Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-06-09 / 23. szám - Társaság, divat • Budapesti elegáns férfiak
I. NAPPALOK, ÉJEK Markhot Imre versei, Nyitra 1929. Szerző kiadása. Markhot Imre a költők ama fajtájhoz tartozik, akik színesnek tetsző hangulatok érdekében rengeteg koncessziót hajlandók tenni idegen hatásoknak. A kötet ötven verse közül csaknem mindegyiknél megállapítható, ezt vagy azt a költőt olvasta-e Markhot akkoriban, mikor a költemény Íródott. Mestereinek skálája hihetetlenül terjedelmes, Adytól Farkas Imréig csaknem minden újabb magyar költő előfordul benne, néhány vers hangja pedig egyenesen Zerkovitzra emlékeztet, — pld.: „Nem tudják a nők, hogy mit csinálnak, egy férfisziv csak játékszer nekik, Mikor a legforróbb csókra várnak, A szivük mélyén már más lakik. Ha odaadod egynek szived minden szálát, Sárba tiporja a szerelmedet, Ha füledbe súgja, hogy tiéd a lelke, Titokban mégiscsak kacag, nevet.“ Markhot Imrének nincs egyéni hangja, nem is ambicionálja azt, hogy valami újat produkáljon. Viszont tagadhatatlan, hogy könnyű hangulatok megéneklésében bizonyos rutinra tett szert. Formakészsége jóval felülmúlja közölnivalóinak színvonalát. Ne vegye rossznéven tőlünk Markhot Imre, hogy könyvét nem dicsértük meg. Ez csupán a szlovenszkói magyar líra érdekében történt, melyet az átkos kritikátlanság éppen elég sokáig kötözött gúzsba. II. IMÁDKOZZUNK Ifj. Szkladányi Károly novellái, Ipolyság, 1929. Nem novellák, inkább karcolatok, feljegyzések. Irodalmi igények nélkül készültek el ezek az írások, melyeket a fiatal szerző menyasszonyának ajánl. Ez a genre iróasztalfiókok számára van predesztinálva, ritkán kerülnek nyomdába. Szkladányi mégis kiadta egy kis kötetben összegyűjtött elmefuttatásait. Kritika helyett beszéljen maga a szerző: „Sajgó lelkét ismét képzelet ragadta szárnyaira s látta, igen jól látott mindent, egy férfit fekete öltönyben, amint beszél az embereknek a túlvilágról, a pokolról és a menyországról és közben elnéz fölöttük a messzeségbe, a határtalan légürbe, egészen az gszményiségig hatolva ...“ (A csend lelke, 9-ik oldal.) Ibsen szerint költeni annyi, mint itélőszéket állítani önmagunk fölé. Szkladányi esetében az Ítélet ■— sajnos — csak marasztaló lehet. III. AZ ÖSVÉNYEN Boross Béla novellái, Galánta, 1928. Egészséges, mesterkéletlen hang. Boross kitünően látja meg az embert s küzdelmeit az irgalmatlan természet közepette. Néhol egyenesen meglepő a jellemzés eredetisége és erőteljes volta. A primitív kiállítású- tipikusan „vidéki“ könyv kellemesen lepi meg az olvasót. Boross Béla ezzel a kötettel a szlovenszkói magyar prózairás legelső soraiba küzdötte fel magát. Az iró a falu szintétikus képét nyújtja, szóval éppen azt, ami oly nagyon hiányzik irodalmunkból. Nyelvezete tiszta és témáihoz idomultan egyszerű. Nem szavakban, de élményekben nyújtja itt effektusait egy tehetséges iró. T Á t S A « Á £, • I V A T budapesti elegáns férfiak Előkelő boltok bukásának szomorú alkalmából hivatalosan is tisztelhető jelentések a legutóbbi hetekben kétszer is megállapították, hogy az elegáncia a férfiviseletben súlyosan megcsökkent Budapesten. Ezért került lejtőre több olyan cég, amely a legfinomabb ruhát és fehérneműt és a másik, amely a legdrágább kalapokat szállította a gondosan és választékosán öltözködő uraknak. Való, hogy ilyen urak valamikor sokan voltak Budapesten. A férfi-öltözködés versenyében az első hely elvitaihatatlanul mindig az angol fővárosé volt és maradt, de a második dicsőségének aspiránsai között Bécs és Róma mellett feltétlenül és jó kilátásokkal ott szerepelt Budapest is. Sokkal erősebben mint Páris és sokkal