Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-17 / 11. szám - Farkas Imre: A gárdista
R 6ÓRDI5TR U161ÓTÉR EGY FELUOHHSBHn - IRTH : FARKAS 1ÍDRE Személyek: Anna Mária (18 éves). Albert Adalbert (60 éves). Amelie Mária (55 éves). Gróf Paulsen (28 éves). (Szin: Anna Mária hercegnő lakosztálya. Függöny fölgördülésekor Anna Mária a zongorájánál ül és ábrándozik. Amália és Albert óvatosan belépnek. Mélyen meghajolnak. Anna Mária szintúgy.) Első jelenet Anna Mária, Amelie és Albert ANNA: Parancsoljanak. (Előre jönnek.) Foglaljanak helyet. (A két öreg megvárja, hogy előbb a középen leüljön az ifjú hercegnő, aztán ők is leülnek.) ALBERT: Hm. AMELIE (aggodalmasan): Igen, igen. ANNA: Ennyi az egész? ALBERT: Körülbelül. ANNA: Szóval? ... ALBERT: Igen... ANNA: Az államtanács? ALBERT: Föntartotta az alsóház határozatát. ANNA (lemondóan): Sejtettem. AMELIE: Nem olyan nagy dolog az, hugocskám. Hát férjhez fogsz menni... ennyi az egész. Mentek már férjhez mások is, többen a népből. Sőt, a mi ősi családunkban is többen férjhez mentek. ALBERT: Azok, akiknek gyerekük született, azok jobbára férjhez mentek ... AMELIE: Mi csak nem rettenünk meg egy kis férjhezmenéstöl. Az ember föltesz egy narancsvirágkoszorut... ALBERT: Pardon. Azt nem az ember szokta föltenni. AMELIE: Ne zavarjon. Szóval a karjába ölti a karját egy egyénnek, akinek egyenruha van a testén és az egyenruhán érdemrendek fityegnek. ALBERT: Az én esküvőmön a Gibraltár-rend szalagja volt rajtam, tartármártással. ANNA: Ez a férjhezmenés? Ennyi az egész? AMELIE (sóhajt): Körülbelül. ALBERT: Még van egy és más. Az ember a házasságkötéskor megfogadja a házastársának, hogy nem mondják meg ezentúl egymásnak, hogy kibe lesznek ezután szerelmesek. AMELIE: Fidonc, Adalbert. ALBERT: No-no, ilyenkor meg kell őszintén mondani mindent. Természetesen a diszszázad fegyverbe lép, a dobok dobognak, a lovak lohognak és a mozsarak ... Mondja csak, édes Amelie, mit szoktak a mozsarak csinálni, amikor működésbe lépnek a nép előtt? AMELIE: Durrognak. ALBERT: C’est ca. Durrognak. Nagyon szép ünnep. Minden dohog és durran. AMELIE (sejtelmesen): És kopognak. ALBERT (dühösen): Régen volt. Talán igaz se volt. ANNA (lemondóan): Szóval férjhez kell mennem. ALBERT: Igen. Tegnap az államtanácsban fölállott a rektor, akinek az a négyszögletű pofaszakálla van a feje búbján és ötre mindig bevág, fölállott és azt mondta (olvassa): Az ország trónörököst igényel. A folyamatos rend az uralkodás törvényszerűségénél fogva csak úgy stabilizáltathatik, ha Anna Mária hercegnő, a trón várományosa, amidőn a régensség kötelmeiből fölszabad ittatik, országlási gondjaiban már támasztékot nyerjen a messze jövendőt illetőleg egy olyan törvényes jogutóddal, mely hivatva van úgy a kormányzási gondokat és kötelességeket megszüntetni, mint a trónszék leendő várományosa. ANNA: Rettenetes. És ez azt jelenti, hogy nekem férjhez kell mennem? ALBERT: Száz százalékban. ANNA: És kihez? ALBERT: Hm. ANNA: Szóval — hozzá! Dr. Szontagh Miklós, Ujtátrafüred európai hirü igazgató-főorvosa, a tipikus orvostudós-arc. Fejes Teri tátrai sítúrán. (Sándor felvétele.)
