Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-11-24 / 47. szám - Felvonásköz a párisi Nagyoperában
megpróbáltatás, bánat, ha közvetetten is, de mindig a külső oldalról érte s hogy azért viselte olyan nehezen ezeket a megpróbáltatásokat, mert nem volt semmi nagyobb, erősebb belső bázis, amelyre támaszkodhatott. Nem tudom, gondolkoznak-e a nők átlagban e felett a probléma felett? Gondolkoznak-e azon, hogy önmaguknak válnak halálos ellenségeivé, ha pusztán nővoltukra, szépségükre, fiatalságukra építenek, mert azon a napon, amikor rájönnek, hogy nővoltuk becsapja őket, úgy Felvonásköz a párisi Nagyoperában Hullámzó rufiák, fürtös fejek, valódi ékszerek. .. Lágy, simogató zene. A hegedűk sóhajtanak, az oboa sir, a cselló könyörög, a hárfa imádkozik, a klarinét zokog s a közönség lélekzetvisszafojtva, egyetlen emberré válva figyel A kis fehér pálca a még fehérebb kézben a levegőbe fellendül, áll, remeg, kitartást vezényel, azután fáradtan leesik a kótanélküli pulpitus fölé. Fergeteges taps . .. Karcsú, mandulakörmü, ékszertől csillogó kezek csattannak össze az izmos, sporttal ápolt férfikezek között, s az elragadtatás és öröm mint egy dús, szivárványos fátyol száll a zenekar és a színpad felett. Azután megindul az áradat a büfék, dohányzók, foayék, csukott baljárnak, mint Karin Michaelisz negyvenéves asszonya, aki szépsége és asszonyisága elvesztésével minden életértékét elveszítette. # Nem a férfiért kell a belső kincs, a lelki mélység ... Önmagunkért kell... Azért kell, hogy túl az érett koron, amikor a férfi értékevesztettnek nyilvánít bennünket, magunkért, magunknak biztosíthassunk olyan lelki bázist, amelyen megmosolyoghatjuk külső értékeinek elvesztését. Bozzay Margit kónok felé. Az emberáradat, a csipke, a selyemáradat, a parfőm és ékszeráradat, a brokátok s a lágy, selymes esti prémek áradata. Ami szép, dekoratív, drága, káprázatos, divatos dolog van a földön, amit tervező agy csak megálmodott, az mind itt hullámzik, lebben, omlik, suhan a vörös szőnyeggel letakart márványlépcsőkön és a foayék, büfék tükörsima parkettje felett. Nincs rövidruha egyetlen egy sem. És egyenesvonalu sincs... Csak hosszú van, elől jóval a térd alatt, hátul egészen földig érő, bő, kerek, dús, gloknikba szabott, amely úgy hullámzik a lépés ritmusára, mint szellőben a virágszirom. A derekak simák, testhez simulok, a hát közepéig lenyúló dekoltázzsal, amely körül sokszor dús drapériát tesznek. Legtöbb a sima és mintás kreppsaten anyag, amely istenien érvényesül a bőven, dúsan omló ráncokban. Ezek után jön mingyárt a georgette, amely mindig egyszínű, de nagyon sokszor csipkével kombinált, a csipkeszövet, amely az idén már minden színben látható, sőt itt-ott a taft és muszlinsiffón is, mint a közelgő szezon előhírnökei. Ami igazán újítás, s ami még a tavalyi vér- és fantáziaszegény esti divat után beköszöntő, csupa omlás, lágyság és nőiességet feltüntető divatnál is sokkal meglepőbb, az az, hogy egyetlen ruhát sem lehet látni — hozzáillő köpeny nélkül. Ezek a köpenyek rendesen Iámé, brokát vagy sifónanyagból valók, mindig azzal az anyaggal bélelve, amelyből a ruha készül. Az egyik oszlopnál sudár, magas, szőke nő áll két, ragyogó rendjelekkel dekorált férfi társaságában. A ruhája dús, omló, egyszínű, halványlila kreppsatén, oldalt csodaszép stras se suttal, hozzá lilavirágu aranybrokát köpeny, nagy, valódi cobolygallérral és konyákig érő kézelőkkel. Az egész asszony olyan szép, olyan finom és előkelő, hogy még itt, ebben a válogatott eleganciáju társaságban is megbámulják. A másik uj dolog a ruhák és ékszerek tökéletes harmóniája. Egyetlen egy nő sincs, aki színben és elgondolásban nem tökéletesen olyan ékszert viselne, mint a ruhája. A különböző színű, értékű, idejű és anyagú dolgok teljesen eltűntek és helyet adtak az egybehangzó ékszergarnituráknak, amelyek nem ritkán valódi briliáns, zafír, rubin, topáz, vagy gyöngyből készülnek. Csodálatosan szépek a négyujjnyi széles, vésett aranykarkötők, amelyek kövekkel és kövek nélkül is divatosak, s amelyekből csak egyetlen darab díszíti a csuklókat. Cipőkben most inkább a ruhákkal megeayező színű selyemcipők szerepelnek, hogy később helyet adjanak a brokát, a gyönggyel hímzett moiré és az arany, vagy ezüstbőr cipőknek. A cipők csatijai nem ritkán ugyanolyan elgondolásnak, mint az ék-Harisnyákban a sötétebb tónusu járja. Az a testszin, amely erősen hajlik a napégetett barna felé, szerek. A haj — minden ellenkező híresztelés dacára is — még mindig szigorúan rövid. A fürtök azonban erősen a homlokba esnek, lágyan veszik körül az arcot és a fejet — szóval nőiesebbek. — Az eton azonban teljesen eltűnt. Elmaradt, elveszett valahol a tengerparton vagy a teniszpályák között, a rövid, fiús, egyenesvonalu ruhák és angolos pizsamákkal együtt, hogy helyet adjon az omlós, bő, lágyvonalu, nőies ruhához illő, puha, selymes fürtökbe rendezett, rövidsége mellett is tökéletes nőies hatást biztositó frizuráknak.
