Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-10 / 10. szám - Szenes Erzsi: Megjegyzések egy filmhez - Ki lesz Nikolajevics utóda?
Átmulatta a telet és nem is kérdi, mit szól hozzá a szive? A ragyogóan sikerült társadalmi szezon után idegeit és szivét a szószoros értelmében pihentetni kell. Szívbajok és idegesség kezelésére Poděbrady fürdő specializálta magát. Az egész éven át nyitva levő fürdő Kőzépeurópa egyetlen szivbajmegállapitó és gyógyintézetét bírja. Magyar prospektust Poděbrady fürdő igazgatóságától kérjen. útjába állnak s mindezideig nem engedték meg, hogy igazán betöltse nagyszerű szerepét az emberi művészetek között. Arnoux, Théo Varlet, H. Daniel-Rops stb. mind neves francia iró-emberek és avatott tollal egészítik ki a kötetben vázolt filmvilágot. Külön fejezetek tárgyalják a francia, a szovjet, a német és végül az amerikai filmművészet fejlődését és eredményeit, terveit és akarásait. Kitűnő megfigyeléseket és méltatást olvashatunk a krónika rovatban a nagyszerű Chaplinről, akit csak „notre Charlot“ néven hívnak a franciák és igen lelkesednek mély, úttörő művészetéért. Félix le chat címen megemlékezik a füzet a vásznon annyi leleménnyel megrajzolt macskáról, amelyet mindenki ismer, de talán csak kevesen értékelnek úgy, ahogy megérdemli, pedig mennyi művészet van abban, amint a vonalak ■ előttünk szaladnak össze és előttünk teremtenek életet, történést, bájos, igaz meséket. Igen értékes függelék zárja le ezt a film-kötetet, az eddigi filmtermékek áttekinthető táblázata, persze olyan alkotások jegyzéke (mintegy 300—350), amelyek érdemesek a nyilvántartásra és a fennmaradásra. A sok kép, fotográfia, értékes és szép könyvvé teszik ezt a Cinéma-füzetet, amelyből sok hasznos ismeretet meríthet az, aki érdeklődik a filmművészet iránt és lelkesen várja, hogy megvalósítsa azt a rengeteg lehetőséget, amely gazdag jövőt biztosit neki. *) Caihier iSpecial. Le Rouge et le Noir. Cinéma 1928.182 old. ára 35 Frs. kb. 50 K. Érdeklődőknek szívesen szolgál felvilágosítással a cikk írója. **) Henry Foulaille: Oharlie Chaplin Paris Grasset 1927. Krammer Jenő. Megjegyzések egy filmíiez Egész csomó úgynevezett nemzeti tárgyú filmet bocsátottak már útra az európai és amerikai filmgyárak, de bármely nép életére akart jellemző lenni u film, néhány szegényes, kasírozott motívumon nem jutottak túl a rendezők. Csak úgy dolgoztak, mint az operettek librettó-írói, a magyar filmekbe belevitték a csárdát, a csárdást, a fokost, az oroszokba a balalajkát, a kozák-táncokat, a kancsukát s a színészeket beöltöztették a megfelelő népviseletbe. Következésképpen valahányszor egy nép lelkét és életét akarták megmutatni, hamis és invenciótól ment képet festettek róla. E napokban végre láttam egy filmet, amelyben elevenen élt, virágzott a népélet, mozgalmasan, színesen, verve-el. Oly igaz volt, mint amilyen csak egy hullámzó búzatábla lehet. Egyik kép a másikból adódott, egymásba kapcsolódott és áradt itt az élet teljességgel. Távlatos, levegős képek, mozgás, eleven, lüktető, akár egy nagy vásár. És a színészek nem voltak „beöltözve“, ruhájuk nem volt holmi kellék, hanem a jellemek az arcok, a millieu, a ruhák elválaszthatatlanul egybe tartoztak. Vasárnap egy orosz faluban, falusi leányok és legények pompája öltözködésben, mozgásban, mulatozásban. Hétköznapok, bár ércsulyuan