Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-26 / 21. szám - Fröschel, Georg: A hatalom kulcsa
Mii kell tennünk a szívbajokat és az anyagcserezavarokat gyógyító PODĚBRADY FÜRDŐBE való utazáskor 1 1. Háziorvosától kérjen levelet a betegvizsgáló és gyógyintézet orvosai részére arról, hogy miképen kezelte. Hazatérésekor az intézet vezetősége megadja a pontos diagnózist és közli, hogy miként kezelték az intézeti orvosok. 2. Elutazása előtt a pályaudvaron egy erre szolgáló űrlapon igazoltassa, hogy fürdőbe utazik. Ezzel jogot szerez a visszautazás idején való vasúti kedvezményre. 3. Podébradyba való megérkezésekor azonnal forduljon a pályaudvaron elhelyezett lakásközvetitő és információs irodához. 4. Ha bővebb információra van szüksége, akkor forduljon a fürdőigazgatósághoz. fi főszezon megkezdődött! Prágában a Szent Vencel-ünnepségek kezdetén fölszentelték a hradzsini Vitus-dóm uj szentélyét. Képünk a gót székesegyház uj részét ábrázolja. XV. Az állandóan megtöltött pisztoly, melyet Willovsky felső kabátjának zsebében hordozott, teljesen hasznavehetetlen teher volt. Elég korán kereste fel a távbeszélőközpontot, ahol minden fáradság nélkül megtudta, hogy a 22926-os szám előfizetője Eveline Hirschbot, őrnagy özvegye, Kertészucca 3. alatt lakik. Ide tartott most, meg volt lepve, amiért a cim egy ily békés környezetbe hozta, a legjobb társaság által lakott uccába. Nemsokára ott állott már egy modern bérház előtt, mely három emeletével, barátságos erkélyeivel, széles kapujával, ami egy gondozott folyosóra vezetett, nem tett rá különös hatást, még kevésbé volt ez a ház gyanúsnak nevezhető. A kapun egy cédula volt kiszegezve, mely szerint a ház második emeletén két teljesen különbejáratu szoba volt kiadó. Willovsky a házmesternél kérdezősködött Hirschbot asszony lakása után, mire a portás azt kérdezte, vájjon a szobák miatt jött-e, melyek a Hirharsonában hirdetve voltak. A magántanár bólintott s a házmester felvezette őt a második emeletre. Hirschbot őrnagyné tökéletesen megfelelt annak az elképzelésnek, melyet Willovsky jóelőre készített magának róla. Az arca már nem volt fiatal, mégis rokonszenves, törékeny volt és kistermetű, kezei ápoltak voltak, előzékeny és barátságos volt, de méltóságteljes tartását azért soha egy pillanatra sem vesztette el. ö meg egy kis szobában s egy még kisebb hálószobában lakott; a két tágas uccai szobát kiadta, de csakis előkelőbb személyiségeknek, negyedéves felmondás feltétele mellett. — Ez a feltétel, — mondta elbűvölően finom hanghordozással, — nemcsak anyagilag nyújt nekem biztonságot, de bizonyos tekintetben bérlőim jellemét is garantálja. Willovsky kijelentette, hogy elvben nincs ellene ennek a feltételnek s a lakás ára után tudakozódott s meg akarta tekinteni a szobákat. Amig áthaladtak a folyosón s az asszony a szoba zárját nyitotta ki kulccsal, a magántanár azt kérdezte, szabadok-e a szobák azonnal. Erre az őrnagyné, Willovsky meglepetésére, azt válaszolta, hogy a lakás már három hónapja lakatlan. Az asszony ezt mindjárt meg is magyarázta, a magyarázat valóban kielégitő volt. A szobákat három hónappal előbb bérelte ki egy ur, aki a legközelebbi napokban óhajtott behurculkodni s a negyedévi lakbért előre kifizette s még aznap elhozatta podgyászát. Az ur azonban csak egy hét múlva jelent meg s bosszúságára azt közölte vele, hogy hivatalos dolga a vidékhez köti majd öt, úgy hogy kénytelen a lakást azonnal felmondani. Ö maga előzékenységből vissza akarta neki fizetni a lakbérnek legalább egy részét, de az ur nem volt hajlandó ezt elfogadni. Kijelentette, hogy vidéki működésének első idejében igen kényelmes lesz számára, ha a fővárosban is lesz lakása. Podgyászának egy részét ott is hagyta. — Sok csomagja volt az illetőnek? — kérdezte Willovsky érdeklődéssel. — Nem, csupán egy középnagyságú bőrönd maradt itt, — felelte az őrnagyné. —- És bejárogatott a vidékről? — Dehogy is. Képzelje csak, — az asszony bőbeszédű