Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-31 / 13. szám - Társaság, divat • Eperjes magyar szinjátszó társasága - Az elegáns férfi
TÁRSASÁG, DIVAT Eperjes magyar színjátszó társasága Különböző lobogók alatt közös ideálért, a Magyar Kultúráért küzdő eme társaság tagjai szerényen „műkedvelőkének vallják ugyan magukat, mi azonban, a kissé archaikus-zománcu „színjátszó társaság“gal, épp az elnevezést szeretnők megkerülni. Nem mintha derogálót látnánk benne, -— ó, a világért se, hiszen jól tudjuk, hogy szegényes szókészletünk nem túlságosan szerencsés szóalkotása, a „mükedvelés“: a mi mostoha-talajú, tikkadtlevegőjü, elszigetelt kulturzónáinkon már rég túlnőtt etimológiájának eredeti keretein s fokozott súlyra és jelentőségre tett szert, — hanem azért, mert az az érzésünk, hogy ott, ahol — mint ez esetben is — hosszú évek tervszerűen megalapozott s következetesen kifejtett, rendszeres kulturtevékenységről van szó; ott, ahol a szakértők kritikai irányítása egyenértékűen pótolja azt, amit például a szinipályára hivatásszerűen készülőknek a sziniskola nyújt; ott, ahol szinelöadásoknak díszletekké és színpadi kellékekké átváltozó jövedelme is csak — gradus ad Parnassum; ott, ahol a sorozatos előadásokat táblás házak nézik és pedig nem úgy ám, hogy „tessék, no de tessék már jegyet venni a ma-esti előadásra“, hanem úgy, hogy „nekem pedig, ha a föld alól is, de adjanak jegyet, mert én holnap Homonnára utazom“ (értsd: „a holnapi előadást nem nézhetem meg“); ott, ahol a diadalmas „Olasz asszony“ seregnyi szereplője szedi-veszi magát és — „hadd lásson már egyszer szegény Igló is valami szépet“ — á Iá staggione a Szepességre ruccan; ott, ahol a Társadalmi Egylet szinelőadásainak rendezője, hogy a közönség ízlése felől tájékozódjék, azt a kérdést, hogy színpadi szerzőkben és helyi színjátszókban kik a közönség kegyeltjei, hírlapi szavazás alá bocsátja; ott, ahol az Ev. Nőegylet keretében rendezett énekes színjátékok férfi-karát szabályos kvartett (a Daltestvérek pompás kvartettje) látja el (oly pazar luxus, amelyet kevés, vagy talán egy színház se enged meg magának; és végül ott, ahol a lelkes, önzetlen áldozatkészség, hogy a szezon újdonságait is ismerje s egyúttal előtanulmányokat végezzen, Pest színházait keresi fel: a fogalom-jelző szó mögötte marad a valóság nomenkloturájának. Ám, e hűvösen osztályozó szóelemezés talán nincs is helyén akkor, amikor oly izzó érdemeket érint, amelyeknek legfőbb érdemük éppen az, hogy közönségük tapsain kívül soha, semmiféle formában sem keresték az elismerést és amikor ránk ez alkalommal különben is egyéb feladat vár: az a feladat, hogy Eperjes magyar színjátszó társaságának intenzív kulturmunkásságát vázlatosan ismertessük. Hogy a jogos érzékenységet kíméljük, az elsőség kérdésében, az időrendet szólaltatjuk meg. Hadd mondja el helyettünk, hogy Eperjes szinelöadásokat rendező öt kulturegyesülete — a Társadalmi Egylet, az Ev. Nőegylet, a Keresztényszocialista párt Leányklubja, Munkás Műkedvelő Gárda és az Ev. Nöegylet Ifjúsági Csoportja — közül az elsőség, már tudni illik az időrendi elsőség dicsőségén a Munkás Műkedvelő Gárda a Leányklubbal osztozik. A Munkás Műkedvelő Gárda, amely Sudermann Becsületével 1920 január 27- én és 28-án a Városi Színházban (itt közbevetően említjük meg, hogy e — hangsúlyozzuk: vázlatos — ismertetésünk csupán a nagy nyilvánosság előtt, a Városi Színházban színre került előadásokkal foglalkozik) mutatkozott be Eperjes közönségének, csak pár hóval előzte meg a Keresztény Leányklubot, amelynek első szinelőadása Csiky Gergely Örök törvénye, 1920 április 4-én és 7-én volt. A Munkás Műkedvelő Gárda, mint jeleztük, Sudermannal indult, akit kisebb-nagyobb időközökben nyomon követett Bródy Sándor (A tanítónő), Hauptmann Gerhardt (Takácsok), Ibsen (Nóra), Tóth Ede (A tolonc), Földes Imre (Hivatalnok urak), Sidney Garrick (A szerelem vására), Kálmán Imre (Tatárjárás), Suder mann (Bányásztragédia), Heiermans (Remény), Kálmán Imre (Az obsitos), Sid ney Garrick (Annuska), Lehár (Drótos), Szirmay (Mágnás Miska), Vince Zsigmond (A