Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-12-01 / 48. szám - Bródy Lili: Missek és ál-missek

ebben a feszülő bőrkabátban s ami­lyen gyönyörű lesz télen lakkcsiz­­máját csapkodva a müjég melegedő­iében. Magánál csak egy gyönyörűbb van a világon: az a tintásujju, mun­kakabátos, otthon vacsorázó, nem­dohányzó, csizmátlan és bőrkabátlan igazi Miss 1929, aki többek között abban is különbözik magától, hogy nem igényli és nem kívánja a Miss 1929 büszke jellegét. Higyje el, kedves Miss 1929, is­mertető jele nem a bőrkabát és a pilóta-attitűd, nem a szabad szerelmi élet és nem a Ló ismerete a Morgen­­sterntől. Az igazi Miss 1929 ismerte­tőjele az, hogy dolgozik. Ó, nem иду, ahogy maga képzeli távoli, túlzó és torzító tükreiből a fantáziának: nem иду, hogy lüktető irodákban, ahol állandóan száguldanak, telefonálnak és molnárferenci tempóban tárgyal­nak, kattogó irógépfegyverek előtt gusztusos Mary Pickfordok ülnek és nem иду, hogy a vakítóan fehérköpe­nyes orvosnők könnyedén és elegán­san mentenek óránként öt emberéle­tet és nem иду, hogy az ügyvédnők komor és magasztos palástban állnak a védői pulpitus mögött, majd két hatalmas védőbeszéd között halkan csevegnek a Kúria folyosóján az igaz­ságügyminiszterrel és nem иду, hogy repülőgépen száguldanak a helyszín­re a riporterkisasszonyok. És nem иду, — de ezt aztán egyáltalán nem иду — hogy az Uj Kor Leányának munkájához büszke és szabad szerel­me adja meg az erőt, mert ez az, ami az összes missi dekorációk közül a leakevésbé igaz. Az igazi Miss 1929 iriauelt szabadsága és fölénye a szív­ügyekben a legorditóbb hazugsága azoknak, akik Magának előadásokat tartottak az Uj Nőről, a Fölényes Szerelmesről, az Egyenrangú Szerel­mesről. Higyje el, ó elkáprázott Ál- Miss, hogy ezeknek az igaziaknak semmit se segített a korszellem a szívügyein és szó sincs róla, hogy munka után nővé átvedlett exteriőr­rel és lelkivilággal látnák vendégül elegáns kis garszon-otthonukban egy csésze teára az illetékes úriembert. Mert tisztelt Ál-Miss, az igaziak is­mertetőjele a szegénység is. Az igazi Miss 1929 nem ül lobogó hajjal az autó kormánykerekénél, az igazi, a típus, akit Maga utánoz, szegény és fáradt és dísztelen és a szívügyekben néha éppoly tehetetlen, mint a nagy­anyja volt. És mit mondjak Magá­nak, aranyos: ez az igazi Miss 1929 néha иду néz ki, hogy Magának ki­sülne a szeme, ha végig kellene vele menni az uccán. Mert az igazi Miss 1929 gyalog megy inkasszálni, 1га Főnök 1929 rá­­ordit, az igazi Miss 1929 fehér orvosi kabátja nyári vászonkosztümből küz­dötte fel magát, az igazi Miss 1929 hatalmas védőbeszéde belefut abba a kényszeredett társadalmi életbe, mely arra van hivatva, hogy csirkepörös kliensek megszerzésére adjon alkal­mat és az igazi Miss 1929 repülőgé­pes riportjának szárnyait letöri az a furcsa körülmény, hogy szegény még Bécsig sem jutott el repülőgépen. Maga, kedves, már megtette ezt a légi utat is, hiszen maga halad a kor­ral, ötlámpásos rádiója van otthon, jelen volt az éterzene hangversenyén és ha elképzelem, hogy a téli jelmez­estélyeken dijat fog nyerni, mint Miss Zeppelin, vagy mint Miss Tá­volbalátás, őszinte irigység mar dóssá bőrkabátlan telkemet. És mélységes rádió csavarjával játszadozik, maga bámulat fog el, ó drága Ál-Miss, ha meggondolom, hogy Maga mily pá­ratlan létalapot kreált magának a kor külsőségeiből. Maga bennünket akart utánozni s akaratlanul uj típust csinált: az Ál-Miss 1929 típusát, mely exteriőr dolgában éppoly verhetetlen fölénnyel áll fölöttünk, mint az a tüzhelykereskedések kirakatában e­­züst tepsiben ragyogó rózsáspiros mücsirke a megehető, hasznavehető, de kevésbé gyönyörű igazi csirke fölött. Nem baj, Miss Lakkcsizma, ahogy én ismerem magát, nem fogják za­varni ezek a dolgok. Magát az se za­varja, hogy ötlámpásos rádiótulajdo­­nosnő