Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-06-30 / 26. szám - Kosztolányi Dezső: Esti és Elingen

— Csakugyan, az életét adta vissza ez az uj ismerőse. Ha ezen a délutánon véletlenül nem jön fürödni, vagy a szerencsétlenség pillanatában valami cigarettára gyújt, ahelyett, hogy azonnal fejest ugranék, akkor ö most valahol lenn lenne a halak között, a folyó medrében ... ismeretlen helyen ... ki tudja, hol... Igen, újra született. Most született meg másodszor, harminckétéves korában.

Fölkelt, megszorította a fiatalember kezét.

Ezt rebegte:

— Köszönöm.

— Oh, kérem.

— Köszönöm, — mondta, mintha csak azt nyugtázná, hogy előre engedték a villamoson, vagy hogy

Oldalt: Három pályanyertes kaktusz. A jobboldali az első dijat nyerte. Lent: torzalaku furcsa kaktuszok sorozata.

— Esti — mutatkozott be Esti.

— Oh, mester — szerénykedett a fiatalember — ki ne ismerné a mestert?

Esti, aki néha-néha még hányt egy kis Dunavizet, próbált úgy viselkedni, mint • akit „mindenki ismer“.

Zavarban volt. Bámulta a fiatalembert, anélkül, hogy szóhoz tudna jutni.

Eddig sok mindent kapott már: gyermekkorában egy gyönyörű bélyegkönyvet, bérmaajándékul egy aranygyűrűt, később néhány elismerő kritikát, sőt egy akadémiai jutalmat is, ennyit azonban egyszerre, egyetlen embertől még sohase kapott. Csak az anyjától és apjától együtt, valaha.

Újabban a kaktuszok tenyésztése rendkívül divatos lett. A kaktuszbarátok most érdekes kiállítást rendeztek a prágai Károly-egyetemen.