Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-04-28 / 17. szám - Fröschel, Georg: A hatalom kulcsa
W echsler llly magyar zongoraművésznő nagy sikerrel koncertezett Prágában. (Scazignio felvétele, Bécs.) Milyen gyógyeszközök vannak a szívbajok és az anyagcserezavarok gyógyítására berendezkedett Poděbrady fürdőben? Eredeti szénsavas fürdők, szénsavas habfürdők, medicinális és aromalikus fürdők, elektroterápia, iszapborogatások, Poděbrady savanyuviz ivókúra. B betegvizsgáló és gyógyintézet szigorúan tudományos alapokon működik. Kérdezősködésre azonnal válaszol a Fürdő és Forrásigazgatóság PODÉBRBDY FÜRDŐ R hatalom kulcsa kát. .. öregek lettek és csúnyáik, túlfeszített idegekkel ekkor már hiába vártak uj szerelemre. Akik ismerték a tanítóval való barátságukat, féltek tőlük vagy pedig házasok voltak már. Múltak az évek. Litvinov egyre nehezebben tudta csak áldozatait felhajtani. Oly házakba, ahol eladósorban levő lányok voltak, nem látták szívesen. Utolsó áldozata egy idegen, nagyon kedves leányka volt, ez mint nevelőnő Wyschnevicz nevű lengyel birtokosnál volt alkalmazva. Litvinoiv, aki közben szintén megöregedett, most már hatodik vagy nyolcadik Ízben kezdte el régi szenvedélyét kielégíteni: együttes séták, a kéz egy véletlen megszorítása, két szál virág, egy olcsó dal a lehangolt zongorán, eSY~eSy melankolikus levél, mely azonban semmire sem kötelezett. Félt-e ő egyáltalában a kötelezettségektől? Vagy irtózott a házasság prózai hétköznapjaitól s az első szerelem nektárjától akart lerészegedni? Vagy talán beteg volt, fogyatékosságait titkolta el önmaga és embertársai előtt? A nevelőnő kétévi hiábavaló várakozás után egy tiszti társaság könnyelműségének dobta oda magát. Wyschnevíczék kidobták a lányt házukból. ... Barátom befejezte különös elbeszélését. Béke és nyugalom terjengett a temetőben ... — És azok a nők, vájjon szerették-e öt? — kérdeztem halkan. De barátom ekkor megragadta karomat s a távolba mutatott. A Litvinov földi maradványai felett domboruló sirhantnál ott állott most Hetén Sezsevics, az orvos leánya, most már idomtalan aggszüz s csúnya, ráncos arcán könnyek peregtek lefelé. Nyilván titokban jött ki a temetőbe. Regény — Irta: Georg Fröschel (15) —- Kisasszony, megkapta a küldeményemet? Remélem, nem haragszik, — mondta a hang kissé idogenszerü kiejtéssel. Randevút beszéltek meg. Olga megígérte, hogy hivatalos órái után a legközelebbi uccasarkon fogja várni azt az urat, aki barna felöltőt visel s fekete kecskeszakálla van. Olga boldogan kötötte most már össze estig a beszélőket. Hat óra tájban felöltözött, megmosdott s kisietett a találkára. Szép leány volt Olga, a férfiak vágyakozóan néztek utána. A sarkon már ott állt a barna kabátos ur. — Nagyon örülök, uram. Olga Klipp a nevem, — szólt a leány nevetve az úrhoz. — Remélem, jó barátok leszünk, — mondta az idegen ur, kinek szemei úgy fénylettek, mint az olaj. Majd külföldi akcentussal hozzátette, —- nevem Edmond Dúc. S már mentek is szorosan egymás mellett át a nagyváros szörnyű embersürüségén, át a hatalmas körutakon, ahol egyre több és több ivlámpa gyűlt ki nappali világosságot árasztva.A két ember egyelőre meg volt elégedve egymással. XII. Edgár Willovsky hazaérkezése után, az első órában dolgozószobája varázsának adta át magát, büszkeséggel és megelégedéssel olvasta el tanulmányának utolsó lapjait, ahol Giottóról esett szó, örült a nyugalomnak és biztonságnak, mely körülvette. Álmodozásából újra csak kalandja riasztotta fel oly erővel, mintha valaki karját rázta volna meg.