erősebben, mint Berlin, holott a magas, vállas és karcsú német urak nagyon alkalmasak voltak arra, hogy a szabó feladatát megkönnyítsék. Ott volt is mindig egy csomó igen elegáns megjelenésű ur, de a túlnyomó Többség szerelme a lódén volt és hűsége bizonyságául óvakodott attól, hogy az elegánssággal való kacérkodás gyanújába kerüljön. Ezek az urak igazán semmi fáradságot se fordítottak arra, hogy azt a bizonyos négy gombostűt juttassák az eszébe annak, aki látta őket. De a budapesti urakban igenis volt érzék a külső hatásos vonalai és csinje iránt. Az egyéni Ízlésnek kiváló és kivételes mértéke kellett hozzá, hogy ebben az erősen korzózó városban valaki a dandyk, majd később a gigerlik tömegéből az elegáns férfi hírének és elismertségének magasságába emeltessék. Nem volt kis föladat. Tehát nem is lehetett kis dicsőség. Fegyver nélkül nem lehet lőni. De nem okvetlenül az a legfélelmetesebb céllövő, akinek a legdrágább és legfinomabb puskája van. Ismertünk itt egy urat, akiről az a hir járta, hogy háromszázhatvanöt ruhája van, csak szökőévben vesz föl egy esztendőben kétszer ugyanazt, sőt mindennapra más sétapálcája is van, de azért ez az ur soha se került be Budapest elegáns férfiainak kiválasztott és elismert csapatába. A neve senkinek se jutott az eszébe ott, ahol Gromon Dezsőt, Rohonczy Gidát, Podmaniczky Frigyes bárót emlegették. De a legfinomabb angol szövet, a kifogástalan szabás, a legtisztább selyemből készült nyakkendő obiigát viselet volt mindenki részére, aki hivatalos órát tartott a déli korzón, ha sohase sorozta is az ambíciói közé, hogy elegáns férfinak tartsák számon. Mint ahogy úgynevezett „rendes ember“ nem is tudta a tartózkodási helyét más trafiknak, mint amelyikben a szivarspecialitásokat és az egyiptomi cigarettákat árulták. Aki másformát szívott, annak az volt a — specialitása. Azok a boltok, amelyek legismertebb és legelismertebb forrásai voltak a férfielegáncia külső eszközeinek a maguk nem túlságosan nagy számához mérten ijesztő nagy arányszámban húzogatják le a rollót és szedik le a cégtáblát. Londonban, ezt mesélte nekem valaki, van egy muzum, amelyben azoknak a boltoknak első cégtábláit helyezik el és őrzik, amelyek legalább száz esztendő óta élnek. Bizonyosan szívesen engedik át az ősi táblát, mert ennyi idő alatt nyilván sikerült annyit összespórolniok, amenynyiből újat csináltathatnak a következő száz esztendőre. Vájjon mekkora anyaga kerülne Budapesten egy ilyen múzeumnak?. .. Van egy teória, amely abból a nehezen kétségbevonható valóságból indulva ki, hogy az egész állatvilágban a feltétlenül szebb, mutatósabb, fölszereltebb példány — a him, azt a valóságot, hogy az ember ízlése és művészete a szép forrásának és megtestesülésének a nőt tiszteli inkább a kultúra egy bókjának, mint az igazságnak minősiti, de ez a bók több, mint háromnapos és bizonyára még sok uj három napnál hosszabb ideig érvényben fog maradni. És dirigálni fog tovább is. Ha nem is egyoldalúan. De mind a két nem, ha az elegánsságra való hajlandósága, hogy úgy mondjam, még oly önzetlen vagy öncélú is, tömegében a másik kedvéért lesz elegáns vagy akar elegáns lenni. És mert akárhány világháború és egyéb vad kilengés akasztja meg az útjában, mégis csak halad a világ és halad az ember, bizonyos, hogy a vonzó és hóditö elegáncia törvénye és kelléke is mindig más lesz és valószínűen mindig kevésbé az, amit pénzen huszonnégy óra alatt be lehet szerezni. Hol hordja majd az elegánsságát a jövő férfia? Az se lehetetlen, talán a homlokán, a szemében, a szavában és a cselekedetei vonalában. A divat oly mindenható, hogy az se lehetetlen: még talán ezt is tudja ... könyvespolc
