Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-01 / 48. szám - Farkas Imre: A potyautas
a potmrutrs Irta: FBRlíaS IMRE A sízinház kiskapuja »ellőtt nyüzsgőit a tömeg. Előadás után volt. Várták a primadonnát. A tömegnél is jóidban nyüzsgött Niki báró. Ö is a primadonnát várta. Súlyt vetett rá, azért nyüzsgött, hogy a nyüzsgő tömeg megtudja, hogy ö várja a primadonnát. — Éljen. — A művésznő megjelent ,a kiskapuban. Szemmelláthatóan idegesítette a tömeg. De sokkal idegesebb lett volna, ha a tömeg nem várta volna. — Autogramot kérek. A művésznő fáradtan legyintett. — Ma nincs, fiam! Este tizenegy óra volt. A pontos időt a primadonna abból tudta meg, hogy Niki báró előlépett, megemelte kissé old-bond-streeti cilinderét és azt mondta: — Jó reggelt! — Hova megyünk? — Haza. Ma haza ákarok menni. A hatalmas Packard-kocsiban reszketett a motor. — Parancsoljon. Beszállott a primadonna. Azaz beszállott Jimmy. Az öleb. A primadonna környezetében ő a primadonna. Csak ő utána szállott be a primadonna. Jimmy jobboldalt ült. A primadonna baloldalt. Középen a báró, aki elhúzódott Jimmytöl. Féltette tőle a fekete pellerinjét. A soffőr mellett a komorna. A soffőr megkérdezte: — Hova parancsol? —- Mondtam már. Haza. A nép tekintete betolakodott az ablakon. Mégegyszer látni kívánták azt, akinek ilyen autója van abból, mert azt mondja, hogy „a szivében egy szoba kiadó45, meg ilyeneket: „mikor utaztam, sohse haboztam ...“ Az autó elindult. Az emberektől nem indulhatott szabadon a nagy kocsi. Ebben a pillanatban valaki felnyitotta az ajtót. — Bocsánatot kérek ... A báró fölszisszent. — Stop. Micsoda szemtelenség ez? Jó reggelt! Akármilyen dühös volt, mindig illedelmesen köszönt. — Bocsánat... A művésznő szigorúan kérdezte: — Kicsoda maga? Mit akar? — Egy kicsit, egy rövid utón a közelében lenni... Fiatal, intelligens arcú munkásember volt. A hirtelen kigyulladt fényből kivált az éles profilja, a kidolgozott, tiszta keze. — Micsoda ön? — Aranyműves. — Shocking. Holnap ezen a jogon beülnek a Nemzeti Kaszinóba. — Oda nem! A művésznőnek tetszett ez a válasz. És ide? — Ide igen. A báró isokkallotta a dolgot. — Most már elég. Szálljon ki. Allo, allo. Jó reggelt! A munkás végignézte. — Öné az autó? A művésznő közbevágott: — Nem. Az enyém. És én nem bánom: maradjon. — Köszönöm szépen. A báró behúzódott a pellerinjébe. — Hova akar- menni? — Amerre a művésznő. — Mindegy, akármerre? — Mindegy. — Csakhogy a közelemben lehessen? — Igen, csakhogy a közelében lehessek. A báró e pillanatban gyűlölte őket. A polgárokat: egymás között. — Én haza megyek. — Én is arra megyek. A báró azt gondolta: —- Az a baj, hogy én is arra megyek. Kivül, a tolongó nézők irigyelték a potyautast, aki egy szemtelen gesztussal bejutott a hetedik mennyországba. Az autó elindult. A villamos transzparensek bevilágítottak az ablakon. A művésznő lopva nézte a munkást. — Intelligens profilja van, — gondolta. Jimmy elhúzódott tőle. A báróhoz húzódott. Jimmy határozottan arisztokrata volt. A báró most nem bánta Jimmyt. Jól esett neki, hogy valaki tart hozzá a kocsiban. A művésznő most azt kérdezte: — Régen imád? — Régen. — Miben látott? — Mindenben. — Melyik szerepben tetszettem legjobban? A potyautas zavarba jött: — Én igazán nem tudom ... — Várjon, segítek. Bikkmag Jancsi felesége? Egyip-Thomas Mann, akinek a svéd akadémia az idei irodalmi Nobel-dijat odaítélte.
