Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-11-10 / 45. szám - Wallace, G. H.: Kisértet a hajón
Bródy Imre, Galgóc: „Napnyugta a Vagon“. (Pályamű.) rodottan. — Csodálkozom, hogy annyira östz.etört, hogy most már a régi konok tagadásával is fölhagy. Leuthner megmagyarázta, hogy Lane tulajdonképpen most sem emlékszik olyasmire, hogy ö követte volna el a gyilkosságot. A bűntettet csak a külső bizonyítékok terhe alatt vállalja magára. Mert másként nem képes megmagyarázni a dolgot. Belátja, hogy senki más nem lehet a gyilkos, de az esemény valahogy kiesett az emlékezetéből. És ez tulajdonképpen nem is lehetetlen. A lélektan régen fölfedezte, hogy az ember a kellemetlen emlékeit kiszorítani igyekszik a tudatából és minél előbb el akarja felejteni őket. — De az még sohasem történt meg — vetette közbe Alice — hogy ha valaki gyilkosságot követett el, azt elfelejtette volna. — Talán még nem fordult elő, de nem tartom kizártnak, hogy valaha meg ne történhessék. Alice arcán a kétely kifejezése ült. — Hiszen ha volna itt egy jó orvos, akkor az lélekelemzéssel vallatóra foghatná. De nem tesz semmit, találok rá igy is utat-módot... A férfi megkérdezte: — Ugyebár, ön spiritiszta? Az asszony komoran tagadta. — De valamikor foglalkozott vele. Az elhunyt egy alkalommal említette ... — Régebben igen ... — Egész biztosan kitűnő médium. — Mit akar ön tőlem? — ijedt föl az asszony. — Szeretnék egy szeánszt rendezni. Egy szeánsztól sokkal jobb eredményt várok, mint egy egész sor vizsgálóbírói kihallgatástól. — Ön is spiritiszta? — Egykor csak kacagtam az egész okkultizmuson Ma? Talán nem hiszek benne, de úgy letagadni mégsem merem, őszintén megvallva, ebben az esetben sem várok természetfölötti csodát, csak azt, hogy a szeánsz feszültsége képes lesz Edward Lane öntudatlan emlékeit a tudatába idézni. — Meg akarja kérdezni a szellemeket, hogy vájjon... — Semmit sem akarok kérdezni, hanem csak materializációs kísérletre gondolok. Alice eltalálta, kinek a szellemét akarja idézni. Felhördült: — Nem! Nem! — Miért ne? A szeánsz sikerülni fog. Az elhunyt meg én egyszer megígértük egymásnak, hogy aki kettőnk közül előbb hal meg, annak a szelleme az életben maradott előtt látható és tapintható alakban meg fog jelenni. Nem kételkedem abban, hogy Rasselyer-Brown a túlvilágon is megtartja szavát. — Borzalmas — mormolta az asszony eliszonyodva— Mi abban a borzasztó? Ellenkezőleg, önt is arra kérem, legyen jelen... ön lesz a médium. — Nem! — felelt az asszony nagy határozottsággal. — Soha! 21. Leuthner a hajószalont választotta a szeánsz szinhelyéül. A középre egy könnyű háromlábú paliszanderszéket állíttatott, mely rendes körülmények között virágasztalka szerepét töltötte be Crawen kapitány fülkéjében. Az asztal) köré öt széket helyeztetett el. Mikor sötét lett, bekopogtatott Alice ajtaján. — Már kezdjük. (Folyt, köv.)