létére az éterről csak annyit tud, hogy orvosságszaga van és az­zal narkotizálták a papát, mikor ki kellett venni a vakbelét. Maga oly modern Miss Későnhazajáró, hogy le­nézi azt a maradi Freudot, mert sza­kállt hord szegény. A maga mamája még azt hazudta, hogy a Lidón nya­ralt és letagadott a cipője méretei­ből, de maga már azt hazudja, hogy gimnáziumot végzett és azt hazudja, hogy foglalkozása van, mert ez a di­vat. A fiút, akivel együtt mászkál mostanában, maga csókolta meg elő­ször, mert úgy vette észre, hogy az amerikai flapperfilmeken a nő a tá­madó fél és különösen az, ha urilány. Arról még mindig nem tudott leszok­ni, hogy a könyvnek a végét nézze meg először, de ismerősei szerint nem tulajdonítható pusztán szórako­zottságnak, hogy amikor egy törté­nelemkönyv akadt a kezébe, ott is gyorsan az utolsó oldalt lapozta fel. Maga rettentően büszke a korra, amelyben él, szerelmes belé és meg­őrül érte, ó daliás Ál-Miss, de mondja csak, jutott-e már eszébe, hogy en­nél a kornál nemcsak rajongani kell, hanem szolgálni is?! Maga lelkesen játssza a modernet főleg társaságban, ahol mindent az 1929 bűvös jelszavá­val intéz el, maga megérti a férjgyil­kos asszonyt, maga megérti a német diáktragédiákat, maga síkra száll a gömbházért és Valentino fényképét Eckener kapitány fotográfiájává! cserélte ki az ezüst rámában gyönyö­rű íróasztalán, maga mindent megért kedves, mindent, ami buborékként úszik az élet felületén, csak az nem jut soha az eszébe, hogy mi az az erő, mi az a nyomás, mi az a belső történés, amely felszínre hozza eze­ket a buborékokat. A gyerekre, aki a kijelenti: ime, a Gyermek 1929, a Marira, aki bejön a hallba telefonál­ni, rámondja: ime a Szobalány 1929, ha érdekelt fiatalember nem tölti ma­gával a vasárnapot, mert szenvedé­lye a tömegmámor iránt jóval erő­sebb, mint szerelme a Maga hibrid egyéniségéhez, akkor maga rávágja, hoav Mister 1929, mert Maga az 1929 jelszóval intéz el mindent: játékot, szerelmet, hazugságot, aljasságot, tárgyat, tételt és a gondolat hiányát és fogalma sincs róla, drága, mi az az igazi korszellem, amelynek maga csak a felületét látja. A képek mö­götti képletet, a divat mögötti kol­lektivitást, a fehér kabát mögötti munkát, a fesztelen viselkedés mö­götti demokráciát maga nem látja, dráaa, és nem tudja azt, hogy az az igazi élet, amelynél mi szolgálunk, az a komisz és keserves igazi 1929 az embereitől nem fényképet kér, ha­nem bizonyítványt. Bródy Lili. Szerkesztői üzenetek A „Képes Hét“ örvendetes változások előtt. A szerkesztőség büszkén és bol­dogan jelenti be a lap olvasóinak, hogy a „Képes Hét“ a jövő számtól kezdve nyomdát cseréi és ezentúl Európa egyik legkitűnőbb grafikai müintézetében fog készülni. Az eddigi egyszerű kiállítás helyett az olvasó tüneményes és művé­szi ízlésű, valóban európai nívójú képes folyóiratot kap, mely ugyanott és ugyan­úgy készül, mint a legelső német maga­zinok. A nyomdacserét nagyarányú szer­kesztőségi reorganizáció követi, mert az uj technikai lehetőségek a szerkesztés­nek is széles perspektívát nyitnak. — Mai számunkban nem közlünk szerkesz­tői üzeneteket, hogy a jövő számtól kezdve annál közvetlenebb és eredetibb módon vegyük föl a kontaktust olva­sóinkkal, akik kitartásának és szerete­­tének az újabb fejlődést is köszönhet­jük. Felelős szerkesztő: Szvatkó Pál dr. Főmunkatárs: Márai Sándor. Kiadó: Tarján Ödön. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Praha II., Panská 12/III. — Nyomatott: Mercy Heinrich Fia nyomdájában, Prágában. A nyomásért felelős: J. Charvát. A lap küldését a postaminisztérium a 216.729. VII. 1928. sz. alatt engedélyezte. Three Stars: Meinl tea Igen finom virágos darjeeüngi jellegű és pompás, erős zamatu indiai keverék TOO S Ke 17— A Meinl tett megfelel az 'O'niilesenek

Next

/
Thumbnails
Contents