Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-10 / 10. szám - A Képes Hét gyermekszépségversenye
A pöstyéni farsang befejezője a nagy gyermek-álarcosbál volt. Képünk a Royal Nagyszállóban rendezett gyermek jelmezestély egy kis csoportját ábrázolja. tizenkét milliónál nagyobb vagyont hagyott hátra, amely legnagyobbrészt értékpapírokban egy előkelő bankintézet kezelésében voltak. A testamentum utolsó szakasza úgy rendelkezett, hogy haláláról azonnal értesítsék a „Société s hogy halálakor a bányatulajdonosok mindennemű anyagi kötelezettségtől felszabadultak a családdal szemben. Most a finomvonalu aláírás és dátum következett. A Anonyme des Mines Nordafricaines“ nevű párisi vállalatot végrendelet körülbelül egy évvel a haláleset előtt Íródott. Willovsky izgalmas érdeklődéssel futotta végig a papirt. Professzor Lung tehát gazdagabb volt még annál is, ahogy ő hitte; ez a csendes, szerény ember oly vagyon felett rendelkezett, mely polgári fogalmak szerint horribilisnek volt nevezhető s ezt a hatalmas vagyont egyedül tudásának köszönhette. Ugylátszott, hogy az említett afrikai bányák azokkal a vastárnákkal voltak egyenlőek, melyeket Lung felfedezett s ezért évjáradékot húzott a vállalkozóktól. Milyen nagy lehetett ez az évjáradék? Az üzleti okmányok kötege alatt egy bankelszámolást talált Willovsky. Minden esztendőiben március elsejei dátummal 995.000 svájci frank volt itt elkönyvelve, melyet a .,Société Anonyme des Mines Nordafricaines“ utalt át a tanárnak. Willovsky a számoszlopok fölé hajolt s érezte, amint a vér fejébe szállott. Ezt az óriási évjáradékot kapta meg Lung tizennyolc éven át főiskolai fizetésén kívül, igy persze nem volt nehéz egy tucat milliót összehozni. Most a magánlevelekre került a sor. Willovsky kivett néhányat, melyekből kiderült, hogy Lung felfedezése ideje körül négy hónapot töltött Marseilleban és Algierban, majd Génuán és Nizzán át jött vissza. Később Párisban tartózkodott, ahol megkötötte a szerződést a francia társasággal, mely az egyszerű tudósból milliomost csinált. Ez időben halt meg Lungné. Midőn Willovsky idáig ért a levelezés áttekintésében, egy feketeruhás, fehérkötényes leány szaladt a szobába s izgatottan kiabálni kezdett: —Doktor ur, doktor ur, az Isten szerelmére, siessen! — A doktor nincs itt, — mondta Willovsky, -— de mi történt? A leány kisietett, Willovsky gondolkodás nélkül követte s miután néhány helyiségen átrohant, egy elfüggönyözött előkelő budoárban találta magát. A pamlagon aléltan hevert egy női test vékony pongyolába burkolva. Széthúzta a nehéz selyemfüggönyöket s csak most ismerte meg az asszonyt, Éva von Drekiel feküdt ott öntudatát veszítve, tágra maradt szemekkel. Ekkor vette észre Willovsky, hogy a földön egy fekete fecskendő hever, mely látszólag a nő kezéből esett ki s már tudta is, miről van szó. — Hozzon azonnal egy nagy csészével feketekávét, —- kiáltott a szolgára, aki ijedt arccal nézett be a szobába. Sokáig tartott, amíg az inas behozta az ellenmérget. Akkor megkísérelte az erősen párolgó kávét megitatni vele. Karját a nő feje alá nyomta s a csészét ajkaihoz illesztette. E pillanatban belépett Drekiel dr. Sötét pillantása végigfutott a magántanáron és feleségén. — Mi történt itt? — kérdezte.
