Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-11-10 / 45. szám - Tamás István: A párisi nő
A PÁRISI NŐ Irta: Tamás István Történt, hogy Lucy kisasszony torkig lakott Parissal és amikor török barátja után Elemér, a csehszlovák nyomult előtérbe, egy napon kijelentette, hogy hajlandó leutazni vele fatornyos hazájába. — Majd francia nyelvórákat adók, pompásan meg fogunk élni. Elemér arra gondolt, hogy fognak pukkadni szülővárosa ifjai és vénei, ha beállit közéjük a mondain nővel. A gőg elhomályosította az agyát és igent mondott. Csomagoltak, veszekedtek és elutaztak. * Lopovácon általános feltűnést keltett a párisi nő. — Őrület, hogy ki van pingálva a csőre; — hördültek feli az anyák. — Botrányosan rövid a szoknyája! — Szemtelen! Meztelen! Kokett! A város búgott, mint a darázsraj. Csák a drogériák és patikák örvendeztek. Az összes avas rúzs és puderkészletek szinte órák alatt fogytak el. * — Nézd, hogy táncol! — Egészen belemerül abba a szegény fiúba! — Mi ez, orfeum, vagy egy tisztességes családi kávéház? Az egész jóizlésü közönség fel volt háborodva. Néhány an diszkréten figyelmeztették a kávést is, aki rendkívül sokat adott a helyiség jó hírnevére. — Majd intézkedni fogok, természetes, hogy nem hagyhatom szó nélkül! — mondotta méltatlankodva és becsületes képét a harag pirja borította el. Odalepett Elemér asztalához és tapintatosan félre hivta. — Kedves öcsémuram... — s hátbaveregette — legyen máskor is szerencsém... Tekintse magát az én vendégemnek ... Mióta idejárnak, zsúfolt a lokálom... Ha esetleg nincs pénze ... Elemér jó fiú volt, lehetett vele beszélni. * — Sajnálom, de már igazán nincs több szabad órám.. Tivadar térdrehullva csengett: — De Lucy az Istenért, ha nem tanulhatok meg franciául, főbelövöm magam! — Tudja mit, ha fontos magának, ott van a Beriitzrendszer... Egyedül is kényelmesen haladhat. — Az ördög vigye el a Berlitz-rendszert, én a maga rendszerét akarom! — Momentán lehetetlen több tanítványt vállalnom, majd ha valaki kimarad, vagy meghal... Ezt merő tréfából mondta Lucy. De Tivadar nem ismerte a tréfát. — Kivel foglalkozik este héttől nyolcig? Lucy elővette az órarendjét: — Kis Bódog, különóra, naponta héttől nyolcig. — Béke hamvaira! — igy szólt Tivadar és köszönés nélkül elrohant. * Bódog temetésén megjelent a fél város. — Anyagi veszteségei miatt menekült a háláiba, — suttogták az emberek. Tivadar pedig szorgalmasan eljárt a francia órákra. Természetesen nem tanult meg franciául. Ellenben a kisaszszony már az első órán elragadóan tudta gügyögni ezt a három szót: „Igen, nem, szeretem!“ * Elemér eleinte nem akarta észrevenni, hogy felesleges. — Lehetetlen, lehetetlen — ismételgette makacsul, de amikor a kávés megtagadta a további hitelt, belátta, A tükörkép.
