Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-31 / 13. szám - Sándor Imre: Kedves Feri bátyám
Balról jobbra: Bombay Hugó, a közkedvelt nyitrai ügyvéd és költő, most töltötte be 83. életévét. — Gallina Frigyes dr., Budapest uj tanácsnok-főjegyzője. —Szekeres Albin t dr., Eperjes népszerű „Binyu“-ja. egészen elérhetetlenek volnának, ha most megházasodnál. Boldogtalan volna ez a házasság, édes fiain. — De... de mi lesz Veronkából, kedves bátyám1? — Arra semmi gondod. Te férfi vagy, akinek az a természete, hogy hódítson. A lányomat úgy neveltem, hogy feleljen a tetteiért ■— saját magának. Ha olyan férfit választott, aki nem kötheti le magát, az szerencsétlenség, de még nagyobb szerencsétlenség, ha elfogadja ezt az elégtételt, a boldogtalan házasságot. A fiú megint fölugrott: — Feri bátyám, én nem bírom tovább ezt a nagylelkűséget. Jól van, én elmegyek, szerencsét próbálok a művészettel, De egy év múlva visszajövök, akár sikerül, akár nem és feleségül veszem Verőnkét. Isten engem ... — Édes fiam, ne fogadkozz! — Hitvány, utolsó ember volnék, ha... — Édes fiam, ne fogadkozz! * A fiú elutazott Münchenbe. Nem volt megtakarított pénze és igy az első hónapokban rajzolói állást töltött be egy építészeti irodában. Az első két hónapban hosszú leveleket küldött ilyen aláírással: „A te lélekben és testben hűséges Lászlód.“ Aztán pedig ilyen aláírással jöttek a levelek: „Lélekben mindig a tiéd.“ Egész nap hivatalban volt, festésre csak vasárnap volt ideje, kezdetben akkor is alig, mert mindenekelőtt a képtárakat tanulmányozta végig. Viszont a hétköznapok estéin odahaza rajzolt, vázlatokat, kompozíciókat készített. De csakhamar tultermés volt a témákban, amiknek megfestésére nem gondolhatott. Ekkor elkezdett tanulmányokat rajzolni a kompozíciókhoz és közben — „pihenésül“ — tollrajzokat készített, amelyek összefüggésben voltak a nappali foglalkozással. Faszád- és ornamentterveket készített, ami hallatlanul könnyen ment neki és lekötötte, akár a játék. Gyakran templomokat és régi házak homlokzatát, rajzolta le emlékezetből. Lassan rájött, hogy a polgári foglalkozása és a művészete között nincsenek áthidalhatatlan ellentétek. Megvigasztalta magát, hogy az igazi művész mindeifbe bele tudja vinni a művészi képességeit és átmenetnek nagyon szerencsés volna, ha ilyen ideiglenes kompromisszummal valósíthatná meg becsületbeli terveit. Nyilvánvaló, hogy mint művészt a hivatali főnöke fedezte föl először Münchenben. A mérnök bemutatta rajzait, a rajzok tetszettek és megbízást kapott villák és családi házak tervezésére. Meglepően tudta összhangba hozni a modern konstruktív stílust a klasszikus és barokkornamentikával és minden kilátás megvolt rá, hogy ezen a sikátoron át eljusson a felfedeztetéshez Németországban. Hat hónap múlva, anélkül, hogy egy képet is festett volna, biztosítva volt az exisztenciája — a tehetsége révén. * A lány levelei leggyakrabban arról szóltak, hogy bénultnak érzi magát, mintha elvesztette volna testének és lelkének a felét. A lány bátran irt erotikus kérdésekben is, mert pontos elmélete volt az erotikáról. „Az erotika olyan az életben“, irta az egyik levelében, „mint a földkapcsolás a rádióban. Csak igy szállhat lelkem az éteren keresztül.“ A „vőlegény“ elszégyelte magát, mikor ezeket a sorokat olvasta, mert éppen egy autóbuszban ült, amelyik a szeretője lakásának a közelébe szállította. — Nichts zu machen, — ismételte magának az idegenben tanult szólásmódot, •— rádión keresztül még nem lehet szerelmeskedni. Feri bácsi és a becsületes nagylelkűsége úgy zsongott a lelkében, mint egy villamos autó suhanása az autóbusz rázó dübörgésében. •— Igen, a Sajó partján! Idealizmus! A lány mindig csak másodsorban bukkant föl az agyában, hiába állapította meg objektiven: — Milyen finom! Tiszta poézis ez a lány! Viszont a mostani szeretője egészen uj, ismeretlen és forró színeket jelentett az életében, őnéki, aki a művészetben lemondott a színekről. Harmincötéves, független, merész asszony, öntudatos, frivol élvezője az életnek. Milyen kultivált, milyen finomult és milyen gazdag. Istenem, milyen gazdag! Ez a szép viszony, amiben semmi aggodalom és semmi kötelezettség nincsen, az asszony aktivitásának volt köszönhető. Az asszony, aki egy nagy sörgyár részvényeit örökölte a férje után és foglalkozásul a versírást választotta, villát építtetett magának és a terveket a magyar tervezőművész készítette és mutatta be. Az asszony meghívta teára a feszélyes modorú, ideges fiatalembert. A fiatalember körülnézett a gazdag Louis seize-szalonban, aztán az asszonyt nézte és egész könnyedén sóhajtott. Az assze' y mosolyogva csókra nyújtotta a kezét... Szép mese, müncheni álom, amit nem zavart meg az sen, hogy az asszony mindig csak délután, úgyszólván
