Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-02-17 / 7. szám - Lőrincz Miklós: Csaló
Jeanne d‘Arc centenáfis ünnepségeihez. Az Orleans-i Szűz párisi lovasszobra. Lindbergh most lett huszonhétéves és Amerika újra, ünnepli. Az oceánrepülő legújabb fényképe. lesz, főleg ezért volt számára kellemetlen a fennakadás^ Trenzin egy szivart húzott elő s anélkül, hogy engedelmet kért volna a dohányzásra, rágyújtott. Később cigarettával kinálta meg a leányt. Nemsokára sűrű füstfelhők közt beszélgettek a liftben. A festő több humoros élményét adta elő, legkivált juságáról beszélt. Különösen tudott beszélni ez az ember az időkről, mikor még ismeretlen, szegény művész volt. Éles jelzőket használt s pompásan tudott alakokat jellemezni. Közben oly epizódokhoz ért, melyek nem nagyon voltak alkalmasak fiatal hölgyek szórakoztatására. De Jadwiga nem szakította félbe; élvezettel hallgatta a pompás előadót. Azt is megengedte neki, hogy melléje telepedjék a keskeny bársonypadon s cigarettázva hallgatta a szélesvállu festőt, aki folyton uj és uj anekdotákat hozott elő emléktárából s különösebb hangsúly nélkül sok okos dolgot mondott el, mely nagy élettapasztalatát és bölcsességét bizonyította. S bár átlátszó börtönükben a szürkület uralkodott már, csaknem sajnálta, mikor végre lekerültek a földszintre. Szívélyesen nyújtott kezet neki s megköszönte a bajtársi hűséget a furcsa helyzetben. A festő pár érthetetlen szót dünnyögött, amiknek valamely konvencionális szóvirágot kellett helyettesiteniök. Az autóból mégegyszer intett neki. Jadwiga egy kis ibolyacsokrot nézegetett, mely kis vázában ott állt a gépkocsiban. Gyorsan száguldtak át az uccákon. Kitünően érezte magát a süppedő párnák között a fütött autóban, ahol egy diszkrét parfőm illatát lehetett érezni. A lámpát nem gyújtotta meg, sötétben maradt. Az elmúlt óra élményei álomképek gyanánt vonultak el előtte s enyhe szánalmat érzett Willovsky iránt, aki miatta talán boldogtalan most. Végre a Lung-féle villához értek. Jadwiga teljes felfordulást talált a házban. Atyja hirtelen meghalt. Lung tanár — az öreg, hü és süket Mária elbeszélése szerint, aki a beteg szolgát helyettesítette e napon — telefonbeszélgetést folytatott valakivel, majd a hallgatót kezében tartva, arca iszonyatosan elváltozott, szivéhez kapott és elvágódott a padlón. A személyzet csupán pillanatnyi roszszullétnek fogta fel a dolgot s azonnal orvost hozattak. A ház öreg és hűséges háziorvosa pár perc múlva meg is jelent a villában, de a nagy tudóson már nem segíthetett a véges emberi tudomány. Az orvos már csak a beállott halált konstatálhatta. Ez volt a helyzet. Csaló Irta: Lörincz Miklós A csöndes frontszakasz egyik lövészárkában három katona heverészett. Ebéd után volt. Az egyik kártyát kerített elő, megkeverte a szakadt lapokat és osztott. — Adom a bankot. — Lapot kérek, — válaszolta rá az egyik. — Tessék. — Még egyet. — Még egyet.
