Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-03 / 9. szám - Cordes, John: Hogyan rabolják el a milliomosokat?
A jóvátételi szakértőbizottság konferenciájának megnyitó ülése Párisban, a Francia Bank palotájában. Özv. Bodon Józsefné, a rimaszombati fiatal művészek kedves patrónusa. és bement egy lövöldével kombinált panorámába. Utána mentem. A kancsal felkapott egy puskát és gyorsan el kezdett lövöldözni. Bámultam rajta. Egy detektívet mindig érdekli az, hogyha lövészkirálynak fedezi fel célbavett gazemberét. A kancsalszemü ember 50 figura közül 49-et letéri tett. — Ujjé, — szóltam magamhoz. — Ez már döfi, — mondta Walsh, amikor elmondtam neki az esetet. Most átmegyünk Brooklynba, egy házba, a Westminster Rooden. Itt lakott a mi pasasunk. Valami sokat nem tudtunk meg róla a szomszédoktól, csupán annyit, hogy Joseph Marcusnak hívják. A főkapitányság naplóiban megtaláltam a fényképét ennek az utálatos arcú, betegszemü embernek. Marcus ellen már voltak kiadva elfogató parancsok. Ö volt a vezetője egy zsaroló bandának, egy borzalmas bűnszövetkezetnek, amely emberrablásból és zsarolásból élt. Fömüködési helyül a nyugati városokat választották. Csikágó éppenséggel egy rendőr meggyilkolásával is vádolta ezt az embert. Egy görbe este, mely igazán görbén végződött, csibék helyett csibészek társaságában. Megkaptuk a postaládából a névjegy felét. Ezen a Scharlin név volt olvasható. Megvolt Scharlin cime is: Riverszide Drive, azaz a Hudson-folyó newyorki partja, ahol a gazdag emberek laknak. Most már nyilvánvaló volt, hogy itt valakit elraboltak, fogva tartanak és egy mesébe illő váltságdíjért hajlandók csak szabadon engedni. Ráakadtunk tehát olyan bűncselekményire, amelyet a banditák a legnagyobb ambícióval a leggondosabban eszeltek ki és a legravaszabbul kezdtek végrehajtani. Az eset úgy történt, hogy két nappal ezelőtt James Taylor, egy milliomos ingatlanspekuláns éppen kilépett a házából Brooklynban. Két alak jelent meg mellette, az egyik revolvert fogott reá, úgyhogy Taylor minden ellenkezés nélkül be volt tessékelhető a közelben álló autóba. Néhány perces utazás után, a fogoly ugyancsak a revolverek hatása alatt a telefonhoz lépett. Felhívta egy barátját, Abe Scharlint, akiről megállapítottuk, hogyha Taylor gazdag, akkor Scharlin még sokkal gazdagabb. Két szőke kis lányról van szó, két drága. kis csibéről, •— mondta Taylor, akik már repesve várják őket. Nos, nincsen-e kedve Scharlinnak résztevenni ezen a ragyogó kis estélyen? Hogyne volna kedve! Meg is beszélték, hogy a Riverside Drive egyik sarkán találkoznak. Scharlin már várta őket. Az autó megjelent. De megjelent egy revolver is, amelyet odanyomtak Scharlin oldalához. így lett egy fogolyból kettő. Mindegyikük fejére ráhúztak egy vánkoshuzatot. A kocsi most már órák hosszat robogott tovább. Amikor megállt, Scharlint és Taylort, akiknek fején még mindig ott volt egy-egy vánkoshuzat, egy házba vezették. Bezárták őket. Sejtelmük sem volt, hol vannak, csak annyit •tudtak, hogy jó sokáig utaztak, amig ideértek. Éj időn kutyaugatást hallottak, reggelenként kakaskukorékolást. Ebből azt következtették, hogy vidéken vannak. Félmillió dollárért a newyorki alvilágban is meg kell dolgozni. Scharlint kényszeritették arra, hogy egy levelet Írjon családjához, s ebben közölje, hogy ö érte 400.000 dollár váltságdíjat, Taylorért 70.000 dollár válságdijat kérnek. Hogyha a 470.000 dollárt nem fizetik ki, megölik őket. Hogyha bármiféle feljelentést tesznek a rendőrségihez, haladéktalanul végeznek velük. Mindezt igen nyomatéko -an és ijesztően, az őszinteség látszatával kellett megirniok. A Scharlin-család hozzá kezdett a pénz felhajtásához. Gazdagok voltak, 470.000 dollár azonban nagy pénz. Egykettőre nem könnyű kézhez kapni. A rendőrséghez nem mertek fordulni. A banditáknak sikerült lelkinyugalmukat teljesen felzavarni. Rémület vett erőtt rajtuk. Telefonhívások egész sorozata következett. A banditák egyike végezte ezt a munkát. E telefonálások a legsötétebb fenyegetéseket tartalmazták a foglyok élete ellen. A Scharlin-család megtudta, hogy mikép kell a pénzt megfizetniük. A pénznek a newyorki alvilág egy ismert alakjához kellett befolynia, egy nagy játékoshoz és dijbirkozásrendezőhöz. A Scharlin-féle névjegy másik fele szolgált volna igazolásul. A telefonbeszélgetéseknek ezt a részét sikerült nekem végighallgatnom. A banditák jól eszelték ki, hogyan jussanak a pénzhez. Lehetőleg óvatosan akartak eljárni. Valóban, ez az alvilági kapitány, aki a harmadik személy szerepét játszotta a dologban, olyan tanú volt, aki nem vallott volna
