Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-19 / 20. szám - Irodalom, művészet • Komlós Aladár: Irodalmi napló - Egri Viktor: Az első kötet
IRODALOM, MŰVÉSZÉT Irodalmi napló A közönség, még a műveltebb olvasók is legföljebb ha névről ismerték a napokban elhunyt agg költőt, Vargha Gyulát: egy okkal több ok arra, hogy itt is meghajtsuk feléje késő lobogónkat. Tizedrangu poétácskáknak nagyobb gyakran a visszhangjuk és a népszerűségük, mint az Arany-iskola e Lévay mellett legkitűnőbb tagjának. Igaz, a mai dolgokat nem akarta és nem tudta megérteni, Adyt talán senki nem gyűlölte oly szenvedélyesen, mint ő, még püspökét, Makkai Sándort is „a Sátán püspökéinek nevezte, mert ez pálcát mert törni Ady mellett. De merev értetlenségét némileg menthetővé teszi, hogy pozitívumokon, az Arany—Deák-kor nemes ideáljainak vallásán alapult, s irodalompolitika ide, irodalompolitika oda, az a fontos, hogy Vargha Gyula, főleg öregkori lírájának gazdag ömlésében, igazi költő volt, érzékeny idegii „poéta impeccable “, népies be oltott parnasszista. Öregkori strófái néha mint zománcosfényü finom lepkeszárnyak. — Egy kis versét irom ide mutatóba, amely hamupipőke szépségével még aligha tűnt fel valakinek, de amelyet igen szeretek. Alig van rá példa, h°gy egy költő ilyen egyszerű természetességgel, ennyire minden erőfeszítés nélkül lendülne a fenség régióiba. A költő nem erőlködik, hogy a magasba jusson — s ime, mégis valahogy fönn van; nem érzelmeskedik, egyszerűen beszél, szinte hangsúlytalanul — s a szava csupa bensőség és szív. FOHÁSZ Mindenható Atyám! Tekints jóságosán E földre, melyen népem él. Az ég áldó esője Áztassa bőven A zöldelő vetést S meleg sugár Érlelje a magot pirossá S arannyá a bogyót. A munka, szorgalom Teremje meg mindig jutalmát, S a hüs akácok árnyán Fehérlő házikókban Lakozzék béke, szeretet, Boldogság, megelégedés, S irántad hála, hála, Áldásnak, szeretenek Jóságos Istene, Mindenható Atyám! (1913) Egy rossznyelvü, de szellemes és találó bonmot a hanyatlásról, amely a magyar irodalom néha igazi, néha ál-nagyságai egymásra-következésében megfigyelhető: — Mikor Jókai meghalt, Mikszáth pályázott az örökére. Mikszáth helyét Herczeg szerette volna. Herczeg után Zilahy Lajos következik, Harsányi Zsolt pedig — Zilahy szeretne lenni.-0-A Magyar Könyvhéten az írók uccai sátrakban maguk fogják árusítani a könyveiket. A Magyar írók Egyesületének költő és iró tagjait a „Magyar Költők Sátora“ rendezősége körlevél utján szólította fel a részvételre. Jellemző az irók életkörülményeire, hogy a hivatalos körlevél egyik passzusa igy szól: „A leszámolás előtt előlegeket nem lehet igénybevenni...“ Néhány idegen könyvről, amely mostanában jelent meg magyarul: Ibanez: Maré nostrum (Athenaeum): olcsó izgalmu regény a tengeralattjáró háború idejéből, tele igazságtalan gyűlölettel a németek iránt; Pierre Benőit: Szerelmes ellenségek (Génius): Benőit talán legirodalmibb törekvésű könyve egy francia hadifogoly és egy német bárókisaszszony szerelméről, lassú menetű regény, amely azonban némi költői erővel idézi fel egy előkelő junkerfamilia és az északnémet táj szomorú levegőjét; Franz Werfel: Érettségi találkozó: a Pantheon kitűnő „Kiválasztottak“-sorozatának egyik legértékesebb kötete Dormándi László ritka gondu fordításában, mélyenjáró érdekes regény a diákéletből, az erkölcsi jó és rossz harcának problémájával a háttérben; ajánlom még: André Gide: isabelle-jét (szintén a Kiválasztottak-sorozatban) és, ha még szükség van az ajánlásra: Remarque: „Nyugaton a helyzet változatlan“ cimü könyvét. Komlós Aladár. AZ ELSŐ KÖTET Az ifjú, aki jóformán alig nőtt ki az iskola padjaiból, az intellektuális pályára való készülődése küszöbén úgy érzi, hogy joga van már visszapillantani. Visszatekinteni