Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-04-14 / 15. szám - Vozári Dezső: "Arany teve"
„ARANY TEVE” Irta: VOZÁDI DEZSŐ A hamburgi tébolyda egyik emberséges ápolója utján jutott hozzám az alábbi levél, melyet minden megjegyzés nélkül nyújtok át az olvasónak: „Drága, öreg barátom, kedves, jó Balambér! Azt tudod, hogy két esztendő óta a berlini Gyarmatáru Kereskedelmi R.-T. alkalmazottja vagyok. Bár fizetésem nem volt túlságosan magas, mégis örültem ennek az állásnak, mely korlátlan karriérlehetőséget nyújtott számomra. Mint mondani szokás, megbecsültem magam, iparkodtam és spekuláltam, folytonfolyvást a vállalat érdekeit tartva szem előtt. Buzgalmam meghozta apró eredményeit, melyek sokezer márkát kergettek a cég pénztáraiba. Az eredmények, valamint szorgalmam, főnökeim föltéti n bizalmát szerezték meg nekem; beavattak legintimebb üzleti titkaikba s számottevő döntést alig hoztak anélkül, hogy kikérték volna véleményemet. Nos, egyetlen barátom, rémes dolog történt velem. Ma szombat van; estefelé kigyulnak majd a lampionok a tánctermekben s megszólal a szaxofon, melynek fanyar és szomorú bugása mellett oly szivesen ábrándoztam el mindig jelenről és jövőről. Szinte fáj a gondolat, hogy a világ minden zökkenő nélkül éli tovább az életet, melyet én abbahagytam. Ma szombat van. Megborzadok, ha rágondolok, milyen irgalmatlan gyorsasággal peregtek le az események; három nap és három éjszaka, — s mindaz, amiben addig hittem, amiért lelkesedtem, örökre elsülyedt számomra. De nem akarlak érzelgőségemmel untatni. Hallgass meg, Balambér! Te vagy az egyetlen ember, aki elhiszi nekem ezt a históriát, amit le fogok irni. Múlt szombaton, épp ma van egy hete, főnököm behivatott magához az igazgatói szobába s igy szólt hozzám: — Kordák ur, elhatároztam, hogy kibővítem az ön munkakörét. Ön szorgalmával és lelkiismeretességével társaságunk legjobb hivatalnokai közé küzdötte fel magát. Méltányolom igyekezetét s egy fontos és bizalmi feladatot bízok önre. Remélem, sőt biztosra veszem, hogy nem fogok csalatkozni. Nem hiába mondtad nekem mindig, hogy stréber vagyok; valóban büszkeség és meghatottság vett rajtam erőt. Szólni sem tudtam, csak mély meghajlással köszöntem meg a vezérigazgató szavait. — Kordák ur, — folytatta az — ön hétfőn Hamburgba utazik s átveszi cégünk nevében a Délamerikából érkező árukat, több hajórakományt kitevő indigót, nyersgummit és kávét. A meghatalmazó iratokat délután fogja megkapni s ötszáz márkát költségeinek fedezésére. Meghatalmazása alapján a hamburgi Általános Banknál fel fog venni négyszázezer márkát, ezzel kell az árut leelőlegezni. A részleteket még délután közlöm önnel. Rövid akarok lenni: boldog voltam. Az igazgató leültetett és vastag szivarokkal kínált. Átvettem az iratokat. Este egy üveg rajnai bort fogyasztottam el a Tivoli-Elkésve érkezett kép a százéves jubileumát ülő cambridge-oxfordi evezősversenyről. A két legénység közvetlenül a cél előtt; elől a cambridgei csónak. Takka-Takka, a különös hindu templomi táncosnő, aki lázba ejtette Páris közönségét.
