Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-04-14 / 15. szám - Egri Viktor: A Kazinczy Könyvbarátok Társaságának hat könyve - Hová lett a francia jó modor?

fogta karon, az életet, melyben kaleidoszkópszerüen váltakozik jó és rossz s nemcsak az enyhe vidéki alkonyaiban mondschein-szonátázó szőke urleányok, de barmokká sülyesztett gályarabok is előfordulnak benne. Londres néhány uj könyve egy igazi irodalom eljövetelével biztat.

Nehéz jóslásokba bocsátkozni, de bizonyos, hogy a riport jelenti azt a mesgyét, amelyen az uj iró haladni fog, az uj iró, akiben van még elég mersz és fiatalság a dolgok újrakezdéséhez s aki végképp szakit a kihasznált műfajok szürke lehetőségeivel. Hiszen tudjuk, nem a műfaj határozza meg a literáris mű értékét, de a tartalom s a kifejezés módja, melyet beléje tömködnek. De engedtessék meg a tétel: a műfaj bizonyos mértékig egyedül involvál tartalmat és technikát.

Éppen ezért alkalmas a megujhodott riport arra, hogy epochálisan uj mondanivalók és írásmódok bázisa, kerete legyen. A régi értelemben vett regény csupán analógiákat merített a tényleges életből, ez uj regény, a riportregény magát az életet nyújtja toldozás és foltozás nélkül, barbár kegyetlenségében és lehelletszerü finomságaiban, az életet meztelenül, amint végig hömpölyög a gloouszon. Az irodalom eddig feloldotta cukrosvizében az életet, ezután kemény marokkal összesüriti.

Kolumbusz-tojás ez. Az irodalom eddig mintha a fától nem látta volna az erdőt, nem látta az életet, melynek részese volt. Isten! mennyit kellett összehazudnunk regényben, höskölteményben, tragédiában és komédiában, hogy rájöjjünk az igazság egyedül üdvözítő voltára, mely egymaga komplikáltabb és differenciáltabb minden agyrémnél és mesterkélt kitalálásnál.

A riport s vele együtt a valóság diadalmasan bevonult az irodalomba.

Vozári Dezső.

n Kazinczy Könyobarátok Társaságának hat könyue

Szlovenszkó tavalyi könyvtermelésében az IKVA (írók Kiadóvállalata) kiadványai mellett a német Buchgemeinschaftok mintájára kiépített szervezettel rendelkező Könyvbarátok Társaságának hat könyve érdemli a kiadói munka elbírálásánál a legnagyobb figyelmet. Az IKVA roppant merész vállalkozás volt, amenynyiben a semmiből kellett mindent előteremtenie és megszervezőjének, szellemi vezetőjének, Barta Lajosnak, úgyszólván emberfeletti munkája eredményeként teljesen meglepetésszerűen egyszerre négy igen reprezentatív uj magyar regényt bocsátott szárnyra, melyekben a hangsúly elsősorban az újszerűn volt. Barta Lajos teljesítménye a szlovenszkói magyar irodalmi élet egyik legnagyobb tette, melynek átütő ereje a szinte meddő szlovenszkói viszonyok közt sajnálatosan nem bizonyulhatott százszázalékosnak.

A Könyvbarátok Társasága, az IKVA, szemben a kialakulóban levő társadalmi szervezete révén szerencsésebb — korántsem szerencsés — helyzetben van. A három esztendős múlt egymaga bizonyítéka a vállalat életrevalóságának, tavaly megjelent hat könyvének respektábilis nívója, pedig részbeni megvalósítását jelenti bejelentett programjának. Szerencsés gondolat volt az esztendőt Darkó István rgényével elindítani. Darkó ebben a „Szakadék“ cimü regényében egy talaját vesztett generáció sorsát próbálta felvázolni: a háborúból megtért főhadnagyot, akiből az élet megváltozott tempója üzletembert nevel, asszimilálódik ezekhez az uj életigényekhez, de végül mégis elbukik, mert az ember nem töretlen benne már és most voltaképpen az iró nem is az egyén bukását példázza általa, hanem az egész generációjáét, amelynek elindított életét a háború és az első békeévek válságai megroppantják. Darkó szerencsés kézzel beleágyazza ezt a nagyon mai problémáját a szlovenszkói magyar falu életébe és vértelin kihozza ennek a parlagon maradt milőnek számos érdekes vonását. Darkó nem irta meg a szlovenszkói regényt, de a miliőrajzban komoly lépést tett feléje. Időt és mát éreztet emelett, aktuális és életesen korszerű, amit a legritkább esetben állíthatunk Íróinkról. Több egyszerűség a stílusban, mely helyenként erdélyies verettel ragyog fel, másutt azonban bágyasztóan halmozódó, erélyesebb összefogását a matériának, több fegyelmet és Darkó Istvánt rövidesen az egyetemes magyar irodalom igaz értékei közé sorolhatjuk.

