Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-02-03 / 5. szám - Révész Béla: Rézkarc
A világ legnagyobb kórháza. Filadelfiában épült és két millió dollárba került. sapkáját igazgatta a feje búbján és lelkendezve leült a társak közé a halódó aggastyán mellé. Mosolygott, prédikált: —- Ne sirassátok, aki elköltözik, inkább bánkódjatok azért, aki jár, aki megy ... — Ki maga? Kérdezték az öregek. A bársonysapkás emberke szája fölé emelte a szakállát és onnan dalolta: — Én a lelkek átsegitője vagyok ... — Az istennek szolgálója voltam mindig, mígnem annyira megöregedtem, hogy ide kerültem .. . Az emberke egészen közelvonta a zsámlit az aggastyán ágyához, a derült arcát fölemelte a magasság irányába, virgonc tekintetére ráhúzta a szemhéjjait és áradva mormolva imádkozott. A haldokló fölnyitotta a szemeit. A halottvirrasztót a panziójában is szolgálatra hívta az Isten. Odakünn lassacskán a bágyadtak is erősebbek voltak, mint a fehérszakállas emberke és miután annyi lelket elröppentett kegyesen a nagy fényesség felé, nyugalomba helyezték. Az ellobbanó öregek között nem volt nyugodalma. Tán a borult angyal vigyázott rá, akinek egész életén át segédkezett és ö rendezgette, hogy az elvénült halottvirrasztó zenélő lelke muzsikáljon csak tovább a pillanatig, amig érte is a lélekfuvaros a küszöbről befordul. Az öregek, ha ücsörögtek a matrácon, ásitgatva úgy nyitogatták szájuk kalitkáját, hogy indulóban volt mindig a belül bóbiskoló galamb, és a halottvirrasztó ide-odakocogott a kis zsámlijával, a tizedik ágyon innen és túl. Nem voltak betegek ezek a vének, csak szunyókásak és megtörtént, hogy az egyiknek elfáradt a hordozó dereka, a másiknak elakadtak a tipegő lábai és ott maradtak az ágyakon, óvatlanul tátogatták a szájuk kalitkáját és a szakállas emberke melléjük guggolt. Meséit, regéit a pihenésről, fehér palástját az áliáról ráhajtotta az arcára, onnan zümmögött, gyöngécske hangon, amennyire csak tellett tőle bágyadozott, mint társai a matrácokon, akik elmertilten a káprázatok között, elhallgatták a duruzsolást békéről, jutalmakról, az érkező testvérről, aki a jót osztogatja, a legyező hűvösségről, mely eloltja a szomjúságot, kitisztítja a rossz gondolatot, balzsammal csittitja a fájdalmakat és aludni fog az is, aki nem tud aludni... Az emberke a zsámlin fölragadta a szentirás szavait és danolászott arról, hogy a teremtés hat napja óta sokan ittak és sokan fognak még inni és amilyen volt az elsők lakomája, olyan lesz az utolsók lakomája... az Isten helyre állítja az eltörötteket... az üveg a tűzben terem és ha eltörik, az ember a tűzzel újra egészet csinál belőle ... az Isten lehelte az emberbe a lelket, mennyivel inkább tudja majd az Trgalmas a lelkeket föltámasztani, a tűzzel... Az öregek, ha virradóra visszamaradtak az ágyban, hívták a bársonysapkás emberkét. Akit azelőtt nem ügyeltek meg, a halál melléjük surrant és a sajkainditó hozta a marasztaló ágyuk, a megborzolt eszük, a tévelygő szivük elé a zsongást a mesgyéröl, ahol könyörtelenül és irgalmasan várakozik, a Titok. Carnera, a 2.05 magas olasz boxoló, akinek komoly kilátása van a világbajnokságra.