limonádé ezredes), Huszka Jenő (Gül Baba) és Jacobi Viktor (Leeányvásár). Közülök nem egy reprizzel. Oly teljesítmény, amelyre a nagyobbrészt egyszerű munkásokból álló kulturegyesület méltán lehet büszke. Hát ha még azt is megsúgjuk, hogy a dalmüvek zenéjét az egyesület saját zenekara látja el. Az a, ma már nehezebb zenei feladatokra is alkalmas, hatalmas zenekar, amely a kiváló dirigens és univerzális zenei talentum, Pöschl János karnagy vezetése alatt működik. Az egyesület látható lelke Béres János, aki mint ügyes színjátszó is figyelmet érdemel. A főbb női szerepek Béres Margit, Minarcsik Bözsike, Jurkanin Manci és Kasprisin Rózsi, a főbb férfi-szerepek pedig Béres János, Götz Willy, Kollenka Béla, Pistay István és Füredy Lajos kezében, szóval jó kezekben vannak. (Folyt, köv. Az elegáns férfi A CIPŐ A férfi eleganciája ruházatának részleteiben nyilvánul meg, nem holmi divatos tromf, de éppen öltözékének föl nem tűnő, harmonikus összeállításában. Minden darabnak korrektül bele kell illeszkednie az összhatásba. Ez elv alapján azután sem a jóizlés, sem pedig a változatosság utáni kívánság nem jár rosszul. A tulelegáns dandy, aki lábaira valami extravagáns skatulyát építtet, éppoly vigasztalan látványt nyújt, mint az a férfi, akinek cipői gazdájuk hanyagságát és nemtörődömségét bizonyítják. Mindkét szélsőséges típus képviselői rosszul cselekszenek, mert figyelmen kívül hagyják, hogy az emberek gyakran egyetlen pillantás után, melyben csupán külsőségeket, szóval ruházatot tudnak észrevenni, végleges következtetéseket vonnak le a férfi egész egyéniségére vonatkozólag. A divatos cipő birodalmában a feltűnést nem keltő diszkrét formák között éppen elég a változatosság, melyet már a különböző célokra és alkalmakra szánt lábbelik természete határoz meg; ennek megfelelően mindig más és más lesz a cipő anyaga és fazonja. A jólöltözött ur cipője megválasztásánál elsősorban ama szempont szerint dönt, mely alkalmakkor óhajtja a cipőt viselni. A barna és fekete boxkalf az uccai és a munkaruhához tartozik, a délutáni elegáns öltönyhöz leginkább kétszínű betétes cipő illik, mely lakk- és antilopbőrből készül. Estélyi ruhához a régi tradícióknak megfelelően a (meg nem repedezett) lakkcipőt alkalmazza az elegáns férfi. Talán meg sem kell külön említeni, miszerint a cipőnek ahhoz, hogy csinos külsejét megtartsa, gondos ápolásra és gyakori pihenésre van szüksége. A levetett cipőt megfelelő kaptafára kell huzni s legalább huszonnény óráig kell pihentetni. Gondos kezeléssel a jóminőségü cipő élettartamát jelentősen meg lehet hosszabbítani. AZ ÖLTÖNY A férfiruhák terén nem hoz különösebb újítást az idei tavasz. A divatlapokat még mindig a különböző szinü kétsoros öltönyök dominálják. A színek egyéni ízlés szerint válogathatok ki. A kockás minták világos alapon egyelőre erősen tartják magukat. A nadrág szabása ez évben már nem lesz olyan bő, mint tavaly volt. A kabát hajtókája is vészit szélességéből. Estélyekre ugyanúgy, mint eddig, szmokingot vagy frakkot viselnek. A fekete és sötétszürke kabáthoz viselt csikós és kockás nadrág továbbra is érvényben marad. Uj formát jelent a kirándulásokra és sportalkalmakra szánt „weekend dress“, mely csupán nadrágból és mellényből áll; a mellény azonban kabátszerüen van kidolgozva nagy és hajtókás zsebekkel. Az újfajta öltöny többnyire egész világosszinü, de tartós angol szövetből készül. Gyakori a vállnak bőrből való szabása is. A „weekend dress“ már a konfekciós üzletek kirakataiban is ott található. A FELÖLTŐ Az idei felöltődivatot jellemzi, hogy a covercoot-iszövet egyre joibban kiszorul a piacról. Helyébe lépett a szürke vagy világosbarna könnyű szövetből készült felsőkabát, melyen gyakran hozzáillő árnyalatban bársonygallért is alkalmaznak. Esős időben valamint utazásoknál továbbra is a gyors népszerűségre szert tett angol trenchcoat-t hordják, mely tavaly és tavalyelőtt igen praktikusnak bizonyult. Estélyi öltözékhez fekete szövetfelöltő jár. A KALAP A kalapok is megtartják az idén tavalyi formáikat és színeiket. A zöld, szürke és barna színek minden árnyala
