Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-04-21 / 16. szám - N. Jaczkó Olga: Északi fény
—- Az anyám túlságosan érzékeny, gyenge teremtés volt s csecsemőkoromban halt meg. Az a csapas meggyülöltette az apámmal a nőnevelésnek régi módját, mert szerinte az volt az oka a nők gyenge ellenállóképesiségének és speciálisan anyám halálának. Elhatározta, hogy engem lehetőleg minden női befolyástól mentesen fog felnevelni. Mihelyt túl voltam a csecsemőkor szükségletein, a női személyzetet lehető legtávolabb tartotta tőlem. A férfi szemében akaratlan, ingerkedő kérdés csillant fel; kiváncsi volt rá, hogy teljesítettek intim szolgálatokat a férficselédek a kisleány körül? A leány természetes, józan előadása azonban elfojtott minden lappangó pikantériát.-— Kocur szolgált ki — folytatta. — Látta ma a hajtásnál azokat az öreg, gubás szlovákokat? Kocur éppen olyan. Csoszogva jött be reggelenkint egy nagy kosár fával, amelyre ráfagyott a hó. A farakás tetejébe tette a cipőmet; a tiszta ruhát a karjára fektette a dada. De ha még nem voltam ébren, mikor bejött az öreg, amig káromkodva fújta a forgács alatt a parazsat, a ruhát is odadobta a kosár tetejére. A szobában olvadni kezdett a jégkéreg és nem egyszer csupa mocsok lett a ruhám, mire magamra vettem. Néhányszor észrevettem, hogy a dada tisztes távolban összecsapta a kezét, amint meglátott és felsóhajtott: szegénykém! Apámnak is szólhatott, aminek az lett a következménye, hogy fiús zubbonykákat kaptam, amelyeknek nem ártott a Kocur kezelése. Nekem tetszett ez: az is. mikor az első nagy vadat lőttem és a szokáshoz híven elpáholt a vadásztársaság. Itt elpirult Mira; eszébe jutott, milyen rettentő lett volna, ha történetesen ma ejti az első nagyobb zsákmányt és ennek a férfinak jelenlétében tesznek eleget a vadászmorál szokásainak. Különben is erősen benne volt már a mában, azokban az érzésekben, amelyek céltalan kószálásba hajtották, melyekkel gondolatban fölajánlotta állása előnyeit ennek az idegennek. Jó és érdekes élet ez — folytatta öntudatlan leleplezését —, de mintha túlsók volna benne a hidegség, mintha az ember szive egy kutyaszánra volna fölszerelve, amely örök jégen át viszi mindig északnak. Ahol a fény állandóbb, mint itt, a hőmérséklet nagyszerűen konzervál, de nem termékenyít semmit. Néha gondolok rá, hogy más nők talán másképp utazzák át az életüket... bársonytapétás, virágfüzéres gondolák is vannak, talán olyanon ringatja őket a hozzájuk tartozók gondoskodása... Néha nem bánnám, hogy ha nem Kocur adná be a bagariacipőmet, hanem finom szobalány seiyempiapucsot hozna és nem apus állítaná össze a napi programot a vadászat, halászat, istállólátogatás lehetőségeiből, hanem ... Elhallgatott, mert észrevette, hogy vallomásszerü a beszédje, s a férfi olyan állhatatosan néz reá, hogy beleszédült. — Istenem! — gondolta örömteljes ijedtséggel, hiszen én máris pirosán párnázott gondolán ringatózom és messze-messze hajóztam ki a délvidékre; hiisz‘ itt már narancs virágos partok vannak és vulkánok tüze szökik az égre! — Engedje meg, hogy magához simuljak — vacogta a férfi, — ki kell segítenünk egymást a testünk melegével, mert másképp nem állok jót ezért az éjszakáért! Mira még most sem látta, hogy a férfi állhatatosan rászegezett szemefénye csak annyi, mint a higanyoszlop a hőmérőben, mellyel gondosan méri a temperaturát. — A vul ... kán kitör — dadogta befelé, — mindent Mosónők a Latorca partján. (Édes Jenő felvétele.)
