Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-06-23 / 25. szám - Vozári Dezső: Csinosnak mondott zeneértő leány - Lovászy Károly: Becézőnév
merték a valósáaot, amelynek csepü és kóchaj és festékszaaa van, lehellete kénköves füst, kanala a csalogányé, őket nem lehet ezzel az álvalósággal, melyet az emberek színpadon kívül élnek, becsapni. ők tudják, hogy csak a színpad volt valóság, s most, hogy nincs már a biztos színpad a lábuk alatt, minden egyéb valóságot undorral utasítanak vissza, mint értéktelen hamisítványt. Egyszer az angyalok is elöregednek, öreg szeráfok lesznek, leülnek e^- felhőre és nem zengik tovább senkinek a dicsőségét, — így ülnek a billíárd asztal mellett, s várják az örökévalóság borravalóit, az apró kibicpénzeket. Nagyon szeretem őket, mint mindenkit, akinek volt szive és vére és lelke hozzá, hogy az életet valami fölösleges dologra pocsékolja el, oda se figyelve és nacodelküen. Márai Sándor. Túl a viharzó vezércikken, túl a világpolitika zavaros eseményein, túl vérszomjas leleplezéseken, polémiákon, a vízállás rovatán is túl, egy napilap legutolsó oldalán, az apróhirdetések között „gyáros csinosnak mondott zeneértő leánya, aki tekintélyes hozománnyal rendelkezik, ezen az immár nem szokatlan utón próbál élettársat szerezni magának. Urlovasok előnyben.“ A legszkeptikusabb lélek sem kételkedhetik benne, hogy a gyáros leányának néhány napon belül egész kocsirakományt kitevő ajánlatot fog kézbesíteni a kiadóhivatal s az ajánlkozók nagyrésze urlovasi hajlamait is felfedezi majd magában. Ezen igazán nem fog a dolog megfordulni. Apai gondoktól terhes gyárosok valamikor szenzációs házibálokon hajtották fel a nemes vadat, a partiképes fiatalembert, rengeteg költséggel és fáradsággal kellett összetoborozni azt a hadsereget, melyet ma az érzelem és az ízlés racionalizálásának korában egy-két apróhirdetésre promptul házhoz szállít a posta. Mert akármilyen rombolást is vitt legyen végbe az utolsó busz esztendő a lelkekben, nem lehet elvitatni, hogy a konvenció hazugságait és a tradicionális pózokat is lekergette arról a magaslatról, melyet ezek régóta a legteljesebb hegemónia jegyében birtokoltak. A hozományvadász, aki regényes szerelmet miméit a gazdag nagyiparos leánya iránt, elvesztette a talajt lábai alól, szegény ördög, leálcázott figura! El kellett pusztulnia, mert hazudott ama orgonavirágszagu epocha szükségletei szerint, mely behunyt szemmel ment el az élet nem mindig szalonképes igazságai mellett, mert romantikus és érzelgős volt, elérhetetlen fényeket űzött, mig csak meg nem botlott saját árnyékában s mindörökre el nem vágódott. Bizony mondom, aki ma hozományra pályázik, annak szenvteleniil ki kell állnia a porondra s após-, anyós- és feleségjelölt kritikus pillantásainak kereszttüzében kell előadnia, mit tud nyújtani és milyen ellenszolgáltatást kíván. Azt a rengeteg úriembert, akik az üzleti szabályok pontos betartásával teszik meg majd ajánlatukat a gyáros csinosnak mondott, zeneértö leányának, senkisem fogja gyanúsíthatni íftzal, hogy a szerelemben balszerencse üldözte őket. A legrosszabb, amit mondhatnak róluk, hogy élhetetlenek voltak és tehetségtelen üzletemberek. Már tudniillik, ha nem sikerül. Ámde, — szerencsére — nemcsak az eszkimók, a fókák is szaporodnak; sok gyáros van, mindnek több leánya s ki nem mondaná őket csinosnak, arról már nem is szólván, hogy a zenéhez mindegyikük külön-külön jobban ért, mint a komor