Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-12 / 19. szám - Szerkesztői üzenetek
S 1. E R K E S 7. T Ó'l Ü Z E K ETEK. B. B., Ungvár. Hálásan köszönjük ragaszkodásának kifejezését. Dicsérete természetesen rendkívül jól esett és örülünk, hogy a Képes Hét ily rövid idő alatt ennyire beférkőzött a szivébe. Ami a vidéki képek közlését illeti, figyelmeztetése megszívlelendő, de be kell látnia, hogy néha nagyon jó, ha ilyen „vidékies“ képeket is közlünk. Valamennyi képeslap igyekszik föntartani a kapcsolatot olvasóival és nem zárkózik el az elől, ha a vidéki városok társadalmi élete egykét kedvelt alakjának portréját közölni kell. Ez nem árt, sőt emeli a lap értékét és intimitását, s mindenki szívesen végignézi egy-egy város társadalmi, művészeti vezéralakjait vagy szép hölgyeit. Különösen áll ez a szlovenszkói magyar társadalomra, mely jóformán egyetlen családot alkot és illő, ha minél szélesebb körben megismerkedik egymással — legalább fotográfiák segítségével. Beküldött kézirata kedves, meleg irás, és jó megfigyelésről és modern érzékről tesz tanúságot. Sajnos, nem olyan természetű, hogy beilleszkedhetnék a Képes Hét megszokott kereteibe. Reménytelen szerelem. Nem, nem kell búsulnia és nem kell lemondania. Azt írja, szegények és ha egybekelnének, csak nyomorban élhetnének. De levelében csupán a férfi foglalkozásáról beszél, mely nem elég jövedelmező ahhoz, hogy megfelelően éljenek belőle. Miért nem gondol arra, hogy a férfi oldalán ön is kereshetne? Ha ketten dolgoznak és ketten keresnek, azonnal türhetőbb lesz az élet. A nyugati országokban, de Csehszlovákiában is, régóta szokásos ez a mindenesetre nehéz, de praktikus módszer. Higyje el, ha szeretik egymást és ha eddig*tiz évig vártak egymásra — mint írja — a kettős munkával is szép életük lesz. Ha át kell mennie Magyarországba, ott is talál állást, mely 200—300 pengőt jövedelmezhet havonta s ha férje ugyanennyit, vagy csak némileg többet keres, már megélhetnek szerény, kispolgári alapon. Mindenesetre írjon erről jegyesének és ne adja föl a reményt. Nem tudom, mihez ért és miféle állást vállalhatnak, de rövid idő alatt föltétlenül elsajátíthat valami praktikus kézügyességet (kár, hogy az elmúlt tiz év alatt nem tanult valamit. Mindig jó az, amit az ember tud és gyakran pótolja a vagyont, a hozományt). — Többi kérdésére csak akkor válaszolhatunk, ha a fönti kísérletet már megtette. Akkor kitűnik, vájjon őszinte volt-e jegyese, nem akarta-e a szomorú, elégikus hanggal egyszerűen csak lerázni stb. És természetesen semmi sem állhat útjában, hogy kedvezőbb megoldást válasszon, ha valami vagy valaki időközben akad. Gondolatok a majomszigeten. Érdekes leveléből utólagos jóváhagyása reményében idézünk néhány mondatot: „A mai fiatalembereknek igen nagy százaléka nem az a végletekig kitartó táncos, amilyen a nők között sokkal, de sokkal több akad. Magamhoz hasonlók — pedig sokan vagyunk — nagyon szívesen keresztültáncolunk három éjjelt is, ha rövid táncok után többször pihenhetünk, vagy válthatjuk a táncosnőt, de egyórás gyorscsárdás után —- ami vidéken különösen divat — az ember százszor is meggondolja, hogy újra beleelegyedjék-e a táncba, amely már nagyon kezd a fakirmunkához hasonlítani. Táncosnőnek ma leköszönni anélkül, hogy megsértődjék, nem lehet s igy ki vagyunk annak téve, hogy egy hölggyel végigtáncolt forduló után együtt sétálunk, újra együtt táncolunk, sétálunk, táncolunk és igy tovább. A legkisebb bálban is van legalább tiz leány, akivel táncolnunk kötelesség s ezek közt legalább hat, akivel többször is kell táncolnunk. Ma azonban az a helyzet, hogy, miután a leányok nem köszönnek le, teljesen lehetetlen mindet sorra táncoltatni s mégis, ha egy kimarad az ismerősök ilözül, kész az apprehenzió. Már most tessék tanácsot adni, igen tisztelt szerkesztő ur, hogyan táncoljunk a nem szoros társaságunkhoz tartozókkal? Hogy’ a vendégekkel? S mindezt még éjfél előtt! Egy leányismer ősömnek indítványoztam, hogy hozzuk szokásba egy-két forduló után a kölcsönös leköszönést, mire ő azt válaszolta: ,Majd bolond vagyok leköszönni, hogy aztán én áruljak petrezselymet. Örülök, ha van táncosom? Ezek az okai, hogy a ,majomsziget4 mindig nagyobb helyet foglal el a bálban s táncbalépés előtt keresztet vet az ember, nem is sejtvén még, mibe kap bele. Aki pedig nem táncol, az megússza a választ minden kellemetlenség nélkül.