Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-02-24 / 8. szám - Vozári Dezső: Három szonett
SZÉPIRODALMI HETILAP II. évfolyam. 8. szám. Práöa. 1929 február 24. HÁROM SZONETT I. Hajnali dér lapul a háztetőkön, a piacra sietnek mord kofák, a tél, mint régi, hűvös szarkofág, .■ strázsál a tereken és a mezőkön. Munkás munkába megy s a méla úrnő selyemágyában álmodik, piheg; tüdők fújtatnak, dolgoznak szivek. Árnyékunk mostan önmagunkon túlnő. Vonatok futnak széjjel, szerteszét, jön már a reggel, hallani neszét az üllőkön. Mi lesz ebédre máma? E gond kitölti majd idődet délig, a konyhában nadrágodat kefélik s aludni tér a festett éji dáma. II. Dél van; tejes tejét, szenes szenét elhozta már. Az újságokban semmi. El kéne messze, távolabbra menni vagy hallgatni mély, zengzetes zenét. Dél van és tél van, kivül szél rezeg, de bent az asztalon kenyér, sör, étel; nyulacska, kit megejtettek söréttel s felkoncoltak zsíros szakács-kezek. Egyél, igyál, nyújtózkodj, szivarozz! Futnak az évek és ha jó, ha rossz voltál is, elhervadsz a vágyak őszén. Jövőd titokzatos, a múlt dagad. Nézz önmagadba, lásd meg önmagad, mig kályhádban vígan pattog a kőszén. III. Giling-galang és mégis este lett, ó ájtatosság, ó fekete fel'leg, térdre vetem magam, úgy ünnepellek a hétköznap pásztortüze felett. Nem én vagyok. Vagy én vagyok talán, ki ül, megy, jár-kel, sir, a,kár a többi, unalmak torz melódiáit hörgi egy mérges Isten $zent baloldalán? Nem én vagyok. Azért is, több vagyok. Elégek, ha kell; ha kell, megfagyok. Az éjszaka leplébe takarózom. El innen, el, Svájcba, ahol az ózon dáridózik a hegyek tetején. Nem én vagyok, nem én vagyok, nem én! Vozári Dezső. KÉPES HÉT