Beethoven és a dühös Wagner Richard együttvéve. Tehát csak türelem, mindenkire sor keiül, kisérjék, kérem, figyelemmel az apróhirdetési rovatot s Írják szorgalma• san az ajánlatokat „Bazsalikom“ és „Souvenir“ jeligére a kiadóba. Az az „immár nem szokatlan ut“ sok akadályon vezet keresztül s aki ezen az utón vándorol, sok tüske és kavics sebzi fel talpát, de a cél oly rózsaszínűén integet a távolban; ki sajnálná a fáradtságot? És ami még vigasztalóbb: urlovasok előnyben! Vozári Dezső. Minden embernek van becézőneve. Attól kezdve, hogy a cuclit a kis férfi szájába dugják, mindaddig, amig le nem szögezik a koporsóját, folyton becézik. A dédelgetés fokmérője éppen olyan, mint a hőmérő. A becézőnév, mint higanyoszlop, ide-oda ugrál és hosszabb vagy rövidebb, aszerint, hogy milyen a dédelgetés hőfoka. A becézőtabellát éppúgy össze lehet állítani valakinek az életéről, mint akár a láztáblát a betegség folyamatáról. — Az csak egyszerűen és közönségesen: Árpád. Az apa dühösen néz az anyakönyvvezetőre és becsapja az ajtót a következő, félig még a hivatalos szobában is hallható megjegyzéssel: — Juszt is Árpádka! II. Árpi. Telnek, múlnak az évek. A szülői háznál vendégek sereglenek össze. A mama mazsolás kuglófot szeletel és közben jelentőségteljesen jelenti a jelenlevőknek: — Árpi letette az érettségit! III. Árpuka. Árpi jó állásba jut. A cégfőnöknek ő a kedvence. Egy lányos mama szemet vet rá: — Árpuka! Legyen szerencsénk holnap délután ötkor teára! IV. Árpuci. Ötórai -tea. A mama bemutatja a leányát Árpukának. De Árpukának nem tetszik a leány. Egy másik tetszik, aki ott ül vele szemben. Először csak szemez vele. Később már lábbal is beszélgetnek az asztal alatt. Ötórai tea után este félnyolckor a sötét lépcsöházban együtt mennek lefelé. Elcsattan az első csók. A leány boldogan rebegi: — Árpuci... V. Árpili. Az előbbi ügyből természetesen házasság lesz. Árpuci szorgalmasan dolgozik. Egyszer kimenőt kap. Árpuci a szabad éjszakáját a „Kanári Kabaré“ szeparéjában tölti. Egy mélyen dekoltált művésznő a fülébe súgja: — Árpili. . . VI. Árpiiméi. Árpili autót vesz. Azon robog minden este a Kanáriba. A művésznőt egy este nem találja ott. Beteg. A barátnője jelenti. A barátnője csinos nő. És kedvesebb is. Oly szépen tudja mondani: — Árpilinci... VII. Árpácska. A jóbarát megszólal: — Árpácska, adj kölcsön száz pengőt. VIII. Árpács. Telnek, múlnak a hónapok. A művésznő levelet ir: Nézze Árpács! Ennek nincs semmi értelme. Megígérte, hogy Nizzába visz. Úriember tartsa be a szavát. Füredre nem megyek. Ott fürödjön csak maga, egyedül. IX. Árpa. A klubban nem akar megkezdődni a játék. A nagy, gömbölyű asztal mellett csak pár játékos lézeng. Társadalmi problémákról beszélgetnek. Az egyik hirtelen félbeszakítja a vitatkozást: — Apropó! Hallottátok? Árpa eladta az autóját? X. Árpád. Rendőrség. Második emelet. Egy markos detektív most csapta be az ajtót. Kiviil szemfüles riporterek hallgatóznak. Belülről egy érdesen érces férfihang hallatszik: — Árpád! Vallj be szépen mindent! Hová tetted a másfélmilliárdot, Árpád? Nincs tovább. Lovászy Károly. Csinosnak mondott zeneértö leány Becézőnéo íme egy becézőtabella, amely híven mutatja a becézőnév fokozatos fel- és lefejlődését: 1. Árpádka. A kis férfi megszületik. Az apa boldogan rohan az anyakönyvi hivatalba és bediktálja a legfrissebb honpolgár nevét: — Sas Árpádka... — Ilyen név nincs, — morogja mogorván az anyakönyvvezetö. — Hát?
