Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-10 / 10. szám - Csehov, A. P.: Kisvárosi történet
KISVÁROSI TÖRTÉNET lk>TA: A. P. CSttlOV A nagy vásártéren át á város két polgára haladt: Pocsosicnm, városi pénztáros és Optimov nevű ügynök, aki memeKesen a moszkvai „Patria" című ujsagnaK volt a tuuuisicuja evek oia. Upcimov igen szívesen színia volna a varos vezetőségei, meri a vásártér mneietienui piszkos von, ue ismerve luasa oeKeszeretecét, vaiamint emező szeuasegei, mkaoo naugatuti. A piac középén egyszerre csak megunt Pocsosicnm s az ég ieie tekintett. — mit Oamui béig ej beranonics? — beregeiyek ropKounek. azi nézem, hol fognak leszállani. jtla must, rajuk lőnek puokamooi s összeszedném őket... Nini, éppen a popa kertjében ereszkedtek alá. — Szó sincs róla. Az ott véietienségbői Bratvodov káplán kertje. Ha beléjük lőnénk, semmit se szedhetnénk össze. A sörét kicsiny s mire odaér, egészen elgyöngül. Azt sem értem, miért kellene őket kivégeznünk. Annyi bizonyos, hogy a madarak nagy kárt tesznek a gyümölcsösökben, de elvégre mégiscsak Isten teremtményei. A seregély még hozzá éneklömadár is. Hogy mit énekel? Isten dicsőségéről dalol. Minden élő lény Isten hatalmát dicsőíti. Vagy nincs igazam?... Lám, mégis a pópa kertjében szállottak le. Két búcsúra igyekvő öregasszony ment el mellettük, hátukon nagy tarisznya, lábukon szalmapapucs volt. Kérdő tekintettel meredtek Pocsoschinra és Optimovra, akik a pópa házát figyelték. A bucsus-asszonyok meglassították lépteiket. Sőt kisvártatva meg is álltak. Mégegyszer megnézték a két jóbarátot, aztán maguk is atyuska házát kezdték szemügyre venni. ■—- Valóban a pópához szálltak le. Nem csoda, rengeteg gyümölcsfa van a kertjében, táplálkozni mennek. A papiak rácsos kapuján át Voszmisztisiev atya lépett ki Ebsztignaj káplán kíséretében. A pópa észrevette, hogy az emberek az ö portáját mustrálják, nem értette, miről lehet szó, ö is, a káplán is megfordultak, aztán ők is az égre néztek. — Voszmisztisiev atya misére megy — mondta Pocsosichin — dicsértessék az Ur Jézus Krisztus! Ugyanebben az időben Purov nevű gyáros munkásai is átmentek a piacon, a két barát és a lelkészek között. Látták, hogy Voszmisztisiev atya figyelmesen vizsgálja az eget s a búcsúra igyekvő nemoereK is a magasságba meredtek. Következésképp a munkások is beállottak és ok is bamuini kezűtek. Jbgy kistiu, aki egy vakot vezetett kezeniugva, és egy paraszt, aki a vásárrá tartott, hogy egy huruo romion koringen tUiadjon, szintén meguntak. — Úgy latszik, történt vaiami— mondta Pocsosicnm. —■ Tűz van vaianoi? r üstöt nem látni. Halló, Kuzma! — kiáltott a parasztra, — mi az, mit bantuitok? rvuzma vaiaszoit varamit, de se Pocsosichin, se Optimov egyetlen szavat sem ércették. A boltok ajtajúban egyszerre fölbukkantak az átmos kereskedősegédek. Az egyik közeli házon dolgozó mázolok is lejöttek magas létráikról s a munkások csoportjához csatlakoztak. A tűzoltóság ügyeletes őrszeme, aki a tüzoltótoronyban éppen körutat tartott mezítláb, egy percre állva maradt, nézett, nézett, aztán ö is leszaladt a piacérre. A tűzoltóság tornya árván maradt. A dolog kezdett gyanús lenni. — Alighanem mégis tűz van. Mit lökdösködik? Disznó! ----------— Hol ég? Micsoda tűzről beszélnek? Kérem, uraim, ne csoportosuljanak, uraim, menjenek széjjel! — Talán bent a házban ég? — Hallatlan, arra kér, hogy ne csoportosuljunk s amellett a kezeivel lökdösködik. Ne legyen szemtelen! — A tyúkszememre lépett, hogy a fene... a tyúkszememre! Úgy lépked rajta, mint az országúton. — Kire lépett? Kit tapostak el? Emberek, valakit eltapostak! — Miféle csődület ez? Mit akar itt ez a tömeg? Mi történt? — Nagyságos ur, eltapostak valakit! — Kit? Hol? Azonnal szétoszolni! Uraim, legyen eszük. Hallod, te otromba paraszt?! — Lökjed a parasztot, de nem engem. Én is nemes ember vagyok. Csak mégegyszer hozzámérj... — Ah, ez a banda! Halló, emberek! Nem lehet magukkal beszélni? Szidorov, siess Akim Danilicshez! Azonnal! Uraim, póruljárhatnak. Akim Danilics mindjárt itt lesz. Meglátják, még szerencsétlenség lesz ebből. Porfen A newyorki Hudson-alagut bejárata, ahol a napokban súlyos szerencsétlenség történt. Indulás a kassai skitelepre. Dr. Reichard Ernőné, a Burtovszkyfivérek. (Ritter Nándor felvétele.)
