Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-05-12 / 19. szám - Szerkesztői üzenetek

S 1. E R K E S 7. T Ó'l Ü Z E K ETEK. B. B., Ungvár. Hálásan köszönjük ra­gaszkodásának kifejezését. Dicsérete ter­mészetesen rendkívül jól esett és örülünk, hogy a Képes Hét ily rövid idő alatt ennyire beférkőzött a szivébe. Ami a vi­déki képek közlését illeti, figyelmezte­tése megszívlelendő, de be kell látnia, hogy néha nagyon jó, ha ilyen „vidékies“ képeket is közlünk. Valamennyi képes­lap igyekszik föntartani a kapcsolatot olvasóival és nem zárkózik el az elől, ha a vidéki városok társadalmi élete egy­két kedvelt alakjának portréját közölni kell. Ez nem árt, sőt emeli a lap értékét és intimitását, s mindenki szívesen végignézi egy-egy város társadalmi, mű­vészeti vezéralakjait vagy szép hölgyeit. Különösen áll ez a szlovenszkói magyar társadalomra, mely jóformán egyetlen családot alkot és illő, ha minél szélesebb körben megismerkedik egymással — leg­alább fotográfiák segítségével. Bekül­dött kézirata kedves, meleg irás, és jó megfigyelésről és modern érzékről tesz tanúságot. Sajnos, nem olyan természetű, hogy beilleszkedhetnék a Képes Hét megszokott kereteibe. Reménytelen szerelem. Nem, nem kell búsulnia és nem kell lemondania. Azt ír­ja, szegények és ha egybekelnének, csak nyomorban élhetnének. De levelében csu­pán a férfi foglalkozásáról beszél, mely nem elég jövedelmező ahhoz, hogy meg­felelően éljenek belőle. Miért nem gon­dol arra, hogy a férfi oldalán ön is ke­reshetne? Ha ketten dolgoznak és ketten keresnek, azonnal türhetőbb lesz az élet. A nyugati országokban, de Csehszlová­kiában is, régóta szokásos ez a minden­esetre nehéz, de praktikus módszer. Higyje el, ha szeretik egymást és ha ed­­dig*tiz évig vártak egymásra — mint írja — a kettős munkával is szép életük lesz. Ha át kell mennie Magyarországba, ott is talál állást, mely 200—300 pengőt jövedelmezhet havonta s ha férje ugyan­ennyit, vagy csak némileg többet keres, már megélhetnek szerény, kispolgári ala­pon. Mindenesetre írjon erről jegyesének és ne adja föl a reményt. Nem tudom, mihez ért és miféle állást vállalhatnak, de rövid idő alatt föltétlenül elsajátít­hat valami praktikus kézügyességet (kár, hogy az elmúlt tiz év alatt nem tanult valamit. Mindig jó az, amit az ember tud és gyakran pótolja a vagyont, a hozo­mányt). — Többi kérdésére csak akkor válaszolhatunk, ha a fönti kísérletet már megtette. Akkor kitűnik, vájjon őszinte volt-e jegyese, nem akarta-e a szomorú, elégikus hanggal egyszerűen csak leráz­ni stb. És természetesen semmi sem állhat útjában, hogy kedvezőbb megoldást vá­lasszon, ha valami vagy valaki időköz­ben akad. Gondolatok a majomszigeten. Érdekes leveléből utólagos jóváhagyása reményé­ben idézünk néhány mondatot: „A mai fiatalembereknek igen nagy százaléka nem az a végletekig kitartó táncos, ami­lyen a nők között sokkal, de sokkal több akad. Magamhoz hasonlók — pedig so­kan vagyunk — nagyon szívesen ke­resztültáncolunk három éjjelt is, ha rövid táncok után többször pihenhetünk, vagy válthatjuk a táncosnőt, de egyórás gyors­csárdás után —- ami vidéken különösen divat — az ember százszor is meggon­dolja, hogy újra beleelegyedjék-e a tánc­ba, amely már nagyon kezd a fakirmun­­kához hasonlítani. Táncosnőnek ma le­köszönni anélkül, hogy megsértődjék, nem lehet s igy ki vagyunk annak téve, hogy egy hölggyel végigtáncolt forduló után együtt sétálunk, újra együtt tánco­lunk, sétálunk, táncolunk és igy tovább. A legkisebb bálban is van legalább tiz leány, akivel táncolnunk kötelesség s ezek közt legalább hat, akivel többször is kell táncolnunk. Ma azonban az a hely­zet, hogy, miután a leányok nem köszön­nek le, teljesen lehetetlen mindet sorra táncoltatni s mégis, ha egy kimarad az ismerősök ilözül, kész az apprehenzió. Már most tessék tanácsot adni, igen tisztelt szerkesztő ur, hogyan táncoljunk a nem szoros társaságunkhoz tartozók­kal? Hogy’ a vendégekkel? S mindezt még éjfél előtt! Egy leányismer ősömnek indítványoztam, hogy hozzuk szokásba egy-két forduló után a kölcsönös lekö­szönést, mire ő azt válaszolta: ,Majd bolond vagyok leköszönni, hogy aztán én áruljak petrezselymet. Örülök, ha van táncosom? Ezek az okai, hogy a ,majom­sziget4 mindig nagyobb helyet foglal el a bálban s táncbalépés előtt keresztet vet az ember, nem is sejtvén még, mibe kap bele. Aki pedig nem táncol, az meg­ússza a választ minden kellemetlenség nélkül.