Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-08 / 49. szám - Greta Garbo:
GRETA GARBO Hollywood, December. Reggel, egészen korán, mikor még a téli nap is ásitozva nyújtózkodik, kibandukolok a stúdióhoz. Almélkodva kell megállapítanom, mennyi ember van már ilyenkor talpon. Az az érzésem, mintha az iskolába vagy a kaszárnyába mennék. A stúdió körülbelül középarányos az iskola és a kaszárnya között. A katonás külsejű pedellus kint áll a kapu előtt. Major, önkéntes filmszínész, jelentem neki. Mehet. A stúdió sarka, ahol dolgom lesz, tele van már egy sereg idegen emberrel, akik látszólag jól ismerik egymást. A díszletek egy francia bírósági tárgyalástermet ábrázolnak, melyben egy gyilkossági ügyet tárgyalnak éppen. A vádlott: Greta Garbó. Az elnök feje felett La Francé kisasszanynak mellszobra. Elöl, a nagy terem dobogóján a bíróság elnöke ül, vörös talárban, bajuszát pedergeti s erősen puderezi magát. Melette az egyik szavazóbiró nyugodtan szívja pipáját. A tizenkét esküdt közül egy már is alszik, holott a tárgyalás még el sem kezdődött. Egy angyali külsejű férfi sorban megfésüli az esküdteket, az alvót szerencsére nem kell háborgatni, mert kopasz. A törvényszéki tudósítók valódi újságírók; meghívták őket ehez a darabhoz; érthető tehát, hogy az újságírók szerepét elég élethűen adják. A teremnek nincs mennyezete, fent és lent óriási lámpák világítanak; a gépfegyverhez hasonlatos felvevőkészüléket ide-oda tologatják. Jacques Feyder, a főrendező, némétül vezényel, ha dühbe jön, franciába csap át s ha végképp megfeledkezik magáról, akkor angolul beszél. Lelkiismeretesen és gondosan dolgozik, akár egy aranyásó. A rajzolóknak is külön helyet jelöltek ki. Hat segédrajzolót rendeltek be. Egyiknek sitics egészen tiszta múltja, mindegyik rajzolt vagy festett már a valóságos életben is. Sőtt az a bűbájos, kékszemü öreg ur valaha keresett portréfestő volt, amit a müveiről készült fényképfelvételekkel igyekszik bizonyítani. Akkoriban a bajusza meg a szakálla — természetesen — fekete volt még s a jó öreg merevtartásu orosz kormányzókat szerette mekörökiteni az örökkévalóság számára. Ide-oda ténfergek, cigarettázom. A nagyortu teremszolga elbeszéli a francia özvegynek, hogy kilenc napon át nagy sztárral együtt dolgozott egy másik filmvállalatnál. Ez a darab szenzációs lesz! A statiszták várnak, szórakoznak, vicékét mesélnek egymásnak. A komolyabbak detektív regényeket olvasnak. Amott ülnek négyen, egy nagy újságot terítettek a térdükre s azon kártyáznak. Az angyali külsejű ur most a hallgatóság tagjait fésüli meg, sorban egymásután, mint a panoptikum tulajdonosa a zord arcképiesésii viaszbábukét. A tízperces szünet, mely két óra hosszat tartott, vége ért. A segédrendező bekiált: Bírák és rajzolók! Midenki elfoglalja helyét. Én a rajzolók között ülök. Az előkészületek alatt én és a szomszédom, egy fekete miivésznyakkendőtt viselő szőke bosnyák fiú, cigarettákat szivünk. A bosnyák tulajdonképpen diszletfestő, de hét év óta statiszta-szerepeket vállal, mert igy többet keres. Nem tudom, melyik színészt gyilkolta meg Greta Garbó, de nem egynéhány, akiért igazán nem lett volna nagy kár. A „corpus delicti'-k és az áldozat fényképe egy kis dobozban nyugszanak. Ha Garbó jön, örült iramban kell rajzolnunk, ez a szerepünk. Leprobáljuk a jelenetet. A segédrendező beleüvölt a megafonba: Vigyázat! Felvétel! Fent a napgolyón sem lehet melegebb és világosabb, mint itt. A készülékek halkan zümögnek. Greta Az elnök puderezi magát..... ........a szavazóbíró viszont nyugodtan pipázik „Vádlott, mi a neve?“ „Greta Garbo . . .“
