései is komolyabbaknak tűntek fel előtte, mint azok, melyeket szaktársaival folytatott néhanap. A hölgyekkel szemben különösen simulékony és fiatalos volt s még szinte kellemetlenül kék szemei is érdekes fényben ragyogtak itt. S ezzel ismét ama gondolatnál tartott, mely már hónapok óta foglalkoztatja, a Lung-villában élő nők jutottak ismét eszébe. Úgy kapott e téma felé, akár a hal a horgot rejtő kövér giliszta után, légvárakat épitett s ábrándozott, mint valami bohó iskolásfiu. Pedig elhatározta, hogy hideg és számitó lesz velük szemben, de rövidesen rá kellett jönnie, sokkal kevésbé volt hideg és számitó a hölgyekkel kapcsolatban, mint más ügyekben. A kaland, amibe belebocsátkozott, nem volt túlságosan rokonszenves előtte, — de most már hamaros megoldást remélhetett. Erre következtetett abból a szívélyes modorból, amellyel ma Bildungen kormánytanácsosné, Lung tanár másik nővére, a háztartás úrnője, egyben a tudós leányának, Jadwigának második anyja, fogadta. Ez a kedvesség több volt már a szokásos társaságbeli előzékenységnél. Ma este is ő vezette Jadwigát a vacsorára terített asztalhoz, miután észrevette, hogy már előzőleg is, félreismerhetetlen szándékossággal, magára hagyták a lánnyal. Nem, nem tévedhet. Ezek után nem lehet kétséges, hogy Bildungen kormánytanácsosné ezer örömmel fogadná őt. ha megkérné Jadwiga kezét. Jadwiga Lung viszont... Edgar Willovsky nevetve vette észre, hogy szaladni kezdett. Ezért meglassította lépteit, melyek visszhangtól kisérve koppantak az aszfalton. Jadwiga — Jadwiga? Ha annyira biztos lehetne benne, mint atyjában és nagynénjében, ha sikerülne kiugrasztani lányos nyugalmából s lelkileg forradalmositani! De az Istenért, talán mégsem oly nagy művészet ez. Vagy nétíi bánt-e el már Edgar Willovsky keményebb dióval is? A magántanár tervszerűen építette ki útját Jadwiga szive felé. Előbb szövetségesek után nézett. A nagynéni pártfogását olymódon nyerte meg, hogy résztvett vele együtt a legkülönbözőbb jótékony sági akciókban, tanácscsal szolgált neki mindig és mindenütt. A professzorral kezdetben ritkán találkozott s beszélgetésük akkor is a szokásos társasági kérdésekre és válaszokra szorítkozott. Lung tanár tudományának szentelte életét. Geológus volt, a legelsők közül való. Nyílt titokként mesélték egymásnak az emberek, hogy fantasztikus vagyonát igen jelentős északafrikai ércbányák felfedezésével szerezte. Azt is tudni vélték egyesek, hogy bár világhírnevét a geológiának köszönhette, mégis sokkal szívesebben foglalkozott matematikával. Különös könyvet adott ki, melyben a valószinüségszámitás egy uj elméletét fektette le. A matematikusok körében ez az uj teória azonban nem keltette fel azt az érdeklődést, melyet Lung várt s ez annyira elkeserítette, hogy sohasem lépett többé matematikai munkával a tudományos nyilvánosság elé. Ez persze nem jelenti azt, mintha ezirányu kutatásait, spekulációit feladta volna. Sőt, ellenkezőleg: fiatalos lendülettel és óriási életkedvvel vetette belé magát a munkába. A múltkoriban említette fel elméletét Lung a magántanár előtt. Willovsky vitába elegyedett vele s bár a vitában alulmaradt, mégis — úgy érezte — elérte célját, mert a professzornál azóta szemmelláthatólag bizalmat s bizonyos megbecsülést vívott ki a maga számára. Willovsky egészen szorosan préselte össze ajkait, úgy hogy csak halvány vonalat képeztek orra alatt. Meg kell történnie. Sorsa saját kezében van. Jadwiga a felesége lesz, csak akarnia kell. A többi nem fontos. Hiszen ismeri ő az asszonyokat! Azt hiszik, mindenkivel lehet játszani. Nos, hát Edgár Willovskyval nem lehet játszani. Ha másképp nem megy, majd a família fogja rábeszélni a lányt a vele való házasságra. De ha megkérem a kezedet, nem fogsz „nem“-et mondani, kedvesem.