például költői múltja gazdag termésére, néhány tucat versre, amelyekben megénekelte a holdat, a csillagokat, az erdő madarait, a patak csobogását, a tavaszi ébredést meg az őszi elborulást, a halálvágyát és az ideált, egyszóval az életnek mindama misztériumát és rejtélyét, melybe pubertásontuli lázával bele tudott tekinteni, anélkül, hogy az életnek igazi izeiről és fájdalmairól tudomása volna. Felbuzdulván aztán környezete dicséretén, hasonló beállítottságú fiatalok áradozó kritikáján, minden más életgondnál döntőbb jelentőségűvé válik számára az elhatározás: költői ébredésének termékeit meg kell ismertetni a nyilvánosság gall Megindul az előkészítő munka, a válogatás, a rendszerezés, a csoportosítás és mindennek tetejébe a címadás. Egy jogi vagy orvosi szemeszter megsínyli ezt az előkészítő munkát, egy vizsga dátuma halasztást szenved, a filozopterből később lesz doktor ur, de mit tesz ez a mulasztás annak, akinek a hallhatatlanság int. Az élet véges eseményei elszürkülnek és minden napi gondon, célon átragyog az alkotó élet értelme: a teremtés lázában fogant gondolatoktól meg kell termékenyülnie a világnak is, meg kell mutatkozni, vagyis be kell mutatkozni. Mi sem áll tőlem távolabb, mint hogy kesernyés vagy éppen hogy cinikus legyek, amikor az elinduló alkotó ember szárnypróbálgatásairól irok igy nagy általánosságban. De nem tudnám megmondani, miért érdemeljen ez a bemutatkozás dicséretet, ha túl korán történt vagy ha a szerző nem jutott el odáig, hogy ne érje be a „saját kiadással“ és eaydltalában bevárja azt az időt, ómig kezdik portálni, cikkeit, verseit vagy novelláit hozni és ily módon egyengetni az utat a nem saját költségen megjelentetett „első kötet“ felé. Akadhatnak itt ellenvetések: a mi speciális áldatlan szlovenszkói viszonyaink, a kiadók hiánya, mely körülmény úgyszólván lehetetlenné teszi a bemutatkozást különösen annak, aki nem gondol arra, hogy a határon túl, Pesten is akad üzleti vállalkozás, mely figyelemmel kiséri a mi megmozdulásunkat is. Elismerem, az ellenvetés egészen jogos, a mi irodalmi életünk kiadók hiányában egyáltalában nem indulhatott volna el a szerzők áldozatkészsége, néhány nyomdai vállalat hitele nélkül, de ugyanez okból viszont sehol sem dühönghetett annyira a dilettantizmus, mint évnen nálunk. A kiadók hiánya fájdalmas pont irodalmi életünkben; a Voggenreiter Verlag mawar osztályának szünetelése óta csak az 1KVA tavalyi munkája meg a Kazinczy kiadó roppant szűkre korlátozott évi sorozata jöhet elbírálásra és ez vajmi kevés, de még sem ok arra, hogy az első kötet feltétlenül a szerzőnek és barátainak pénzén, előfizetési alapon kerüljön napvilágra. Az ilyen első kötet a terjesztő szervezet hiánya okából már természetszerűleg nem kerülhet az igazi nyilvánosság elé és kritikát is ritka esetben kap. Évente tucatjával jönnek ezek az első kötetek, jönnek és feledésbe merülnek. És nem a kritika indolenciája, a terjesztő szervezet hiánya miatt, hanem teljes joggal. Mert ezek a bemutatkozó kötetek még a megjelenésük előtt arra vannak ítélve, hogy sehol mvy;hallgatásra, ne találjanak. Az ok kézenfekvő, aki megismert néhány tucat ilyen „első kötetet“, az rádöbben arra, hogy a bemutatkozó ártott magának tulkorai megjelenésével, elsietett és kritikáiban válogató munkájával. A legtöbb esetben sajnálatosan teljesen felesleges is volt a bemutatkozás, amit a szerző maga igazol későbbi elhallgatásával vagy a saját kiadások megfenekelhetetlen semmitmondó sorozatával. Nem követelhetjük az első kötettől az alig tizenhétesztendős ELoffmannst halnak zsenijét vagy hogy magyar példát mondjak, az alig idősebb Földi Mihály meglepő mélységét és emberismer étét, de anynyit elvárhatunk, hogy jövővel biztasson, ha csak egy egyéni sorral, friss
