Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-19 / 20. szám - Rácz Pál: A király álma
— Még álmaid is vannak? A pásztor szeme kerekre tágult: — Már hogyne volnának? Itt, a csillagos éjszakában teremnek a legszebb álmok. A király kiváncsi lett: —■ Ezen a subán alszol? — Ezen hát! Bebújok a kalapom alá, hogy a harmat meg ne verje az arcom. — És szépeket álmodol? A pásztor büszkén pödörte meg kicsi bajuszát. — De szépeket ám! Álmomban mindig király vagyok. Csillagszekéren ülök és úgy vágtatok végig a tejuton... Bele, a holdba... A hold királynénak lánya olyankor a szeretőm... Jaj, de szép lány! Olyat még te-felségied se láttál soha. Sápadt, mint a királyi hercegnők és illatos, mint a liliom... Oszt‘ mindig csak az enyém akar lenni, senki másé ... Tetszem neki nagyon, mivelhogy álmomban igen szép vagyok, na, meghogy király vagyok.... A király mohó figyelemmel hallgatta a pásztor szavait. — Aztán gyakran álmodol? — Minden este, felséges király. — Mindig ilyen szépeket? — Mindig ilyen szépeket... A király felsóhajtott: — Én még sohase álmodtam ... A pásztor csodálkozott. — Hát sohasem alszol? — Mindig alszom, de sohasem álmodom... A pásztor vállat vont. — Hát segits magadon ... — Mivel? — Gondolj a szeretődre. A király elpirult. — Nincs... A pásztor nem hitte. — Hogy neked, felséges király, ne lenne? —• Nincs ... A pásztor büszkélkedni kezdett: —■ Nekem van! A király ismét felsóhajtott: — Igen... a holdkirály leánya. A pásztor ráhagyta: — Na, az is, de más is... Mindennap kijön egy szilke étellel, mert mindig szalonnán .élni bajos ... A király hirtelen a pásztor vállára tette a kezét. — Te ... Add el az álmodat... A fiú kötekedni próbált. — Dehogy adom, dehogy adom. — Megfizetek érte. — Nem szivelem a pénzt. — Drágaságot adok érte ... Igaz gyöngyöt a szeretőd nyakába... — Hogyne! Tán még a piperére szoktassam? A király kétségbeesett. — Hát mit adjak érte? A pásztor szeme fennakadt a gyémántos kardon. — Add ezt, felséges király! A király szó nélkül leoldotta oldaláról a gyémántos kardot és odanyujtotta. — Vedd és viseld! A pásztor örült. Megforgatta, megnézegette, azzal fontoskodó arccal nyúlt zsiros kalapja felé, amely ott feküdt mellette a kócos subán. A Bremen óriáshajó uszodája, hol az elsőosztályu utasok édesvízben fürödhetnek.
