Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-29 / 52. szám - Az arc maszírozása
rül, hogy soha sem. fogja megtalálni, mert felesége őnagysága báliruhát szabatott belőle s alig maradt meg egy-két darabka fölösleg ... Annyi nyakkendő nincsen talán az egész országban sem, amennyiből ma egy női ruha kitelnék. Hosszú. Uszályos. Derékban karcsú. Lent szétterül. Az egész méltóságos — mit mondok? — majesztétikus. Enyhén emlékeztet a krinolinra, de emlékeztet valamelyest a tunikára is. Az azonban bizonyos, hogy nőies, abszolúte nőies: ősanyáink, egészen a középkori solymászöltönyig, visszamenőleg, nem lehettek fenségesebbek, beburkoltabbak, dámásabbak. Igen, kérem, már hallom is az ellenvetést: ezeknek a tiszteletreméltó példaképeknek egész életükben egy, vagy legföljebb két efféle díszruhájuk volt... Nos, ez először is nincs bebizonyítva. Lehet, hogy csak a férjük hitte a ruhát mindig ugyanannak. Mert az a férfi, aki meg tud különböztetni egy ruhát a másiktól, anélkül, hogy figyelmeztették rá, vagy pénzt kérnének rá tőle: nem érdemli meg a férfinevet. A krónikákat férfiak írták, ennélfogva valószínűleg csak ők gondolták, hogy mindig ugyanazt a ruhát látják az ükmamán. Ha pedig csakugyan kevesebb ruha kellett nekik, mint jómagunknak: az az anyagon múlt. Jókai Írja, hogy az előtte volt generációnak egy-egy tiszteletreméltó uriasszonya olyan selyemsuhogót viselt, amely, ha este letették, megállt a keménységtől a maga lábán, legalább is — igy szól — nincs rá adatunk, hogy elszakadt volna ... A mai ruha azonban — a krepdösin, a Iámé, a velursiffon, a tüli: az elszakad. Meg tetszenek majd látni, uraim, milyen gyorsan elszakad. Kétszer lehet fölvenni, háromszor. Negyedszerre már pongyola lesz belőle, ötödször pedig divánpárna. Most jut eszembe: nyakkendőt is lehet belőle csináltatni! Tizet is annyiból, ami egy ruhából bál után leszakadt. . . Ha csak nem szerződtetnek uszályhordozót. De ennél, azt hiszem, még az uj ruha is kisebb baj. Nem tudom, kibirják-e még, ha megmondom, hogy ezekhez a ruhákhoz fűző is kell. Karcsú, darázsdereku, nyolcvan centiméter hosszú fűző. Majdnem annyiba kerül, mint a ruha maga. De a női ideál.az meg van mentve. Szerencse még, hogy mostanában olyan jól megy önöknek. Mi az egy mai fényes keresetű ügyvédnek, orvosnak, kereskedőnek, akinek kedves neje szeret esténként kissé szórakozni: mi neki az a négy-öt-tiz uszályos ruha egy télen? Alakítani — nevetséges! Atinyi sincsen a tavalyi ruhában összesen, amennyiből az ideinek az alsó alja kitelnék, mert alja, az kettő van neki, ha nem három! Drága, boldog idők, mikor örömsikoltással lehetett konstatálni, hogy a négyéves blúz most éppen elég hosszú egész ruhának! És a selyemalsószoknyából is kitelik a báliruha, csak éppen ki kell venni a felét! Ezt a divatot konzerválni kellett volna. Megőrizni időtlen-időkig és példaképpen tárni a késő unokák felé. Nem: önök szidták és utálták és a mamát emlegették, aki ki nem ment volna térdig érő szoknyában a ház elé akkor sem, ha nem neki adják a Gellért-hegyet! Uraim, ne haragudjanak. De úgy kell önöknek! S. Bokor Malvin. arc maM$hc$á&a Az arc masszírozása a szépség és egészség szempontjából éppen olyan fontos, mint izmaink tornáztatása. De mert a munka — vagyis a mozgás, amit az arc izomrendszere beszéd, nevetés, evés, ivás közben végez — sokkal kisebb, semhogy elég lenne az arc üdeségének és fiatalos voltának megőrzésére, azért ezt a munkát pótolni kell a masszírozással. Az arc masszírozását bármikor végezhetjük — közvetlen az étkezések utáni idő leszámításával — azonban mégis legjobb reggel, mosakodás után, vagy este, lefekvés előtt. Az arc masszírozásának mindig tükör előtt kell történnie, mert ujjaink minden mozdulatát a legszigorúbban ellenőrizni kell. Az okos és szakszerű masszírozás a legkésőbbi korig is frissen és ruganyosán tartja a bőrt, az ügyetlen és elhamarkodott azonban pár hét alatt helyrehozhatatlanul tönkreteheti. Az arc masszírozásánál ismerni kell az izmok elhelyezési módját és az irányt, amit az izom mozgás közben végez. A masszírozás legelső és legfőbb feltétele ugyanis ennek az iránynak a pontos megtartása. Sohasem szabad az egyes izmok mozgásával ellenkező masszázst végezni, mert ez a bőr gyors és megakaszthatatlan ráncosodását idézi elő. A masszírozást mindig tökéletesen tiszta bőrön, zsírtartalmú kenőccsel vagy vazelinnal végezzük. 1. Miután egy habszemnagyságu krémet bedörzsöltünk, az arcot nyitott tenyérrel, jobb- és baloldalról lassú, egyenletes mozdulatokkal végigsimogatjuk az orrtól a fül felé, mindig kissé ferdén a halántéknak tartó irányban. 2. A homlok masszírozása nem nyitott tenyérrel, hanem zárt ujjakkal történik, a középtől jobbra és balra, jóval erőteljesebben, mint az arcnál. 3. Az orr masszírozása különösen azoknak ajánlatos, akiknek orra túlságosan erős, vagy vastag és orrlyukaik kitágultak. A masszírozás a mutató- és középujjal történik az orr tövéből az orr hegye felé. 4. Az áll masszírozását tökéletesen a tenyér végzi. Az ujjak összezárulnak s a tenyér az áll közepétől jobb- és balfelé erőteljes, kemény simításokat végez a fül irányában. Ez a masszázs elejét veszi a minden esztétikusságot nélkülöző s a fiatalság halálát jelentő dupla áll fellépésének. 3. Ha az arcpárnák izmát még intenzivebben akarjuk foglalkoztatni, akkor nem elégszünk meg az 1. számú masszázzsal, hanem utolsónak elővesszük még az apró erős kemény kis csípéseket és a ruganyos ujjakkal végzett kicsi pofozómozdulatokat, amelyek pár hét alatt még a legvértelenebb arcba is üdeséget és életet hoznak. A masszírozás elvégzésére 5 perc tökéletesen elegendő. Ezek a masszázsok nem csupán a szép*, séget, hanem az egészséget is szolgálják és éppen azért soha, semmi körülmények között sem szabad elmaradniok. Sohase mondjuk azt: „ma fáradt vagyok“, vagy „nincs kedvem“, vagy „nem érek rá“. Mert ahogyan az evésre, a szórakozásra, lustálkodásra s a többi minden» félére kell időnek jutnia, éppen úgy kell időnek jutnia arra is, hogy a bőr megkapja a maga elengedhetetlen táplálékát.