Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-12-29 / 52. szám - Beke Manó: Négymillió éve él az ember a Földön, amely körülbelül ötmilliárd éves

Vonzásával folyton nyugtalanította a Föld felületét, az apály és dagály szabályosan változó jelenségét idézve elő. Ezzel hátráltatta a Földet az ő gyors forgásában — aminthogy manapság is érezteti a hatását — és mindinkább csökkent a Föld forgási sebessége, mindinkább

Világhírű táncosnők, ahogy a karrikaturista látja őket.

NIDDIIMPEKOVEN

(Berger Oszkár

rajza.)

nőtt a nap hosszúsága. A történelmi időkben megfigyelt napfogyatkozások idejéből arra jutottak a csillagászok, hogy az apály és dagály átlagosan a másodperc ezredrészével nagyobbitja évszázadonként a Föld forgásidejét, vagyis ennyivel nő a naphossza. Ha már most visszafelé következtetünk, hogy hány év előtt lehetett a nap hossza három-négy óra, vagyis annyi, amennyi szükséges volt ahhoz, hogy a hold elszakadjon a Földtől, akkor arra jutunk, hogy ez a katasztrófa 10.000 millió év előtt történhetett.

Egészen uj utón járt az angol Joly, midőn a földi ásványok korát, tehát közvetve a Föld korát a rádióaktiv anyagok átváltozásai nyomán határozta meg. Ez a kitűnő geológus az újabb fizikai kutatások eredménvei alapján kieszelte, hogy a természet valóságos, millió esztendőket mutató órákat létesített, amelyek az eddigi módszereknél megbízhatóbban mutatják a Föld korát.

P'zonnyal hallott már a tisztelt olvasó arról, hogy a rádium, ez a csodálatos anyag, folyton löveli ki magából a különféle sugarakat: az alfa-, a béta- és a gammasugarakat. Az alfasugarakról kimutatták, hogy azok voltaképpen anyagi részecskék: heliumatomok, a hétasugarak elektromok, a gammasugarak pedig olyanok, mint a röntgensugarak.

A rádium úgy működik, mint egy pontos óraszerkezet, vagy mint egy szabályosan működő goivószóró. Emberi erő sem gvorsitani, sem lassitani nem képes a működését. Az a rádiumatom, amelyből az alfasugár kirepült, már többé nem rádium, mert hiszen tömegében is megfogvatkozott. Az alfasugarától megfosztott rádiumatomból úgynevezett rádiumemanáció lett, egy a sötétben világitó gáznemü anyag. Ez ismét kisugároz uj alfasugarakat és átalakul egy másik fajta rádiummá, így megy ez tovább, mig végre előáll az utolsó stádium: az ólom.

Minden rádióaktiv anyag végigcsinálja ezt a folyamatot. Ez az ő élete, ez az ő halála. Minthogy az átalakulás egészen szabályos menetű, a fizikusok azt is megállapíthatták, hogy mennyi idő alatt alakul át a radioaktiv

elem. Kiszámították, hogy bizonyos idő alatt mennyi heliummennyiség távozik alfasugár alakjában a rádióaktiv anyagból és mennyi ólom válik belőle, ha már eltávozható sugarát kilövelte.

Egyes anyagoknál rengeteg időbe telik, mig az átalakulás végbemegy. így például 1800 esztendő kell ahhoz, hogy bizonyos rádiummennyiség fele átalakuljon emanációvá és hogy az urán átalakuljon, ahhoz a számítás szerint nem kevesebb, mint ötmilliárd esztendő szükséges.

Az újabb fizikai kutatás ezen eredményeit használja fel Joly az ásvány korának a meghatározására. Van egy érdekes ásvány, a Ceylon szigetén található thorianit, mely majdnem egészen thoriumvegyületekből áll. Ez a kristályos ásvány mindig tartalmaz egy bizonyos menynviségü héliumot. Ez a különös tény a mai fizikai kutatás eredményeivel uj világot vet a Föld korának régi problémájára. A thoriumból keletkező hélium ugyanis nem tud eltávozni, olyan szilárd a kristályos szerkezet, hogy erősen magába zárja. A hélium az évmilliók alatt összegyülemlik és hosszú fogságából csak a kémikus laboratóriumában szabadul ki. Minthogy pedig tudjuk a laboratóriumi észlelésekből, hogy megadott mennyiségű thoriumból például egy év alatt mennyi hélium keletkezik a sugárzás folytán, tehát ki kell számítani, hogy hány éves a thorianit. A számítás szerint a thorianit mint kristály, legalább 200 millió éves. Hogy hány évet élt még a kristállyá alakulása előtt, azt a tudomány még nem derítheti ki.

Egy norvégiai ásvány, az úgynevezett bröggerit pedig uránérc. Ennek az uránércnek a társaságában mindig találtak ólmot. Azt is csak az uj fizikai kutatás derítette ki, hogy ez az ólom az urán fokozatos átalakulásából született. Minthogy pedig ismeretes, hogy bizonyos idő alatt az uránból mennyi ólom válik, tehát ki lehetett számítani a bröggerit korát. A számítás eredménye, hogy a bröggerit körülbelül 1000 millió éves.

Még egy másik módon is következtetnek egyes ásványok korára. Az uránból kirepülő alfasugarak nagy erővel hatolnak bele a környezetbe és egyes ásványokban, mint például a csillámban vagy a turmalinban az alfasugarak érte helyek körül az ásvány gyengén megszineződik, szines udvarok keletkeznek. Ezek a szines udvarok igen-igen kicsinyek, mindössze néhány századrész milliméter átmérőjiiek; de a mai fizika pontos méréseivel mégis meg lehetett állapítani, hogy mennyi idő kellett e szine3 gyűrűk kialakulásához. E módszer számadatai is nagyjában megegyeznek a hélium- és ólommódszerek eredményeivel.

A Föld kora jóval több, mint a földi kristálvkénződésü ásványok kora, tehát jóval több, mint egy milliárd esztendő. A geológusok az említett kutatások alapján 5 milliárd évre teszik a Föld korát. Azoknak az ásványoknak a kora, amelyek a harmadkorban találhatók, tehát abban a korban, amelyben már ember is volt a Földön, a héliummódszer és az ólommódszer alapján számítva, 3—4 millió évre tehető a legújabb kutatások szerint. így tehát azt kell mondania a tudománynak, boffv az ember körülbelül négymillió esztendeje él a Földön.

Ha Földanyánk 5 milliárd esztendejét egyetlen nanra összesíiritve gondoljuk, akkor az emberi lét négymillió esztendeje egyetlen perc volna, a történeti korszak 6000 esztendeje kevesebb a másodperc tizezredrészénél, az egyes emberi élet 60—80 éve, melv örömben és bánat= bán olyan változatos, a szemrebbenésnél is kevesebb. És ez a mi mindenünk. Földanyánk legfőbb ajándéka.