Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-06-16 / 24. szám - La Maziére, Pierre: Az uzsorás
— De értse meg, miről van szó. Meg akarok nősülni. — Semmi közöm hozzá. — Dehogy nincs. Ha ugyanis lehetővé válik számomra meleg és csöndes otthont alapítani, akkor felhagyok irodalmi működésemmel és az Irodalmi Szemlénél viselt állásomról is lemondok, mégpedig annak a javára, akit utódomul kiszemelek. — Ez ... komoly? — bámult az uzsorás. Egész lelke kiült a szemeibe. Már látta magát az Irodalmi Szemle szerkesztői székében, amint Ítél elevenek és holtak felett. — No és — nyögte rekedten az izgalomtól — mik a feltételei annak, hogy megnősüljön, fiatal barátom? — Ez az éppen — fejelte bujkáló mosollyal de Motte amire nézve az ön véleményét szeretném meghallgatni. Ugyanis egy kispolgári család lányáról van szó, akit nagyon szeretek. Apja kőszívű és rideg üzletember, aki semmiképpen sem adná hozzám a lányát, anélkül, hogy némi tökével rendelkeznék. Mit gondol, uram, mekkora az az összeg, amivel alá kell támasztanom érveimet a kőszívű apával szemben? — Ah — legyintett az uzsorás — semmi. Háromezer frank. Teljesen elég. — Gondolja? Megnősülhetek, ha háromezer frank lesz a zsebemben? — Feltétlenül. Ezt a háromezer frankot pedig rendelkezésére bocsátom. Majd levonjuk a honoráriumából. — Levonjuk? — Úgy van. Viszonzásul ugyanis elvárom, hogy az Irodalmi Szemlében engem nevez meg utódjául. — Nagyon természetes. Most még csak azt szeretném megkérdezni, mit szólna hozzá, ha azt mondanám, hogy az ön lányát szándékozom feleségül venni? — Micsoda?! — kiáltott az öreg — az én lányomat?! Csak nem bolondult meg?! — Dehogynem. Ezennel ünnepélyesen megkérem öntől Horace kezét. — Ki van zárva? Hogy is képzelhette ... nem, nem, maga tökéletesen bolond. Éhenkórász létére ... — Bocsánatot kérek — vetette ellen de Motte — ön elfeledkezik a háromezer frankról, amwel lesz szives lehetővé tenni számomra a nösülést, szerkesztő ur... Claudel arca nyomban fel derült. Megsimogatta az állát, hümmögött, szitkozódott egy darabig, majd elment a lányát megkeresni. A boldogság napja mindhármukra felvirradt. Az Irodalmi Szemle körül bajok voltak ezidöben. Szükség volt egy bőkezű mecénásra. Keresve sem találhattak volna erre a célra megfelelőbbet Charles dalidéinál, aki nemcsak hogy rendezte a lap financiáit, de még boldog is volt, ha naponta négyszáz kéziratoldalt végigböngészhetett. Főleg Guy munkáit birálgatta szigorú aprólékossággal, miközben az egész szerkesztőség dülöngélt a kacagástól. Irodalmi ambíciói csak akkor lohadtak le némiképpen, amikor rájött, hogy az Irodalmi Szemle vagyonának felét felemésztette, a legcsekélyebb erkölcsi ellenszolgáltatás nélkül. Otthagyta a szerkesztőséget és a meg nem értett géniusz fájdalmával fordult újra üzleti dolgai felé. Ramsay MacDonald, Anglia uj miniszter elnöke, kinek pártja fölényes győzelemmel került ki a választási kampányból. — Jobboldalt: Lloyd George lánya, Miss Megan Lloyd George, kit Angleseyben képviselővé választottak. Az újdonsült képviselő világhírű atyjával.
