Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-05-26 / 21. szám - Márai Sándor: Egy perccel mielőtt sötét lesz

EGY PERCCEL MIELŐTT SÖTÉT LESS.

Hirtelen lett sötét. A vendégek elmentek. A szobában

Megtilt a füst. A nyitott ablakhoz álltam.

Még hallottam barátaim hangját az ablak alatt.

A város felé mentek. Hallgattak a madarak.

Egészen nyár volt már. Meleg lombok lógtak az ablakom felett. Mint egy görcs, mint egy ütés, ami testi szenzáció, úgy esett Reám ez a hirtelen fájdalom. A szív nem tud igy fájni. A gyomor, A máj, az epe ezt nem tudják. Állati volt és oly komor Vigasztalan fájdalom volt ez! Rángott, csavart. Csak az értelem Tud fájni igy, ha emlékeit nem bírja már. Végtelen,

Elbír hatatlan fájás. Nyögtem, azt hiszem. A szivem fogtam. Fejem az ablaknak esett. így álltam s nyögtem és jajongtam (Senki nem hallotta. így hal meg az ember.) Egy perccel, mielőtt Sötét lesz, láthat az elmerülő. Csak a semmi előtt

Hajbókol igy az ember. Mindjárt vége. Sejtésnél kevesebb. Egy emlék visszfénye csak ez, a világ emléke, s hogy keveset Zsaroltál onnan, ó de keveset! Minden kevés! Most késő.

Már merül

E sürü és langyos sötétben minden. Elmaradtál. És végtelenül Történik minden nélküled tovább. Minden! S benned nemmarad Több vissza e világból, mint e fájás. Ez a szédülés. Kacat, Emlék. Mindjárt sötét lesz. Egy lélek se rebben, —

S ez a föld neked már csak annyi lesz Mint nyillalás egy fájó s rossz idegben.

(Budapest, 1929.)

Márai Sándor.

Kun Angyalka, a tragikus körülmények között meghalt beregujfalusi papné, akinek nevét sokszor emlegették Tamás Mihály „Szép Angéla háza“ cimü kulcsregényével kapcsolatban.

Simonyi Márta és Móricz Zsigmond legújabb felvétele, melyet lévai vendég szereplésük alkalmával készített róluk Neuer Mara fényképész.