Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-11-03 / 44. szám - Farkas Imre: Élőképek

ÉLŐKÉPEK

Irta: FARKAS IMRE

Először: hadd mutassam he a. személyeket, akik ebben a történetben szerepelnek.

Özv. Tlholt Gáborné szül. Wariavszky Anna. Idős hölgy, ifőkötő'vel a fején. Lakik a Tholt-palotában, a Fasorban. Ezt a. palotát megvette az állam még az özvegy életében.

Gróf Ponjevszky Szaniszlóné, Wariavszky Márta. Az előbbi húga, de azért szintén idős hölgy.

Ponjevszky Mária grófnő. Az előbbi hölgy leánya.

Póka György hírlapíró.

Hauptdegen Hubert báró, kamarás, huszárfőhadnagy. (Passzív szereplő.)

Ezekután kezdődhet a történet.

*

Degenani és hauptdegenfelsi Hauptdegen Hubert báró és Ponjevszky Variavszky Márta grófnő jegyesek.

Igen. Ezzel a hírrel kezdődik a történet. He — természetesen — nem végződik a címeres eljegyzési kártyán jelzett házassággal. Mert az nem törtépet. Az csak természetes folyománya egy eljegyzés bejelentésének. Én pedig bejelentem, hogy ez a házasság nem történt meg. Egy egész más házasság történt meg. A minden tekintetben előnyös házasságot a menyasszony nagynénje, Tholt Gáborné rontotta el, azzal a végtelen együgyű ideájával. ho°ry előképeket rendezett az állam által megvásárolt palotámban. Az élőképeket izgatott vita előzte meg, amely Tholtné és nővére, Ponjevszky Szaniszlóné között zajlott le.

— Mártának föl kell lépni!

— De hiszen menyasszony.

— Éppen azért.

— Miért éppen azért?

— Hát — csak!

Ponjeviszkynét nem hatotta meg ez az indokolás.

— Tudod amilyen nehezen szánta rá magát erre a házasságra... egy ilyen műkedvelő-dolog fölkavar mindent!

— Te tudod, hogy nem szereti a vőlegényét.

Tholtné fölfortyant.

— Az a dolog rendje. Ne i;s szeresse. Én se szerettem a megboldogultat, mégis negyvenhárom évig éltem vele. És körülöttünk a sok szerelmi házasság — mind így végződött.

A falra mutatott. Tintoretto egyik híres vázlata volt. Két harcosnak már eltörött a lándzsája és a fogukkal tépték egymást. (Ez a Tintoretto-kép néhány Ft a Angeíicoval Piomlboval volt a főoka annak, hogy az állam megvette a Tholt-palotát.)

— Mártának föl kell lépni. Van is számára egy korhű jelenetem. Reneszánsz. Medíci-kosztüm. A lovag búcsúja, az lesz a címe. Csakhogy ki lesz a lovag, akitől búcsúzik?

— Hauptdegen Hubert .semmiesetre. Örülök, hogy öszsziekerült vele. Még élőképben se szeretném látni, hogy elbúcsúznak.

— Hát nincs valamilyen ismeröstöik? Egv olyan férfi kellene, akinek széles a válla.

Ponjevszkyné gondolkozott.

— Van egy.

— Olyasvalaki kellene, aki nem veszedelmes.

— Természetesen. Én is éppen azért gondoltam egy illetőre.

— Ki az?

— Úgy hívják, hogy Póka György. Valamelyik lapnál van,.. tudod, ott járt iskolába, Podolinba. ahová mi télen be-bejártunk az öreg Wariavszky-házba.

— Virág? Éjjeli zene? Versek?

Molnár Endre: „Arbe szigetén.“ (Pályamű.)