Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-02-24 / 8. szám - Fröschel, Georg: A hatalom kulcsa
A legújabb divatőrület. Férfimannequinek a londoni Olympia divatbemutatóján, ahol épp úgy bemutatják az pyjamákat, sportruhákat stb., mint női kollegáik. led négyszemközt kis touloni utazásunk miatt. Dániel.“ Éreztem, hogy elsápadok. Egész vérem a szivem köré tódul. Az ütés kissé erős. Visszaadom neki a levelet és hangosan felkacagok: — Hahaha . .. eggyel több csalódás a nőkben ... Nem az első és nem az utolsó. Ha a századikhoz érek, beállók trapista szerzetesnek. Madame Beadkine közeledik hozzám: — Nem volna kedve megbosszulnia magát, mielőtt még e rendbe belépne? Szomszédnöm sötét tekintete becézve nyugszik rajtam. A tartása hirtelen minden bánatomat elfeledteti. 0, miiyen gyönge is a férfi! E nő kacérsága elzsibbasztja szivem szomorúságát. Megbosszulni? Miért ne? Miért ne büntessük meg mindjárt a vétkest? Egy óra van. Nemsokára itt lesz. Csodálkozni fog, ha nem talál a szobában, illedelmesen az ablaknál ülve. És én a felszarvazott szerelmes itt leszek, néhány méternyire a hűtlentől s legalább az az örömöm lesz meg, hogy megboszulom magamat. Madame Beadkine a kék és arany selymekből szőtt lámpaernyő alatt elcsavarja a villanyt... Reggel van, kilenc óra. Tanácsos volna, társnőmet az igazságos és jogosult bosszúban magára hagyni. El fogok tőle búcsúzni. Karcsú keze a takarón nyugszik. Gálánsán megcsókolom. Madame Beadkine elkezd nevetni s nevetése gúnyosabb, mint valaha. — Különben egy vallomással tartozom még, önnek, kedvesem. — Vallomással? — Igen ... Ön is nevetni fog, akárcsak én ... Gondolja el azt a Dániel-féle levelet, melyről azt mondtam, hogy véletlenül a szobájuk küszöbén találtam tegnap... nos, gondolja el, ezt a levelet. .. — Nos? — Tehát a valóság az, hogy én irtain az este ... Anynyira untkoztam... az embernek elvégre egy szórakozásra is szüksége van, nemde?... De kérem, drága barátom, ne álljon itt, mint egy sóbálvány... Be fogom most csengetni a szobolányt s nem szabad, hogy itt találja ... Viszontlátásra, öregem ... és ne vegye rossznéven. Lementem a Palacehotel parkjába és őrülten száguldók a kopár virágágyak között. Nem merek fölmenni Ninához... Szegény Nina ... Ninácskám .... R hatalom kulcsa Regény — Irta: Georg Fröschel (6) Lung tanár halálhíre eleinte nem is lett tudatossá Willovskyban. Hervadt arccal hevert legénylakásának díványán s oly csalódottság töltötte el, mely már szinte a kétségbeeséssel határos. Mindennek vége volt tehát, röviddel a cél előtt kellett csődöt mondania, nincs, többé remény, nincs többé fény. Oda az álom vagyonról és tekintélyről, szétrombolva a kártyavár. Odaveszett egy egész esztendő gondos szellemi munkája. Úgy állt most itt, mint egy kis diák, akinek a tanító visszadobta a nagy fáradtsággal megirt feladatot. Willovsky kimondhatatlan ürességet érzett maga körül. Mivel töltse ki ezután napjait? Miben reménykedjen? A tudománya most oly sivár és unalmas szószatyárkodásnak tűnt fel előtte, melynek se célja, se értelme nincs. Kiért dolgozzék most, hogy élete minden célt elveszített. S csak ezután ébredt rá mindenre, amit tulajdonképpen elveszített. Ha meggondolta, hogy sohasem léphet be többé Lung tanár házába, a környezetbe, mely szellemet, kultúrát és jólétet jelentett számára, akkor a jövendő napok oly borzalmas szürkeségben tűntek fel előtte, hogy csak a fáradtság és a tehetetlenség tartották vissza az öngyilkosságtól. Mily balga okoskodás volt, amit kitervelt, hogy az atya és a nagynéni rokonszenvén keresztül közelítheti meg ezt az öntudatos és büszke lányt s őt magát egészen kihagyta a számításból. Mert azt hitte, Jadwiga minden további nélkül boldo-Szlovenszkó közgazdasági galériája: Deák Gyula v. udvari tanácsos, a Kassai Bank vezérigazgatója, a Keresztény Társadalmi Kör alelnöke. (Győri és Boros felvétele, Kassa.)