Rácz Pálnak, a neves ruszinszkói Írónak „A szomorú ember“ cimü regénye már nem olyan nagyigényü, mint a „Szakadék“. Az iró csapongani hagyja eleven fantáziáját és mesél a „szomorú embernek“ a női lelkekkel folytatott harcairól. Bizonyos, hogy ez a párviadal, amit Rácz az olvasó elé vetít, sok érdekes momentumban bővelkedik és gazdag színekkel bugyog elő, de Rácztól földi zamattal teli, életes novellái után ennél jóval többet várunk. Többet az átlagolvasó igénye szerint szabott élvezetes olvasmánynál! Ezt pedig annál inkább, mert Rácz Íráskészsége friss!

Két regény után egy novelláskötet: N. Jaczkó Olga: „Virágzó cseresznyék.“ Szenes Erzsi és Wimberger Anna mellett N. Jaczkó Olga legjobb nőirónk. Gyönyörű elindulása sok reménnyel biztatott. Az ígéret realizálása azonban hullámos utat jelentett. Jaczkó a csendes válságok figyelője, valami halk és' fanyar őszies izt éreztetnek novellái, lemondásokat, csendes mederben ömlő egyszerű életet. Az írónő éreztetni tudja a ruszin falu fenyvesszagát és néha az élet véres verejtékét is. Olykor valami lázongás fullasztja torkát, szeretne kitörni, de az élet kötöttségei nem engedik. Ez a kötöttség — valamennyi szlovenszkói és ruszinszkói iró átka! — -fogja- és fojtogatja, nem engedi a nagy élményekig: a vérből, szenvedésből, kínból —életből kiverejtékezett igazi nagy írásokig.

Gyallay Domokos „Vaskenyéren“ cimü munkája volt a Társaság negyedik munkája. Gyallay erdélyi iró és ezért érthetetlen, miért kellett a szomszédba menni? Nem akadt volna szlovenszkói regény? Nívóban megfelelő? Ez a kérdés tisztázásra vár és fenntartjuk magunknak azt a jogot, hogy alkalomadtán viszszatérjünk rá. Gyallay Domokos történelmi regénye egyébként, melyben a torockói bányászok felkelését tárgyalja a zsarnok császári fővezér, Rabutin ellen, történelmi tájékozottságával és tisztult irásmüvészetével, biztos kézzel vezetett kompozíciójával, a tavalyi kiadványok egyik legnagyobb közönségsikere.

A pozsonyi származású és Amerikában élő Reményi Józsefnek „Lesz-e reggel“ cimü fantasztikus regénye érdekes kísérlet gyanánt könyvelhető el. Reményi ötletes iró és mikor embert rajzol, nem marad a felületen. A „Lesz-e reggeliben elhagyta a realitás talaját, de szatirikus és filozofálgatásra hajló vénája elég vérbő, hogy áthidalhassa a. lehetetlent.

Végül egy társadalom, illetve geopolitikai tanulmány: Vécsey Zoltán dr.: Az uj Európa. A tavalyi sorozatot befejező kötet megválogatása ugyanolyan szerencsés volt, mint a sorozat elindítása. Vécsey dr„ a Prágai Magyar Hírlap neves publicistája, alapos tudományos felkészültséggel foglalkozik az uj Európa problémáival. Az újságíró fürgesége ezúttal a legszerencsésebben vegyült a tudás rendszerező buvárhajlamával. A2 eredmény: egy népszerű, nagy érdeklődésre igényt tartható és emellett komoly leírás. Alapos és ötletes munka, — a maga nemében az egyetlen, amit eddig kaptunk. Folytatása fokozott érdeklődésre. tarthat számot.

Ez a hat kötet szinte keresztmetszetét adja tavalyi irodalmi életünknek. A Tár saság idei programja még nem ismeretes, könyve is csak egy jelent meg, mellyel foglalkozni fogunk, de az egyre növekvő tábor méltán várhatja a Társaság vezetőitől, hogy az idei kiadványok jelentős nivóemelést jelentsenek! Egri Viktor.

Hooá lett a francia jó modor ?

M. de Fouquiéres, akit Pánsban az elegancia és jó modor nagymesterének tartanak, legutóbb egy lap hasábjain élesen megtámadta a háború utáni francia fiatalságot, amely, szerinte, teljesen elfelejtette már a jó modort.

Hová lett a híres francia előkelőség, a gáláns korszak szép ideje? A mai fiatalság az egymásközti és idegenekkel való érintkezésben is durva és ha nem történnek kellő időben lépések ennek megakadályozására, a jó francia modor is, a megsemmisülés homályába fogja követni azt a sok szép tradíciót, amelyet az elmúlt évek elpusztítottak.

— A mai fiatalember hölgyek társaságában is úgy- viselkedik, ahogy még a háború alatt a hadigazdagok sem mertek. Az uccán is kezet csókolnak a nőknek, de már nem hajolnak rá a női kézre, hanem azt egyszerűen felrántják magukhoz. A férfi’ gyakran jobbjával a nő kezét szorongatja és ugyanakkor nem veszi ki balkezét nadrágzsebéből, vagy cigarettával a szájában beszélget hölgyismerőseivel.-— A jó modor eldurvulásában elsősorban a nők bűnösök. Elrontották a férfiakat azzal, hogy maguk is szabadosán beszéltek és könnyen megközelíthetővé váltak. A mai férfi csak akkor lesz újra udvarias és jómodoru, ha a nők ezt megkövetelik tőle és maguk is példával járnakelőL • ...... ... i J