Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-06-09 / 23. szám - Nemény Vilmos: Nyolcszázéves a zipszerföld

Nyolcszázéves a zipszerföld

Irta: Nemény Vilmos dr.

és a zipszerföldet magának megtartotta.

A Magas Tátrával, ennek a hegyi mesevilágnak ezernyi nagy szépségével, a zipszerföld természeti kincsekben gazdag piazarságával teljesen összeforrott ez a nép, melynek minden fia, akár odahaza, akár az Egyesült Államokban, túl Magyarországon Vagy Kanadában él, büszkén vallja magát a zipszerföld fiának. Aki otthon van, nnak a pillantása reggelienként szeretettel pihen meg a Magas Tátra gigantikus, imponálóan lenyűgöző hegyláncán; aki távol van, annak lelke mindig hazasizáll a hegyek, völgyeik, folyók, patakok, vízesések és fenyvesek világába.

Nyolcszáz évein át kultúrát teremtett itt ez a nép, amelynek a tizenkilencedik század feléig különállása, saját zipszer joga, saját zipiszier közigazgatása volt és amely számtalan belső értéke révén nemzetek és országok különleges becsülését és szeretetét vívta ki magának. Volt idő, amikor a zipszerföld volt a közvetítő kelet és nyugat, dél és észak között. Késmárk és Lőcse karavánjai egyaránt jártak Párisba, Danzígba, Damaszkuszba, híresek voltak a késmárki és lőcsei vásárok, amelyeken egy egész világ termékeit halmozták fel és híresek voltak a zipszer ezüst- és aranymunkák, amelyek egyaránt díszei voltak a párisi divathölgynek és a sztambuli háremek gyöngyeinek. A zipszerek nyitották meg a Magas Tátrát az idegenforgalomnak és a fürdőkulturának, míg mai magas, európai nívóját elérte. Már a tizenhatodik század elején megmászták lelkes, a hegyek világát feltáró zipszerek a Tátra legmagasabb csúcsait és úttörői voltak a turisztikának, alpinizmusn'ak. Utakat építettek a Tátrába, fürdőket létesítettek és hívták, csábították az idegeneket: ők az ősei, a megteremtői az idegenforgalmi propagandának is, amely ma — megváltozott gazdasági viszonyok és munkalehetőségek között — a zipszerföld utolsó életlehetőségét: az idegenforgalmat eredményesen szolgálja. Amilyen lelkesek voltak évszázadokon át vallási szabadságuk és különleges — értékeik révén megérdemelt — jogaik védelmében, olyan lelkesek most annak a nagy munkának az elvégzésében, amelyet az idegenforgalom emelése és ennek révén gazdasági helyzetük megjavítása érdekében az utolsó esztendőkben folytatnak. És ma is olyan nívósak, kitartóak éis fáradhatatlanok, mint nyolcszáz éven át voltak, mikor arról van szó, hogy zipszerföldjükét, őseik által rájuk hagyott hazarögjüket megvédjék.

Kell szeretni ezt a földet, kell szeretni ezt a népet, mert ennek a földnek varázsereje, ennek a népnek nagy morális tőkéje van. A föld varázsereje az a megszámlálhatatlanul sok természeti kincs, amellyel a teremtő Isten pazar jókedvében megáldotta; a nép erkölcsi ereje hagyományaiban, dicső és nagy történelmi múltjában, a zipszerföld városainak lépten-nyomon feltáruló históriai emlékeiben és művészi értékeiben gyökerezik. A zipszerek nyolcszáz esztendőn keresztül ápolták, fejlesztették, óvták szükebb hazájukat és tartják — mai időik minden viszontagsága és megpróbáltatása ellenére is — a maguk és utódaik számára.

Most, hogy nyolcsizáz év elmúlt felettük, sokan a közülök kényszeredetten messze földre eltávozottak hazajönnek arra a tájra, ahol szebben ragyog nekik a nap, ékesebben virít a mezők virága, zöldebb a fák lombja, mint egyebütt, hazajönnek, hogy köszöntsék a Tátra csipkézett ormait, a Poprád sebesen kanyargó vizét, Lőcsén a régi városházát, a romjaiban is büszke ősi szepesi várat, a késmárki evangélikus fatemplomot és a sok-sok emléket, amely a zipszerek szivét-lelkét fogva tartja.

Szepességi német népviselet. (Nemény Vilmos dr. felv.')

Nyolcszáz esztendővel ezelőtt ifejszecsapások döngették iaz akkori őserdő magasba nyúló, hatalmas törzsű fáit a Kárpátok — must Magas Tátra — alján. A tizenkettedik század első évtizedeiben Géza, az árpádházbeli király, szorgalmas, vállalkozó-szellemű, uj hazát kereső németeket telepitett le a mai Szepesség földjén. Először a Poprád, majd a Hernád és a Gölnic völgyét népesítette be a Szászországból és Sziléziából odavándorolt nép, amely kelták és longobárdok — szepességi elődeik — nyomán, mintegy latavisztikusian vágyódott a hegyek után. Az örök hóval borított, égbeszárnyaló hegyormok vonzották, csábították a Szepességre telepedett józan, vallásos, már akkor is kulturált népet, amelynek küldöttei a volt hazában (lelkendezve dicsérték a Géza király Ígérte hegyesvölgyes, vadonszerü, romantikus, kultúrát váró vidéket.

És nyolcszáz év óta él ott ez a nép, a zipszerek népe, amely viharok, véres háborúk, nagy történelmi események, évszázados vallási villongások, sok-isok sorscsapás és világégés közepette egybenőtt, egybeforrt szükebb hazájával. Röges és sziklás a földje, zord a klímája a zipiszerföldnek, nyara alig van három-négy hétig, tavasza későn indul, tele korán kezdődik, de tiszta, balzsamos, egészséges és erőt adó a levegője. És olyan kemény a zipszernép, mint a röge, olyan tiszta az erkölcse, mint a levegője és olyan szívós a természete, mint amilyen szívós volt az évszázados, garast garasra rakó, jólétet teremtő és nagy intelligencát magából kitermelő munka, amellyel ez a nép a zipszerhazát magának megteremtette