Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-11-17 / 46. szám - Morand, Paul: Amerika? (ford. Bálint György) - Wallace, G. H.: Kisértet a hajón
Néhány óra múlva otthon lett volna . . . Szenitessi István honvéd zászlós hátradülve ült a tapadón. Úgy, mint ahogyan eddig. Csak éppen halott volt. Mellette nyitott könyv hevert, a biblia: „Gyertyát pedig nem azért gyújtanak, hogy véka alá rejtsék, hanem, hogy fennen lobogjon és világosod - j o n min denkin ek. ‘ ‘ Paul Morand : Amerika ? Bálint György fordítása Paul Morand 1888-ban született. Hosszabb ideig a francia diplomácia szolgálatában állott és beutazta Európát, Afrikát és Amerikát. Regényei (Lewis et Iréné, Ouvert la nuit stb.) a háború utáni nagyvárosi élet csipösen szellemes, modern lüktetésű, groteszk rajzai. Egyik legújabb novelláskönyve, a „Magié nőire“ körül, amely a négerekről szól, heves irodalmi és politikai harcok folytak. Legutóbb ismét Amerikában járt és ennek az útnak termése az alábbi frappánsan eredeti vers. Igen, de az ezüst késpengék, amelyekkel a fagyasztott húst kell vágni, és a vonatok, ahol csak a toalettben szabad dohányozni, az agyonfütött szobák és a jegesviz túlzott élvezete, és az erőtlen kávé, és az asszonyok, akiknek mindig igazuk van, az émelyítő csokoládéhabos ételek, amelyeket kágsapecsenyéhez szolgálnak fel, és a taxik, amelyeken kívül nincs más szeparé, és a hálókocsik, ahol rálépnek az ember meztelen lábára, és a huszonhétmillió autó, amely megbénít minden forgalmat, és a borravalók, és a kizsarolt házasságkötések, és a szállodák, amelyekben a csengetésre nem jelentkezik senki, és a motorbiciklis erkölcsvédelmi rendőrség, és az egész életfelfogás, mely higiénikus, mosható és egybeszabott, mint a kórházi ápolók ruhája, és az elmaradhatatlan gyámkodás még a legnyugodtabb uccakeresztezésnél is: „No, Sir, safety first!“ Valóban: Első az életbiztonság? Ugyan dehogy, ez itt is háttérbe szorul, Legalább is a második sorba, úgy mint Európában. És a Lidó? És Sevilla? És a Rue de la Paix és a Bond Street és az Akropolisz? És Manet, Cartier, Dosztojevszkij, Pommery, Larue, Napóleon, Cabannais és Marcel Proust? Hát valóban többet érne mindezeknél ez a vadonatúj Egyesült Államok, melyet 1917-ben annektáUunk? Igen! Igen! Yes! Yes! Yes! ♦ ♦ ♦ Az asszony habozás nélkül követte. Mire a szalonba, beléptek, ahol csak két éjjeli lámpa árasztott bizonytalan gyér fényt, Mary és Crawen kapitány már ott volt. A kis Miss, kire Leuthner előzetesen ráparancsolt, hogy az egész szeánsz alatt őrizze meg komolyságát, mozdulatlanul ült a helyén és bubifejének csak néma megbiccenté,sével üdvözölte Alice asszonyt. Alice kezet nyújtott Crawen kapitánynak és melléje ült. Leuthner az ajtóhoz lépett és csöngetett. Egy matróz jelentkezett. Crawen kapitány megfordult: — Vezessék be Edward Lanet. Néhány pillanattal később kopogtattak az ajtón. Viaszsárga arccal jött be Lane két matróz között. Leuthner intett Lanenak, hogy üljön le az egyik székre. —- Mehettek — szólt Crawen kapitány a két matrózhoz. — Várjatok a folyosón. A matrózok eltávoztak, mire mindnyájan az asztalkához telepedtek. Senki egy szót sem szólt. Néhány percig igy hallgattak siri csendben. A kísérteties hallgatást Leuthner törte meg. Odasugta Alicenak: — Idézze! Mrs. Rasselyer-Brown eleget tett a fölszólitásnak. Csendes-haikan mormolt néhány szót maga elé. Újabb hosszú szünet következett. Leuthner az ámpolna lángját nézte. Már türelmetlenkedni kezdett/amikor a kis asztal megmozdult. — A szellem megérkezett — állapította meg magában. Az asztal lapján tiz kéz nyugodott egymás mellett. Negyvenkilenc ujj. (Crawen kapitány balkezének hüvelykujját ellőtték a háborúban.) — Kérdje meg a szellem kilétét — suttogta Leuthner Mrs. Rasselyer-B.ro wnnak. Az asszony egész testében remegett, de engedelmeskedett. — Ki vagy? — kérdezte Alice fátyolos hangon. Az asztal mozogni kezdett. Először gyengén Mary felé fordult, majd pedig amikor ingását befejezte és visszalendült, félúton fönnakadt. Az a lába, amely elsőnek fölemelkedett, nem érintette újból a padlót. Az asztalka néhányszor ide-oda hajolt — aztán------Aztán hirtelen, erős lendülettel mozgásba jött, hatvan foknyira elhajolt és visszafőrdúlva lába ráütött a padlóra. Leuthner számolta a kopogó jeleket. — Egy A. kettő B. három C, négy D, öt E, hat F, hét G, nyolc H, kilenc I. tiz J, tizenegy K. tizenkettő L. tizen három- M, tizennégy N. tizenöt 0, tizenhat P. tizenhét R... A kopogás megszűnt. — A szellem nevének kezdőbetűje R — magyarázta Leuthner. A háromlábú asztal újból mozgásba jött. Egy koppanás. Az asztal szünetelt. — Egy A — számolta Leuthner. Miután az első koppanást nem követte második. Leuthner suttogva kinyilatkoztatta: — A második betű A, vagyis a kettő együtt RA. Most már mindenki tisztában volt, kinek a szellemé
