Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-19 / 20. szám - P. Ábrahám Ernő: SIPOS
kicsordult könnyét törölte. Levelet vett ki zubbonya zsebéből s kínálta, hogy olvassam. — Beteg a Jóska gyerekem, oszt mind csak engem emleget... — Csak egy napig lennék otthon, hadnagy ur s este már indulnék is vissza... Lehetetlent kért. — A tűzmesterrel beszélt? — Nem beszéltem. Nem afféle ember ... •—' Hát nem tudja, mi a szolgálati ut? — Tudom én, hogyne tudnám, de a hadnagy úrban van a bizodalmám. Ezzel még nehezebb lett a helyzetem. — Nézze csak Sípos, tudja azt maga, hogy lehetetlent kivan? — Tudom, instálom. De úgy gondoltam ... •— Tegnap maga is hallotta a parancsot, — vágtam a sziavába, •— hogy várható orosz mozgolódás miatt további intézkedésig szabadságolás nincs. — Igaz. — Hát ha akarja, én jelenthetem a főhadnagy urnák, (— az ütegparancsnoknak —) de biztos, hogy elő se terjeszti a kérést s leszid mind a kettőnket. Csak állt ott tanácstalanul, csüggedten, azután szótlanul tisztelgett s ment vissza. Én pedig néztem utána nehéz szívvel... * Két nap múlva morajlott a kora hajnal. Az orosz ütegek megkezdték a tüzelést. Egyes tűzzel, ami azt teszi, hogy külön parancsszó nélkül is szünetlenül dörögtek az A Muldoon-Tunney nehézsúlyú világbajnokság trófeája, melyet a napokban lepleztek le Newyorkban. A rendkívül értékes szobor bronzból készült és márványtalapzaton áll.------ — Érdekes sportházasság. Weissmüller, az úszás világ-* bajnoka, eljegyezte Miss Meanyt, a kiváló müugrónőt. ágyuk. Az ütegállásunkban én vezettem a tüzet. Záró tüzet adtunk. Fejünk felett egyre sivitottak, égették a levegőt a mögöttünk álló ütegek lövedékei, az ellenség felől pedig hullott a gránát és a srapnel mindenfelé. Bruszilov taktikájához tartozott szórni tüzérségi tűzzel a gyalogsági vonal mögötti egész területet is. Az egyik gránát belecsapott nyolc méterrel az ágyuk mögé, a domboldalba vágott, telefon-fedezékünk tetejébe. Magam az ágyuk és a fedezék közt állva vezettem a tüzelést. Csak egy lobbanást láttunk, amire odakaptuk a szemünk s a fedezék tetejéről felvágott földet. Azután tüzeltünk tovább. Két méterrel alacsonyabban állottunk a telefon-fedezéknél s a gránát lefelé nem hat. A telefonos altiszt egy kicsit megkukult. a fedezékben, három napig nem hallott az eset után. Egyéb baja nem történt. Az egyik orosz gránát a második ágyú két kereke közé csapott. Belefult a sárba. Mocsaras területen voltunk. Egyszer csak szialad a fogatoktól felénk farkát a két hátulsó lába közé kapva rémült vonítással a Sípos kutyája. Srapnel, vagy gránát rémíthette meg. Az állásunkhoz érve, kezdte körülnyargalni az ágyukat. — Ide gyere, te! — ordítottam. Késő volt. Az ágyuk torka elé került s a légnyomás belefojtotta a vonítást. S csak feküdt ott az ágyuk előtt élettelenül. Délelőtt tiz óra körül kezdett visszavonulni a gyalogság. Az orosz áttörte a vonalat s nekünk is elrendelték a visszavonulást. Jöttek a fogatok az ágyú elé. Sípos meglátta a kutyáját, ahogy ott hevert élettelenül. Láttam, legyintett egy keveset s mondott valamit. De