“ Eddig a levél. Bizonyára önnek is igaza van. Az egyik dolog a másikból következik. De melyik következik a másikból? A leányok nem köszönnek le azért, mert a többi férfi nem kéri fel őket, vagy pedig a férfiak nem kérik fel őket azért, mert ha egyszer fölkérték: a leányok nem akarnak többé leköszönni. Úgy látszik, ez is a csirke meg a tojás örökre eldöntetlen problémájához hasonló kérdés. Mi volt előbb: a csirke, vagy a tojás? Ki volt előbb: a leköszönni nem akaró leány, vagy a táncolni nem akaró, udvariatlan férfi? Ha vállalná valaki a békeközvetitő szerepét, talán mégis kiegyezhetne a két ellenség. Mi legalább azt hisszük, hogy a leányok szívesen leköszönnének — mondjuk: a második forduló után, ha valaki biztosítaná őket arról, hogy akkor a többi férfi is táncolna velük. Istenem: nem tudunk szegényekre haragudni azért, mert nem akarnak petrezselymet árulni! Képviselöfánk. 12 deka vajat negyedliter vízzel felforralunk. Mikor a vaj szétfőtt benne, elhúzzuk a tűzről és azon forrón 20 deka liszttel alaposan elkeverjük. Ha sima a pép, akkor egyenként, külön-külön 5 tojást beledolgozunk. Zsírral kikent tepsire kis csomókat rakunk, félóráig sütjük. A sütőt nem szabad nyitogatni, mert összeesik, ha kész az egész, elvágjuk és vaniliakrémmel mindegyiket megtöltjük és jól megcukrozva feladjuk. Töltelék: 6 tojássárgáját, 10 deka porcukrot 3 deka liszttel és egy darab kettéhasitott vaníliával jól elkeverünk, azt 3 deci nyers tejjel felhígítjuk, gőzön folytonos kavarás mellett sűrű krémmé főzzük és verve kihűtjük. Ibolya. Ha a folt régen benne van, nehéz eltávolítani. Tessék megpróbálni spirituszos rongyocskával átdörzsölni. Ha a folt kijött, rendes cipőkenöccsel kell utána fényesíteni. Megpróbálhatja azt az eljárást is, hogy buzakeményitőből és vízből sűrű pépet készít, azt ráteszi a foltra s rajta hagyja, amig meg nem szárad, azután leütögeti róla. Lehetséges azonban, hogy a folt helye meglátszik.Ebben az esetben a cipőt egy árnyalattal sötétebbre kellene festeni. Én és a hegedűm. írása tényleg rendkívül férfias volt, ebből a tévedés. Sok makkulin vonás van Önben. — A beküldött vers ügyes és őszinte érzésekkel van tele, de technikája túl primitív. Olvasson sokat, figyelje meg a modern nagy mestereket s akkor bizonyára tökéletesebbeket fog írni. A „Képes Hét“ 15. számában közölt keresztszórejtvény megfejtése: Vízszintes sorok: 1. Efezusi Diana templom, 18. Recapitulatio, 19. Are, 20. Eke vasa, 21. Lais, 22. Szipog, 24. Detali, 25. Aaa, 26. Nozul, 28. S.J., 29. Et, 30. Pentameter, 33. Cza, 34. Telt, 36. Hét, 37. Aa, 38. Anikó, 40. Ino, 41. Munika, 44. Rogu, 46. Sértés, 48. Go, 49. Letelepül, 52. Épen, 53. Ilonka, 56. Irade, 57. Lermontov, 58. Menorka, 60. Em, 61. Ufer, 62. Ok, 64. Ko, 65. Agg, 66. Ebi, 68. Ünő, 69. Akta, 71. LLLL, 73. Te, 74. Mrk, 75. Csat, 76. Nyíl, 77. Pb, 78. Ölve, 80. Apátián, 83. Éna, 84. Ra, 85. Relain, 87. Hr, 88. Árk, 90. Nois, 92. Emanatio, 94. Pele, 96. Gomez, 97. Kedd, 98. Kiáradás, 101. Lá, 102. Vn, 103. Elve, 106. Old, 107. Elszáll, 110. Öt óra előtt öt perccel. Függőleges sorok: 1. Eredetiségre tö rekvő, 2. Fekete nép, 3. Ecet, 4. Zavart, 5. Upal, 6. Sisiphusi munka, 7. Ita, 8. Du, 9. Illat, 10. Aaaaaaa, 11. Nti, 12. Aisne, 13. Tó, 14. Mazuri, 15. Lap, 16. Orosz, 17. Megjavul Magába száll, 22. Szent ereklyék, 23. II, 25. Antigoné, 27. Óta, 31. Eén, 32. Ma, 33. Cooperál, 35. Lőréiéi, 39. Krédó, 41. Mé..., 42. Kontrast, 43. Te, 45. Gü, 47. Tnem, 49. Lavotta, 50. Tim.., 51. Lanolin, 54. Lófő, 55. Ko, 59. Kg, 63. Ka, 67. Belement, 68. Ür, 70. Kalapált, 72. Llano, 74. Meander, 75. Cárok, 77. Prielle, 79. Vlad.., 81. Phi, 82. Nála, 86. Ma, 89. Redep, 91. Om, 93. Teve, 95. Erdő, 96. Gssr, 99. Iot, 100. . álé ., 104. La, 105. El, 108. Zc, 109. Ác. Felelős szerkesztő: Szvatkó Pál dr. Főmunkatárs: Márai Sándor. Kiadó: Tarján Ödön. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Praha II., Panská 12/III. — Nyomatott: Mercy Heinrich Fia nyomdájában, Prágában. A nyomásért felelős: J. Charvát. A lap küldését a. postaminisztérium a 216.729. VII. 1928. sz. alatt engedélyezte.
