Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-11-17 / 46. szám - Utak a siker felé
Az érvényesülés lélektana A z emberiség történetének előbbi korszakaiban a siker, az érvényesülés tényleges testi és szellemi kiválósághoz és ténylegesen elért eredményhez volt kötve. A törzsfőnöknek mindig újra és újra ki kellett érdemelnie diszes méltóságát újabb és újabb hőstettek révén, fi ha egykoron csak a csodatevő orvos, pap vagy király ragadhatta magához a társadalmi vezetés pozicióját, úgy a modern élet hihetetlenül bonyolult rétegeződése lehetővé tette, hogy ma már minden tehetséges ember vezetőálláshoz jusson esetleges rendkívüli teljesitményei segítségével. Az átlagember naiv öntudata az érvényesülésben csak a diszes befejező részt és az anyagi előnyöket látja, meg. Nem ismerik és nem ismerik el azonban általában ama szörnyűségesen nagy nélkülözéseket és szivósan elszánt harcot, melyek a siker útját szegélyezik; holott megdönthetetlen tény, hogy minden érvényesülésnek, származott legyen boldog birtokosa akár a legegyszerűbb miliőből, akár hercegi környezetből, a kemény és nehéz munka utján kellett elhaladnia. Ember vagy tömeg? Q yakorta vitatott kérdés, hogy az emberi nem kulturális előhaladása egyes kimagasló egyéniségek elgondolásain, vagy pedig az általános társadalmi fejlődés alapján nyugszanak-e? Minden egyes érv és ellenérv óvatos mérlegelésekor végül oda lyukadunk ki mindig, miszerint mégiscsak akadnak koronként kimagasló egyének, akik a fejlődést gyakran évszázadokkal előrelenditik; de, természetes, hogy az emberiség fennmaradásának a dolgozó tömeg éppen oly nélkülözhetetlen záloga, akárcsak a vezetők szellemi szervezőereje. Kimagasló egyéniségek kulturális tettei mindenkor át vannak szőve a kor és a korszellem elemeivel. De végül mégiscsak elhatározó fontosságú alap, kivétel nélkül, az egyén jellemében és tehetségében rejlik. Két példa: Nagy Frigyes és Napóleon! Fridericus, a vezetőszerep minden kellékével felszerelve, mégis mennyi emberiesség és kötelességtudás volt benne, ha kellett, saját hibáival szemben is; -— a másik oldalon a zseniális korzikai, grandiózus világpolitikai és hadászati tehetséggel megáldva, aki mégis tragikus véget ért, amit saját jelleme hivott elő! A szerencse és véletlen szerepe s ok ember elért nagy eredményeket szeret mindenkor a „szerencsére“ visszavezetni. De az érvényesülések története éppen azt bizonyltja, hogy a sikernek előbb rengeteg akadállyal, nehézséggel kell megküzdenie, mig célját eléri. Az, amit a felületes szemlélő szerencsének, sorsnak, véletlennek hisz, a siker lélektanának behatóbb tanulmányozása után megállapíthatjuk, nem egyéb, mint világos felismerése vagy energikus elérése annak a legalkalmasabb pszichológiai pillanatnak, melyben cselekdni kell. A szerencse, sors, véletlen, elrendeltetés stb. nem rajtunk kivül álló fogalmak és megváltozhatatlan alapelemek, hanem munkaanyag, amit egyéniségünk erejével kell feldolgoznunk. Amikor Newton, a nagy angol fizikus, mint mondják. 24 éves korában falusi kertjében figyelgette a fákról lehulló almákat, megfogamzott benne a föld vonzóerejéről szóló korszakalkotó elmélet. Hány ember látott Newton előtt almákat s egyéb tárgyakat a földre pottyanni? Rengeteg. Mégis az alkotó elmének kellett megszületni, hogy ily jelentéktelen külsőségből a belső következtetések vaslánca indulhasson el s szolgálatára legyen a haladásnak. A 13 esztendős Faraday egy könyvkereskedésben volt kifutóim. Hány embernek volt ugyancsak lehetősége könyveket olvasni. A kifutó fiúban azonban nagy erők szunnyadoztak s megkezdődött diadalutja, mely a világ legnagyobb természettudósai közé sorozta Faradayt. A siker titka elsajátítható! A közönséges ember szemében az érvényesülés rendszerint megmagyarázhatatlan fátyollal fedve, misztikus, titokzatos fényben jelenik meg. Kiváló egyéniségek életrajzaiból és saját közléseikből elég tapasztalati anyagot gyűjtött már össze a tudomány ahhoz, hogy a sikert ne kelljen többé titokzatos hatalmak szimpátiájaként felfogni. Egy komoly tudományos ág, az „érvényesülés tudománya“ alapozódott meg azáltal, melynek a gazdasági életben s főleg annak eladási és reklámterületén veszik hasznát. „Szerencséről“ csak akkor beszélhetünk, ha valami -— minden megerőltetésünk nélkül — hull az ölünkbe, ha, mondjuk, megnyerjük a főnyereményt. Ezzel szemben a céltudatos munka eredménye és bére a „siker“. Ezzel nem áll ellentétben ama tény, hogy nagy felismerések gyakran pillanatok felvillanó fényességében lesznek tudatosakká a geniális ösztön föllobbanásában. Mert ezek a pillanatnyi felismerések sokáig értek a tudatban, vagy a tudat alatt, mig végre elhangozhatott a felszabadító „Heuréka!“ Newtonak a lehulló alma szegei ütött a fejébe
