Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-06-23 / 25. szám - Szász Zoltán: Őnagysága sirfeliratot keres

Baloldalt: Tauber Richárd, a világszerte ismert német kamaraénekes, aki néhány hét előtt hordszéken érkezett Pöstyénbe, ahol az iszapkura máris talpraállította. Képünk a művészt dr. Schmidtnek, pöstyéni kezelőorvosának, valamint sógorának kíséretében ábrázolja. — Jobboldalt: Kostyák József, a köztársaság egyik legjobb hosszutávfutója, aki legutóbb Pozsonyban és Bécsben fölényesen győzött.

Zsakettek, cilindere« uraik, kissé sötétes szinü, de azért minden komorságtól ment eleganciáju dámák. Alig különbözött a társaság egy lakodalmi felvonulástól. Aminthogy mi is a különbség egy lakodalom és temetés közt? Mind a kettő hűhó egy fekvőhely körül.

Megérkeztünk a sírhelyhez. Még csak egy bekeresztezett gyepágy volt ez. A nő ott járt-kelt, nézelődött, mozgolódott a sírhely körül, mintha egy fürdőszobában mérlegelné, hogy hova jön a medence s hova a tükrösszekrény. De azért őszintén meghatódott.

— Jöjjön, sétáljunk egy kicsit köröiskörül, nagyon érdekes felírások vannak. Rögtön reá is mutatott egy latinra:

•— Mit jelent az. Ennek a hossza jó volna.

— „Legyen meg a te akaratod”, — fordítottam le.

— Nem, az neim jó. Valami illetlen ember még valami gúnyos megjegyzést tehetne. Nézzünk csak másokat.

Bejártuk a temetőkertet. Sírkőtől sírkőhöz mentünk. A nő minden másodiknál megállt, olvasta a felírást, ha idegennyelvü volt, leforditatta. Egyre több tetszett meg neki.

— Ezeket fel kellene írni, — szólt.

— Jó, majd felirom, — szóltam kissé unottan. S elővettem a noteszemet.

így mentünk tovább, ö kíváncsian keresgélve, én jegyezve. Ahogy kihallgatáskor a tiszt nyomában az őrmester. Hallgattuk a sírkövek jelentéseit, kihallgatást adtunk a halottaknak.

Keresztény temető volt, köröskörül mint bóditó tik-, kadtkelyhü szellemi virágok az ujtestamentum végtelen bánatosságu, ujjongó bizakodásu, megadásos elöm’é t és ö.nkivületes rajongást lehellő igéi .Jézus bánatos férfiassága, vérző sebajkai, leroskadó teteme kőben, képben és szóban álltak sorfalat.

Akárcsak férje, a nő is felnőtt korában kereoztelkedett meg. Jézus, az evangéliumok, az egész ujtestamentum némileg uj volt számára, legalább is nem gyermekkori emlék, olyasvalami, mint a gimnazisták számára a modern irodalom, vagy a legújabb történelem, amit nem tanítanak, vagy rövid néhány mondatban intéznek el az iskolában s ami ép azért ingerlőbb, izgatóbb, mikor aztán az életben előtárul. Önagysága számára Jézus Krisztus modern irodalom volt, mint az érettségizett diák számára Raul Valéry vagy Ady Endre. Zsidónak megmaradt, de társadalmilag.

Minden iránt érdeklődött, ami csak róla szólt: Le kellett fordítanom — szerencsére csak latinból — egy fél tucat bibliai idézetet, meg kellett magyaráznom egy csomó evangéliumi példázatot, a Veronika kendőjéről szóló legendát s néhány eseményt a szentek életéből. Müveit: égem súlyos próbára volt téve, de a megfelelő elszántsággal kivágtam magam. Mikor visszatértünk az autóhoz, már néhány lap a noteszemben tele volt sírfeliratokkal.

Az igazit, a teljésen kielégítőt azonban nem találtuk meg. Az egyik gyönyörű volt, de nem illett a boldogult személyére, a másik illett reá, de viszont önagysága magára nézve kínosnak tartotta. Az egyik tulhosszu volt, a másik tulrövid. Szerencsére az utolsó percben felöt'ött egy ízléses, díszített sírkő.

Mit jelent: „sic transit, glória mundi”.

„így múlik a földi dicsőség.”

Felkiáltott.

— Nagyszerű, ez lesz a jó. Megfelelő hosszú, nincs

A losonci ref. teológia lelkészavató ünnepsége a losonci ref. templomban. Bartók Béla kárpátaljai püspök imát mond. (Halász Gyula amatörfelvétele, Losonc.)