Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-06-23 / 25. szám - Kosáryné Réz Lola: A gyógyíthatatlan beteg

A gyógyíthatatlan beteg Három virágja nyílt a vitéz és nagytekintélyű Kücsük basa szivének, három asszonyfeleséget vett a házába, azok­ban a régi szép időkben, amikor az igazhivőkmek nem kel­lett még gyaur módra fekete kályhacsövekből összeállított ruhát hordaniok testükön és fejükön, hanem Allah akarata szerint, ahány szint tetszett neki vegyíteni ennek a világ­nak minden szépségébe, annyi szint választhattak öltöze­tükhöz a bazárok boltjaiban. Ebben a regeszép boldog időben, amit a mai emberek ugylátszik nem érdemeltek, mert Allah elvette az értel­müket és maguk dobták el maguktól, élt boldog elégedett­ségben Kücsük basa és mellette három felesége. Hogy azok boldogok és elégedettek voltak-e, Kücsük basának eszébe sem jutott kérdezgetni. Minek kérdezgesse? Hogyne lettek volna boldogok, mikor ételük, ruhájuk volt elég és Kücsük basa részesítette őket kegyének napsugarai­ban ? Hogyan, hogyan nem, mégis megtörtént, hogy háremének őrzője ag­godalmas arccal jelen­tette, hogy nagybeteg van a háznál, el kell hívni az orvost. Kücsük basa a fejét csóválta. Történt már többször ilyen kelle­metlenség, ami megza­varta lelkének sima nyugalmát és elrontot­ta a jókedvét. Züleima,, a szelidarcu köhögött gyakran és ilyenkor vér csöppent ki halavány ajkai közül. Kücsük basa azonban bölcsen tudta, hogy az orvoso­kat drágán kell megfi­zetni s mégis Allah ke­gyelmétől függ, hasz­nál-e az orvosságuk. Ezért inkább egyene­sen Allah kegyelméhez fordult és lemondott az orvosról. — Menj vissza az asszonyokhoz, oh, há­zam tisztaságának őre. Allah parancsa ellen nincs mit tenni. Ha úgy van megírva a sors könyvében, hiába hi­vatnám a legdrágább orvost, mégis meghal az asszony, ha pedig az van megírva, hogy felgyógyul, minek az orvost fizetnem? Megsimogatta a sza­kállát és visszatette szájába a csibukot. Máskor ismét Fatme miatt jött rohanva az eunuch. Az asszony játékos kedvében nagyon közel talált táncolni a szökőkút medencéjéhez, belezuhant és megütötte a fejét és a vállát. Mikor bevitték és lefektették, azt gondolta min­denki: meghalt. — Menj vissza az asszonyokhoz, oh házam tisztasá­gának őre, — mondta a hírnöknek szakállát simogatva Kü­csük basa. — Ha. meghalt, úgyis hiába minden. Ha pedig magától is felébred, minek az orvos? És Fatme felébredt magától és tovább táncolgatott a kertben, de vigyázott, nehogy közel legyen a szökőkuthoz és Züleima is felkelt fekvőhelyéről és sétált a virágok kö­zött, de vigyázott, hogy mire felébred az esti szél, benn le­gyen a házban. Mert az asszonyoknak is lehet annyi eszük, hogy az életükre vigyázzanak. Most azonban nem Fatme és Züleima be­tegségét hirdette a hír­nök. — Uram, Allah nö­vessze meg szakálladat és étvágyad legyen o­­lvan, mint az oroszlán étvágya, harmadik fele­séged, Gülbadan, azt tí­zem, hogy nagyon be­teg s hogy azonnal hi­vass orvost hozzá, kü­lönben meghal. Kücsük basa megsi­mogatta a szakállát. — Menj vissza, fiam, házam tisztaságának őr­zője és mondd meg ne­ki, viselje türelemmel a sorsát, ami Allah ke­zéből való. Ha ő úgy akarja, meg fog halni es ha nem úgy akarja, vidám dalokat énekel majd nekem, ha felépül abban a hajnalszinü köntösben, amelyiket most vettem neki nem­rég. Az eunuch vissza­ment, de nemsokára magából kikelve rohant újra vissza. — Uram, Gülbadan fetreng a fekhelyén és közelíteni sem lehet hozzá, az orvost köve­teli és Fatmé és Zülei­ma, másik két felesé­ged, sírnak a sarokban, mert olyan szavakkal sértegeti őket, amelye­ket a bazárban hallani. — Menj vissza, fiam, házam tisztaságának őr­zője és mondd meg ne-Stidik: Oszlopok. A prágai tavaszi fényképverseny egyik pályanyertes fölvétele. Elbeszélés — Irta: Kosáryné Réz Lola

Next

/
Thumbnails
Contents