Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-06-30 / 26. szám - Farkas Imre: Kis versek (Egy kis színésznő. Mágnes)
A hét eseményei. Felső kép: Stresemann és Briand nagyjelentőségű összejövetele a párisi Quai d‘Orsay-n. -— Középen: A flottaleszerelés uj fázisa Macdonald angol miniszterelnök és Dawes tábornok, Amerika uj londoni követe, akik uj lefegyverzési akciót kezdeményeztek. — Alsó kép: Booth tábornok, az Üdv hadseregének a napokban elhunyt exparancsnoka. Kis versek írja: Farkas Imre Egy kis színésznő Egy kis színésznő hálávány Árnyéka hull most Budapestre. Csengő nevét emlegetik. Amikor leborul az este. Embertelen, vad indulat Dühében ingatag virág — Naiva volt. És ő játszotta A leggyönyörűbb tragédiát. Mágnes Csodás találmány hirét küldik Kábelen a tenger alatt, Két mágnes közt, a levegőben Lógott egy apró vasdarab. Megtörtént ez már velem is Nincs ebben semmi feltűnő — Egyik mágnes egy szőke nő volt, A másik meg egy barna nő. Elinger lógatta a fejét. Szemében vád volt, nagy-nagy vád. Aztán tovább heverészett a díványon, tovább olvasta a színházi Lapot, tovább járt a főpróbákra, melyekre már személyére szóló jegyet utaltak ki a titkárok, mint a színházi fodrásznők, szabók s nőgyógyászok hozzátartozóinak. A hónapok múltak. Egy decemberi éjszakán a budai Dunaparton együtt ballagtak hazafelé. Elinger a színésznők magánügyei iránt érdeklődött, hogy ki hány éves, hogy ki kihez ment férjhez, hogy kinek hány gyermeke van és hogy ki válik újabban. Esti, aki ilyesmiket hallva, dührohamokat szokott kapni, megalázottan válaszolgatott. Most Elinger megállt. — Te, szólt egyszerre, — irtani egy verset. — Ne mondd. — Mondjam el? — Na mondd. — „Az Életein“ — kezdte s szünetet tartott, hogy éreztesse a nagybetűt. — Ez a cime. Mit szólsz hozzá? Lassan, érzéssel szavalta. A vers rossz volt és hosszú, nagyon hosszú. Esti lehajtotta a fejét, elpirult. Nem birt figyelni rá. Az járt eszében, hogy hová jutott és hogy mi köze neki ehhez az undok fráterhez. A Dunát nézegette, mely a lépcsötlen, meredek partok alatt zajlott, zavaros hullámaival és jégtábláival, barnán és fehéren, mint iá megcukrozott jegeskávé. — Ha belelökném, — gondolta. — Csak egy mozdulat. Csak egy pillanat. Ez a tréfás é>s kaján ötlet azonban annyira csábitó volt és annyira élénk, hogy megriadva tőle, egyszerre szaladni kezdett, otthagyva őt a verse közepén és futott, futott föl a lépcsőkre, a városba, az éjszakába, maga se tudta, hogy hová. Menekült.