nehezek, szenved és gyötrődik a robotban a nép, mégis menynyi szín és tarkaság van bennük. Lázadás, harc teszik a film szüzséjét, harc és forradalom, de nem amerikai módra, hogy harminc statiszta összevissza szaladgál, egy kis görögtüz és kis porfelhő, hanem harci és forradalmi hangulat, menetelő századok erdőkön, mezőkön, völgyeken és hegyeken át, úgy hogy érezni, hogy egy népről van szó és egy földről, életről és halálról, szenvedésről és örömről. Hadd mondom most már el, hogy a filmet Oroszországban csinálták és „Szabadsághősök“ a címe. Tartalmáról és a színészek játékáról külön dicsérő cikket kellene írnom. De engem az a legjellegzetesebb s legérdekesebb tulajdonsága fogott meg a filmnek, amiről az imént beszéltem, hogy ebben a Szovjetoroszországban készült forradalmi filmben a rendező a nemzeti, a népi film kérdését ragyogóan oldotta meg. Amilyen furcsa ez, épp olyan tanulságos. Nem sémákkal és nem kellékekkel kell dolgozni, nem egy-egy nép állítólag jellemző szokásait kell kihangsúlyozni, nem népviseletet bemutatni, hanem a nép életét teljes mozgalmasságában kell visszaadni. Íme, egy orosz film, amelynek atmoszférája és tendenciája forradalmi, a legjobb népi, nemzeti film lett, ezerszer jobb, mint az orosz nemzeti tendenciával készült filmek csak azért, mert a rendező a filmben a művészet elvét vitte keresztül következetesen és bátran. Szenes Erzsi. Ki lesz Kikolejeoics utóda? Alig hunyta le a szemét Nikolaj Nikolajevics nagyherceg, máris megindult a harc, hogy ki lépjen az örökébe. Az ilyen harcok különben nem ismeretlenek az orosz emigráció történetében. Még Nikolaj Nikolajevics életében is két pártra szakadtak az orosz monarchista emig ránsok. Az emigránsok zöme Nikolaj Nikolajevicset tartotta vezérének és az orosz trón jogos várományosának. Az emigránsok egy másik csoportja tudvalévőén Cyrill nagyherceg mellé állt. A nagyherceg cárnak cimezteti magát és valóságos udvartartása van. Cyrill azonban sohasem jelentett komoly ellenfelet Nikolaj Nikolajevics számára. Az orosz monarchisták számára ő túlságosan modern. így például elkövette azt a hallatlan vakmerőséget, hogy igen gyakran tartózkodott Németországban, már pedig az orosz monarchisták nagyrésze Németországot a Romanov-ház ősi ellenségének tekinti. Legutóbb pedig betetőzte Cyrill népszerűtlenségét az a kijelentése, hogyha egyszer trónra lép, számolni fog a forradalom eredményeivel és jelentőségével és nem fog ellenezni esetleg egy bizonyos monarchisztikus szovjetrendszert. Nikolaj Nikolajevics végrendeletében Kutepov tábornokot tette meg az orosz emigráció vezérévé. A tábornok igen kitűnő régi vágású katona, de a politikához egyáltalában nem ért. így aztán most Nikolaj Nikolajevics hívei félre akarják őt állítani. Ezek a hívek két pártra szakadtak, két jelölt körül. Az egyik: Alexander Mihajlovics nagyherceg fia Miklós, a másik pedig: a 82 éves Leuchtenberg herceg. Hogy ki fog győzni közülük, az ma még bizonytalan. Egyelőre Kutepov tábornok nem hajlandó lemondani már csak azért is, mert az ö kezében vannak a nagyhercegi kincsek, amelyek az emigráció egyetlen komoly pénzügyi propaganda alapját jelentik. Mindenesetre bizonyos, hogy Nikolaj Nikolajevics nagyherceg erkölcsi örökségéért még sok harcot fog végigküzdeni az amúgy is sok pártra szakadt orosz emigráció — nem kis örömére a szovjetnek ...
