Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-29 / 52. szám - Mécs László: Adjatok, adjatok, mnt az Isten adott
Adjatok, adjatok, mit az Isten adott Az Ur Isten hat napig fabrikált a Földön hogyha kedves képmása a semmiből följön, legyen neki aranya, fája, szene, sója, gyapja, szőre, sok bőre, mely a testét ója, legyen húsa, kenyere! Az Ur Isten hat napig fabrikált a Földön. Akinek nincs kenyere, nincsen embersége, bamba szemmel bámul a parkra, rétre, égre, viperáé a foga, farkasé a gyomra, vadmacskáé a szive, vért ereszt éhomra, villog vadkanagyara. Akinek nincs kenyere, nincsen embersége. Akinek van kenyere, jó meleg tenyere, vendégeket marasztal, vagy invitál: gyere be! Festményt, szobrot megcsodál, költőt olvas kéjjel, hazájára lelkesen gondol nappal, éjjel, szeretet a fegyvere. Akinek van kenyere, jó meleg tenyere. A kenyérnél kezdődik, születik az Ember, mikor űrként felléphet az anyaggal szemben. De a kenyér nem minden! Az Isten képmása, ha mindennel jóllakott, fájdalommal ássa szörnyű titkok kutjait! A kenyérnél kezdődik, születik az Ember. De a kenyér nem minden! Szárny ásítják vágyak, csermelyének Tengerhez ás nagy folyamágyat. Töpreng a bölcsek kövén: a nagy boldogságon, hogy megleli vagy ezen, vagy a másvilágon ultra-ember lenni vágy, mert a kenyér nem minden, szárnyasitják vágyak. Ultra-ember lenni vágy! Minden élet-dombról a szenvedés fekete vízesése tombol, szenvedéshez célt keres, mintsem belehalna, célt alá ja! turbinát! s aranymosó malma mossa híres kincseit, a szenvedés hajtja, mely zug az élet-dombról! —- Adjatok hát, adjatok, mit az Isten adott, á mindenkinek búzát, bort, békesség-abrakot! Nagy az Isten, nagy az ő terüljasztalkája, mindenkié ez a föld, rakott Isten rája mindenkinek örömet, adjatok hát, adjatok, mit az Isten adott! MÉCS LÁSZLÓ.