“ Eddig a levél. Bizonyára önnek is igaza van. Az egyik dolog a másikból következik. De melyik következik a má­sikból? A leányok nem köszönnek le azért, mert a többi férfi nem kéri fel őket, vagy pedig a férfiak nem kérik fel őket azért, mert ha egyszer fölkérték: a leányok nem akarnak többé leköszönni. Úgy látszik, ez is a csirke meg a tojás örökre eldöntetlen problémájához hason­ló kérdés. Mi volt előbb: a csirke, vagy a tojás? Ki volt előbb: a leköszönni nem akaró leány, vagy a táncolni nem akaró, udvariatlan férfi? Ha vállalná valaki a békeközvetitő szerepét, talán mégis ki­egyezhetne a két ellenség. Mi legalább azt hisszük, hogy a leányok szívesen le­köszönnének — mondjuk: a második for­duló után, ha valaki biztosítaná őket arról, hogy akkor a többi férfi is táncol­na velük. Istenem: nem tudunk szegé­nyekre haragudni azért, mert nem akar­nak petrezselymet árulni! Képviselöfánk. 12 deka vajat negyed­liter vízzel felforralunk. Mikor a vaj szét­főtt benne, elhúzzuk a tűzről és azon forrón 20 deka liszttel alaposan elkever­jük. Ha sima a pép, akkor egyenként, külön-külön 5 tojást beledolgozunk. Zsír­ral kikent tepsire kis csomókat rakunk, félóráig sütjük. A sütőt nem szabad nyi­­togatni, mert összeesik, ha kész az egész, elvágjuk és vaniliakrémmel mindegyiket megtöltjük és jól megcukrozva feladjuk. Töltelék: 6 tojássárgáját, 10 deka por­cukrot 3 deka liszttel és egy darab ket­­téhasitott vaníliával jól elkeverünk, azt 3 deci nyers tejjel felhígítjuk, gőzön foly­tonos kavarás mellett sűrű krémmé főz­zük és verve kihűtjük. Ibolya. Ha a folt régen benne van, ne­héz eltávolítani. Tessék megpróbálni spi­­rituszos rongyocskával átdörzsölni. Ha a folt kijött, rendes cipőkenöccsel kell utána fényesíteni. Megpróbálhatja azt az eljárást is, hogy buzakeményitőből és vízből sűrű pépet készít, azt ráteszi a foltra s rajta hagyja, amig meg nem szá­rad, azután leütögeti róla. Lehetséges azonban, hogy a folt helye meglátszik.­­Ebben az esetben a cipőt egy árnyalattal sötétebbre kellene festeni. Én és a hegedűm. írása tényleg rend­kívül férfias volt, ebből a tévedés. Sok makkulin vonás van Önben. — A bekül­dött vers ügyes és őszinte érzésekkel van tele, de technikája túl primitív. Olvasson sokat, figyelje meg a modern nagy mes­tereket s akkor bizonyára tökéletesebbe­ket fog írni. A „Képes Hét“ 15. számában közölt keresztszórejtvény megfejtése: Vízszintes sorok: 1. Efezusi Diana templom, 18. Recapitulatio, 19. Are, 20. Eke vasa, 21. Lais, 22. Szipog, 24. Detali, 25. Aaa, 26. Nozul, 28. S.J., 29. Et, 30. Pentameter, 33. Cza, 34. Telt, 36. Hét, 37. Aa, 38. Anikó, 40. Ino, 41. Munika, 44. Rogu, 46. Sértés, 48. Go, 49. Letelepül, 52. Épen, 53. Ilonka, 56. Irade, 57. Ler­montov, 58. Menorka, 60. Em, 61. Ufer, 62. Ok, 64. Ko, 65. Agg, 66. Ebi, 68. Ünő, 69. Akta, 71. LLLL, 73. Te, 74. Mrk, 75. Csat, 76. Nyíl, 77. Pb, 78. Ölve, 80. Apát­ián, 83. Éna, 84. Ra, 85. Relain, 87. Hr, 88. Árk, 90. Nois, 92. Emanatio, 94. Pele, 96. Gomez, 97. Kedd, 98. Kiáradás, 101. Lá, 102. Vn, 103. Elve, 106. Old, 107. El­száll, 110. Öt óra előtt öt perccel. Függőleges sorok: 1. Eredetiségre tö rekvő, 2. Fekete nép, 3. Ecet, 4. Zavart, 5. Upal, 6. Sisiphusi munka, 7. Ita, 8. Du, 9. Illat, 10. Aaaaaaa, 11. Nti, 12. Aisne, 13. Tó, 14. Mazuri, 15. Lap, 16. Orosz, 17. Megjavul Magába száll, 22. Szent erek­lyék, 23. II, 25. Antigoné, 27. Óta, 31. Eén, 32. Ma, 33. Cooperál, 35. Lőréiéi, 39. Kré­dó, 41. Mé..., 42. Kontrast, 43. Te, 45. Gü, 47. Tnem, 49. Lavotta, 50. Tim.., 51. Lanolin, 54. Lófő, 55. Ko, 59. Kg, 63. Ka, 67. Belement, 68. Ür, 70. Kalapált, 72. Llano, 74. Meander, 75. Cárok, 77. Priel­­le, 79. Vlad.., 81. Phi, 82. Nála, 86. Ma, 89. Redep, 91. Om, 93. Teve, 95. Erdő, 96. Gssr, 99. Iot, 100. . álé ., 104. La, 105. El, 108. Zc, 109. Ác. Felelős szerkesztő: Szvatkó Pál dr. Főmunkatárs: Márai Sándor. Kiadó: Tarján Ödön. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Praha II., Panská 12/III. — Nyomatott: Mercy Heinrich Fia nyomdájában, Prágában. A nyomásért felelős: J. Charvát. A lap küldését a. postaminisztérium a 216.729. VII. 1928. sz. alatt engedélyezte.

Next

/
Thumbnails
Contents