Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-12-01 / 48. szám - Wallace, G. H.: Kisértet a hajón

A berlini politikai főiskolán plakátkiállitást rendeztek. Angol, választási plakátok.

Leuthner kapitány a közbeszólásra rá sem hederitve folytatta fejtegetését:

— Annak a föltevése, hogy Rasselyer-Brown a gyilkos, az áldozata pedig egy ismeretlen ember, nagyon megkönnyítette a bűnügy legnehezebb titkának, nevezetesen annak a megfejtését, hogyan került a hulla a kerevet alá. A legnagyobb valószerüséggel föl lehetett tenni, hogy a gyilkosság jóval előbb, talán már az előző napon történt és a hulla már a kerevet alatt feküdt, mikor Lane először tette be a lábát a szobába.

— Persze, persze — ugrott föl Lane — és én, szamár, isohsem gondoltam erre!

— A gyilkosságot a következőképpen képzelem el: Rasselyer-Brown valamilyen okból lelőtt egy embert. Ki volt az illető és mit véthetett Rasselyer-Brownnak, nem tudhatom, majd kitudódik. A gyilkosság után Rasselyer- Brown a hullára ráadta a maga ruháját, a kerevet alá rejtette és elhatározta, hogy az egész gyilkosságot Lane nyakába varr ja, aki különben is szálka volt a szemében. Pokoli terv. Még aznap meghívta vacsorára Lanet... A többi ismeretes. Föltevésem helyességéről meggyőződtem akkor, amikor Lanetól öngyilkossági kísérlete után megkérdeztem, hogy milyen volt a kerevet alatt talált holttest ruhájának -színe? Lane a leghatározottabban emlékezett, hogy barna volt. Erre aztán megkérdeztem, milyen szinü ruhában volt a vacsoránál Rasselyer-Brown? Erre már nem tudott olyan határozottsággal felelni, de úgy rémlett neki, hogy sötétkék. De semmiesetre sem barna. A vacsora után Rasselyer-Brownnak igazán semmi oka nem lehetett arra, hogy átöltözködjék, de ideje sem igen lett volna rá — világos tehát, hogy a kerevet alatt levő ember nem lehetett azonos Rasselyer-Brownnal.

— És Alice asszony — kérdezte meglepődve Crowen — miért hallgatott? Mért segített a bűnösnek a szökésben? Mért tűrte, hogy az igazi gyilkos helyett egy ártatlan ember sínylődjék a börtönben? Annyira szerette tán a férjét?

— Sohasem szerette — jelentette ki Lane.

— Én is azt hiszem. Ámde félt tőle, hihetetlenül rettegett. Rasselyer-Brown valószínűleg megfenyegette, hogy ha elárulja vagy parancsait nem teljesíti, letartóztatása előtt megfojtja. És végül azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy éveken át a spiritiszta szeánszokon médiuma volt a férjének, ennek következtében bizonyos mértékig az állandó szuggesztiója alatt állhatott.

Lane megkérdezte Leuthnert, hogyan jöttek rá a hajó testében levő rejtekjáratokra.

Leuthner mosolygott.

— Erre egyedül Miss Mary hivatott fölvilágositást adni — felelt hamiskásan.

—- Akarja látni a titkos ajtót? — kérdezte Mary Lanetól. — Jöjjön, megmutatom, hogy kell kinyitni.

Lanet nagyon érdekelte a. titkos ajtó, még jobban a homályos folyosó, mely a hajó gyomrába vezetett. Mary vezetése alatt elindult a hajókisértet birodalmának földerítésére. De bár a félelmetes Rasselyer-Brown a cápa beavatkozása következtében az örök béke világába költözött át, Lane mégis szükségesnek találta, hogy a leányt