Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-11-24 / 47. szám - A Képes Hét keresztszórejtvénye

Vasúti szerencsétlenség Nürnberg mellett. A München-Berlin, valamint a Frankfurt-München vonalakon közlekedő gyorsvonatok hibás váltóállás következtében összeütköztek. 2. Hivatalosan is megerősítették már az olasz trónörökös és a belga királykisasszony eljegyzését. A jegyespár egy ünnepségen.

December 26, második ünnepnap.

Délelőtt csak itthon imádkoztunk. Délután átmentünk dr. Hoffmanmékhoz. Nagyobb társaság gyűlt össze. Fiuk és lányok. 5 órakor a. termekben kigyultak a gyertyák és táncolni kezdtünk. Miska, a vakok intézetéből egy kis vak fiút hozott, aki igen jól zongorázott és én nagyon sokat táncoltam. A csárdás és galopp volt a legjava. Károl-lal táncoltam a legjobban.

Kedd, december 27.

Nyolc órakor keltem fel. Amikor a takarítást elvégeztük, kukoricaszalmát téptünk és Gina és én kitömtük szalmazsákunkat. Délután zongoráztam, de már gyertyagyújtáskor. Egy fél hét órakor a Nemzeti Színházba kocsiztunk, de kétszer kellett a kocsinak megfordulni, hogy mindnyájunkat elvihessen. Az 52. számú másodemeleti páholyban volt pompás helyünk. Erkel felséges operáját, a Hunyady Lászlót adták. A főszerepet Stéger isteniesen énekelte. Máriát Lonovicsné, Füredi pedig az atyát. Ellingerné volt az anya. Mátyást Huber Ida szépen énekelte. Az egész opera felséges, de a vége rettentően szomorú (isz a valóságban is úgy volt!). Erkel dirigálta gyönyörű zenéjét. Az erkélyt kivéve a ház minden része tömve volt. Tízkor volt vége az előadásnak, nagy sárban és csepegő esőben mentünk haza. ■

Szombat, december 31.

Wieser néni látogatott meg bennünket, mindenyikünknek tiz fr. o. é. hozott. Délután zongoráztam és énekeltem. Este papa Draschehez ment, mi olvastunk és vacsora után peterlit játszottunk, különféle cukrokba. Háromnegyedtizenegykor átmentünk szobánkba és megvártuk a 12 órát. Az utolsó ütésnél az ágyba ugrottam és az uj évre gondoltam.

1859-hez

Elmúlt már isimét egy esztendő,

Nem marad nékem más teendő, Elkezdeni bátran az uj évet, S kérve kérni Teremtőmet.

Vasárnap, 1860 január 1.

... Délelőtt elmentünk gróf Károlyi gyönyörű, de most igen téliesen festő kertjébe sétálni, a sok rózsafa igen jól szalmával van lekötve, a fii még zöldéi. Négy fok volt meleg, tehát kellemes lett volna, ha nem fuj a nagy szél. A hautevolée-misére a nagy templomba mentünk. Délután négy órakor a Nemzeti Muzeum dísztermébe mentünk, ahol a Doppler-testvérek hangversenye volt. Az egész kedves terem megtelt, mi az első karzat második sorában ültünk. A hangverseny kilenc számból állott, l'-iső: Ábránd magyar népdalok felett két fuvolára. A hangversenyzök isteniesen adták elő, főként a két utolsó dalt, a Káka tövén... és a Bementem én a konyhába... 2-ik: Hofbauer k. a. egy szomorú énekét nagyon megtapsolták. 3-ik: A bojtár a pusztán, ezt gyönyörűen énekelte Stéger, Doppler I. fuvolán és Erkel F. zongorán kisérte. 4-ik: Magyar divat, Jókai Kakas Mártonról, nagyon szépen szavalta Szerdahelyi és kénytelen volt az egészet repetáink 5-ik: Kettős a Rigoletto operából,. Ez gyönyörű volt. 6-ik: Magyar pásztorhangok